A Tu-104-es leszállt Leningrádból: Seremetyevo hatvan éve
Az első gép, amely itt ért földet még 1957-ben, egy Tu-95-ös stratégiai bombázó volt, amelyet még tizenhét követett, utánuk főképp a szovjet légierő szállítógépei állomásoztak a frissen épült seremetyevói katonai bázison, de már két év múlva megkezdődött az polgári légiforgalomhoz szükséges épületek felhúzása is. Júliusban már leszállt egy Aeroflot feliratú Tu-104-es, Nyikita Hruscsov itt landolt londoni útja végén, aztán augusztus elején a légierő parancsnoka és a polgári repülési igazgatóság vezetője aláírta a szükséges iratokat is.
Hatvan évvel ezelőtt, augusztus 11-én száz utassal a fedélzetén landolt az első menetrend szerinti járat Seremetyevón, egy Tu-104-es Leningrád felől, majd néhány óra múlva vissza is indult: ez volt az új, a későbbiekben elsősorban a nemzetközi légiforgalom céljaira létesült moszkvai repülőtér születésnapja.
Igaz, az első külföldi járat csak majd egy év múlva. 1960 júniusában indult Berlin Schönefeldre, egy Il-18-as, ami azért érthető, mert addigra készült el a külföldi járatok fogadására alkalmas épület-komplexum, amelynek tetején – régi szép idők – egy kilátóteraszt is elhelyeztek.
A hatvanas évek Európán túl az igazi interkontinentális hálózat kiépítésének jegyében telt, Seremetyevóról nyitották Tu-114-es légcsavaros gázturbinás óriásokkal a Moszkva-Havanna vonalat, később nyitottak Il-62-esekkel Tokió, New York és Delhi felé. 1964-re már tizennyolc külföldi légitársaság gépei szálltak le az itteni betonon.
Az egyre növekvő forgalom kiszolgálására 1977-ben átadták a második pályát, amit azonban csak azután lehetett igazán kihasználni, miután kiépítették a fénytechnikát és a rádiónavigációs eszközöket is, illetve bővítettek a gurulóutak hálózatán is.
Az új terminálépület elkészítésére a repülőtér egy német céggel szerződött, az 1980-as olimpiára sikerült is beüzemelni az immár utashidakkal felszerelt Seremetyevó 2-t. 1995-ben külön központot nyitottak az üzleti gépeknek, a mentőrepülőknek, a magángépeknek, 1996-tól az új körülményeknek megfelelően immár részvénytársasági formában működik a repülőtér kezelője. Újjáépítették az egyes pályát, megnyílt a C-terminál, majd sort kerítettek a kettes pálya rekonstrukciójára is: a felújítások lehetővé tették a legnagyobb szélestörzsűek leszállását is, beleértve a B-747-est és később az A380-ast.
2010 áprilisában újabb terminált avattak, ezzel az évi kapacitás elérte a 35 millió utast, erősen modernizálták közben a Moszkva és a repülőtér közötti gyorsvasúti kapcsolatokat is. Közben persze folyamatosan zajlott az új létesítmények kialakítása, a nemzetközi standardoknak megfelelő lounge-ok, VIP-fogadó épület és a terminálok felé fedett átjárásokkal épült szálloda, cargo-központ, új irányító központ és torony, stb.
Az 55. évforduló fényét az új Airbus, az A350-es bemutatkozása emelte, viszont a tervezett, a mostaniaktól eléggé messze eső, északnyugatra eltolt, 3200 méteres harmadik pályát a focivébére nem sikerült befejezni, az elkészültét az év elején júliusra jelezték, átadása még idén várható. Átadták viszont az impozáns, a sokszoros átjelölés után B-terminál néven működő új komplexumot.
És még egy fontos változás: a ma már évi negyvenmillió fölötti forgalmat felmutató, jónéhány nemzetközi elismerést begyűjtött légikikötő egyike volt annak a negyvenhétnek, amely jeles orosz személyiségek nevét vették fel egy tavalyi döntés alapján: Seremetyevo Alexander Puskin nevét viseli.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
