Arzenál-repülőgép, továbbszolgáló Varacskosok

Arzenál a levegőben: az amerikai védelmi miniszter a 2017-es költségvetési évről szóló beszámolójában beszélt erről az eddig nemigen szellőztetett programról, ami teljesen új eljárást jelent a légi hadviselésben.

Mint Ashton Carter elmondta: az „Arzenál repülőgép” az amerikai légierő „egyik legrégebbi repülőgépe” lenne, amelyet repülő indítóállásnak alakítanának át mindenféle konvencionális fegyverekhez. A gyakorlatban tehát, mondta Carter, úgy funkcionál, „mint egy nagyon nagy repülő fegyvertár, amely hálózatba van kapcsolva ötödik generációs repülőgépekkel, amelyek előretolt felderítőként és célmegjelölőként működnének: különböző rendszerek kombinációjával, amelyek már léteznek a birtokunkban, egy egészen új képességhez jutunk” – mondta a miniszter.

Vagyis az egyik szereplő egy F-22-es vagy F-35-ös lenne, amely ugyebár alacsony észlelhetőségű, tehát kisebb kockázattal képes közelebbről felderíteni a célpontokat, miközben saját maga erősen korlátozott a szállítható, bevethető fegyverek mennyiségét illetően. Ha azonban az „Arzenál repülőgéppel” megfelelő adatkapcsolatban van, akkor a „lopakodó” által kijelölt célpont paraméterei pillanatokon belül közvetíthetők az „Arzenál-gép” fedélzetén várakozó, távoli célokra is indítható precíziós fegyverek vezérléséhez.

Az „Arzenál-gép” nagy, lassú, a radarokkal jól megvilágítható, vagyis eléggé védtelen egy modern légvédelemmel rendelkező ellenséggel szemben, tehát jobb, ha távolabb marad a hadszíntértől. Viszont róla indíthatók azok a cirkálórakéták és más „standoff” eszközök (elsősorban a JASSM rakéták), amelyekhez az adatokat a légvédelemmel szemben rejtetten, legalábbis nehezebben észlelhetően tevékenykedő, modern szenzorokkal dolgozó ötödik generációs harci gépek szolgáltatják. Az „Arzenál-gép” hosszú ideig cirkálhat biztonságos légtérben, esetenként légi utántöltéssel, arra várva, hogy róla indítsanak fegyvereket az előretolt megfigyelők, vagyis az ötödik generációs, kisebb harci gépek pilótái.

Arra a kérdésre, melyek lennének az „Arzenál-gépek”, eléggé egyértelmű a válasz, szinte minden híradás biztosra veszi, hogy Carter a 61 éve(!) hadrendben álló B-52-esre utalt, mint az amerikai légierő „egyik legrégebbi repülőgépére”, amelyből jelenleg is majdnem nyolcvan példány szolgál, és amely elég nagy, belső forgó fegyvertárából, illetve szárnyalatti pilonjairól meglehetősen sok konvencionális eszközt indíthat, miközben a mai (orosz gyártmányú) fejlett légvédelmi rakétákkal szemben az ugyancsak fejlett védelmi rendszerek ellenére eléggé kiszolgáltatott.

Egyes verziók szerint ugyanakkor szóba jöhetnek régebbi gyártású C-130-as Hercules szállítógépek is, amelyeknek a fedélzeti berendezéseit azonban alaposan át kellene alakítani ahhoz, hogy például cirkálórakétákat indítsanak róla, míg az ötvenes évek óta szolgálatban álló „BUFF” elsősorban adatátviteli és szoftveres módosításokat igényelne csak az új feladathoz, ugyanakkor a gép hasznos eszköze lenne az amerikai légierőnek anélkül, hogy olyan költséges modernizálást kellene végrehajtani rajta, mint például a nyolc hajtómű cseréje négy mai modern nagyteljesítményű hajtóműre.

Még egy fontos bejelentést tett a miniszter: immár hivatalosan is megerősítette, hogy eldőlt a nagy vita a világ egyik legcsúnyább, de leghatékonyabb földi csapásmérője körül, az A-10-es Varacskos Disznók a légierő korábbi terveivel ellentétben 2022-ig mindenképpen szolgálatban maradnak.

* * *

Indóház Online – Hivatlan oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a holdon, a síneken vagy a sínek mellett, a tűzön vagy a vízen történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!