Börgönd, avagy mi ad értelmet a repülőnapi kavalkádnak?

Börgönd, repülőnap. Lehetne szakmai ismertetőt is írni. Felsorolni a látott típusokat. De nem. Inkább a hangulat. A repülőnap hangulata. Ami felejthetetlen.

Be kell vallanom, nem szeretem a repülőnapokat. A hőskorban szerettem. Aztán ahogy öregedtem és kicsit kinyílt elsősorban a katonai repülés világa előttem, rájöttem, a repülőnap hangos, tolakodós, általánosságot puffogtató konferansziék, szép légifölény vagy tereptarka helyett furcsára festett, függesztmény nélküli katonai gépek, kötelékek, gyermekvárak, evés–ivás, és mindenféle kacatot eladó árusok kavalkádja.

Persze mindenhol van nívós, tényleg értékeket megjelenítő portéka, a hajózók és műszakiak pedig tudásuk legjavát adják, hogy a repülések biztonságosak és látványosak legyenek. Tisztelet a légiirányítóknak is, akik nagyobb megterhelésnek vannak kitéve, mint a Liszt Ferencen valaha.

Ne feledjük el azokat, akik a mobilbudikat tisztítják, és elviszik napközben is a szemetet, mert e nélkül egy disznóól lenne a repülőtér a nap végére.

Szóval nem szeretem a repülőnapokat, inkább a szakmai napokat, bázislátogatásokat, mert ilyenkor lehet beszélni az üzemeltetőkkel, lehet fényképezni a szakmát, a repülőgépeken függesztmények vannak, és arra gyakorolnak, amire tervezték azokat... De.

Itt van Börgönd. Kora reggel óta vonultak óriási sorokban gépkocsikkal az emberek, repülést és repülőeszközöket látni. A közösségi közlekedés is ontotta a népeket. Én is barátokkal, családtagokkal és 4 éves iker fiaimmal érkeztem. A régi katonai repülőtér megtelt. A hangulat barátságos és családos. Gyerekek mindenhol.

A repülés már 9 óra felé is jelentős. A légtér megtelt, Ancsákkal, Li-2-essel, a Hiller és Jet Ranger helikopterek is folyamatosan repültették a nézőket. A két kisebb gyermekem ámulva nézte a sok látványt: fel és leszállások, Kánya, Podva, Gerle, Boeing Stearman és még néhány öreg madár.

Odasétálhattak a szolnoki bázis Mi-8-as forgószárnyasához, és áhítattal simították meg a kölykök. Tényleg ez repül? Aztán a KA-26-os utánozhatatlan alakját bámulták. Tényleg a gonosz bogarakat lehet vele lepermetezni? Lujó bácsi tényleg a fekete Mi-2-vel repül, és ez a helikopter füstölni fog? Ilyen kérdéseket tettek föl... Aztán látták, hogy igen, repültek a helikopterek és repülőgépek.

Hangos volt a Gripen, az igazi vadászbombázó, bár inkább iskolaköröket gyártott és nem műrepült. Az ejtőernyősök is tetszettek nekik. Végigsétáltunk a repülőtéren.

Sok ismerős, és még több ismeretlen. Mindenki, aki eljött, a repülésért jött. Megmutattam a gyerekeknek, hogy akik beszélgetnek a sátor előtt, az egyik az űrhajós, Farkas Bertalan, a másik pedig vadászrepülővel repült, de később ő volt a légierő parancsnoka, Kositzky Attila. Az ikrek pedig tátott szájjal nézték őket néhány pillanatig, NATO Tigers pólóikban.

Megnézték a MiG-15-öst, majd az L-29-est, ami szerintük egy gonosz fekete vadászgép. Utána visszasétáltunk a helyünkre, de a kisfiuk kaptak a toborzósátornál újságot, és kis matricákat is. Nézték tovább a repüléseket. Aztán, mint komoly 4 évesekhez illik, elálmosodtak, és így haza kellett indulnunk, nem látva már Józsa Dávid, és Veress Zoltán műrepülését. De így is teljes volt a kis napjuk.

Egész estig csak a repülőkről meséltek, amiket láttak, és fényképeztek. Mert nekik is adtam két kis fényképezőgépet.

Én meg rájöttem szülőként, hogy szükséges a repülőnap. Mert át kell adni a repülés szeretetét, és ha azt akarjuk, hogy a jövendő pilótái és műszaki szakemberei felnőjenek, akkor fokozatosan, de már ilyen kis kortól meg kell ismertetni a gyerekekkel a nagybetűs Repülést, és erre például a börgöndi esemény az egyik legalkalmasabb.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!