A nagy ugrás, zuhanás túl hangsebességen: teljes siker

Magyar idő szerint este fél hatkor az új-mexikói Roswellben sikeresen elstartolt egy hatalmas héliumballon, kapszulájában pedig az osztrák skydiver-repülőember, Felix Baumgartner, hogy megdöntse az ejtőernyős ugrás és szabadesés világrekordját. A Red Bull által szponzorált kísérlet időzítését részben az időjárás határozta meg, eredetileg majd egy héttel ezelőttre tervezték a startot, azonban az erős szél lehetetlenné tette az érzékeny ballon felobocsátását.

Vasárnap is órákat kellett várni, amíg elcsitultak a légmozgások, hogy tökéletes startot tudjanak végrehajtani. Az időzítés azonban mást is jelentehetett: vasárnap volt 65 éve, hogy az amerikai Chuck Yeager Bell X-1-es kísérleti repülőgépével elsőként lépte át vízszintes repülésben a hangsebességet. Baumgartner hasonló tettre készült, de egészen másképp: átlépni a hangsebességet – repülőgép és annak védelme nélkül, zuhanás közben, szabadesésben.

Emelkedés közben a „capcom”, a földi kapcsolattartó az a Joe Kittinger volt, akinek a rekordját Baumgartner meg akarta dönteni: a bátor amerikai 1960-ban 31330 méteren hagyta el a ballonját, Baumgartner tervezett magassága 36500 méter volt.

17 kilométer magasan távirányítással eldobtak némi ballasztot, ezzel az emelkedés 2-3 méteresről négy-öt méter körülire nőtt másodpercenként. A külső hőmérséklet mínusz 67 fok alá csökkent, a kapszulában sem volt túl meleg: plusz 13-14 fok. Egy órányi repülés után, 18 ezer méter körül a hőmérséklet volt az egyetlen probléma, ami az üzenetváltásokban szóba került: Baumgartner jelentette, hogy érzése szerint nem működik jól az arcát-fejét melegen tartó rendszer.

Egy óra három perc elteltével a ballon túlemelkedett az úgynevezett Armstrong-vonalon, efelett hermetikus túlnyomásos kabin vagy szkafander nélkül az emberre azonnali halál vár az alacsony külső nyomás miatt.

Némi aggodalom kísérte azt is, hogy a ballont tízezer méter fölött a jetstream kelet felé sodorta, Texas felé, ami azért nem kedvező, mert arrafelé sűrűbben lakott a vidék, de aztán 24-25 kilométeren a szél iránya megváltozott és Baumgartner ismét közelített a starthelye, Roswell felé.

Senki nem volt egészen biztos abban, mikor áll le a ballon emelkedése, az első két kísérlet során a szerkezet magasabban állt le, mint ahogy azt előre kalkulálták. Két óra repülés után 34 kilométer fölött járt már a Red Bull Stratos rendszer, majd 34750 méteren túljutott a valaha volt eddigi legmagasabb ballonrepülési magasságon is. Mindeközben végig tartott a tanakodás arrról, mit lehet kezdeni az arcvédő fűtésének problémájával.

35 kilométer fölött az emelkedés sebessége lelassult 1,5-4,5 méterre másodpercenként, de aztán megint felment a variométer mutatója 7 méterre is , és bőven túlemelkedett a tervezett magasságon.

Mire elvégezte az utolsó tennivalókat, amelyek közül a legfontosabb a kabinnyomás csökkentése és a szkafander feltöltése volt, már túlemelkedett a 39 kilométeren is. Megszületett a döntés, az arcvédő problémája ellenére mehet az ugrás. Először ki kellett hermetizálni a kabint, közben fel kellett tölteni a szkafandert, és át kellett kapcsolni az életfenntartó és rádiórendszert is az ugróruhára. Majd kinyílt az ajtó, megtörténtek az utolsó ellenőrzések, és Baumgartner elhagyta a kapszulát.

Az ugrás is jól sikerült, zuhanás közben Baumgartnernek sikerült stabilizálnia a testhelyzetét, sőt, még szabadesésben is képes volt kommunikálni.

Baumgartner az első fél perc alatt a számításoknak megfelelően gyorsult, tényleg átlépte a hangsebességet, majd ahogy a sűrűbb rétegekbe ért, úgy fékeződött az esése. Négy percnél hosszabb zuhanás után sikeresen kinyitotta az ernyőjét, majd simán földet ért Roswell közelében.