Csupaszárny-reneszánsz: Horten-gépek a levegőben!

A jövő hónapban nyíló európai kisgépes nagy seregszemle, az Aero Friedrichshafen egyik szenzációjának ígérkezik egy régi, de jövőbe mutató konstrukciós forma feléledése, a Horten csupaszárny repülőgépe, amelynek a nem túl részletes információk szerint már két példányával folytatják a repülési teszteket.

Ami a történelmi hátteret illeti: a múlt század húszas éveiben először Junckers, majd Alexander Lippisch foglalkozott csupaszárny konstrukciókkal. A harmincas években a Horten-fivérek, Walter és Reimar,  jelentkeztek a hagyományostól eltérő vitorlázógép-konstrukcióval, aminek lényege: a gépnek nincs törzse, nincs külön farokfelülete, ennek következtében a más konstrukciókhoz képest rendkívül alacsony a légellenállása.

Sokféle kísérletezés, modellek kialakítása után 1933-ban épült meg az első igazi, fekvő pilótával repülő vitorlázó gépük, a Horten HO I. A gép negyedik változatával 1938-ban hétezer méteres magasságot értek el. A második világháborúban a testvérek a Luftwaffe kötelékében repültek, majd 1942-ben adódott a nagy lehetőség, a csupaszárny siklógépet párosítani a kezdeti sugárhajtóművek egyikével. Az első verzió. a Ho VII még két dugattyús motorral és egy „pulzáló” sugárhajtóművel készült – ezen az elven épülő hajtóművekkel repült a V-1 robotgép az angliai célpontok ellen. 1944-ben készült el a kéthajtóműves Horten Ho IX. De ennek felszállása már nem sokkal a háború vége előtt történt, 1945 februárjában, a megszálló amerikaiak pedig áprilisban kerítették kézre a prototípust, a testvérek pedig Argentínába menekültek.

Mindeközben az Egyesült Államokban is intenzív kísérletek zajlottak a csupaszárny konstrukciókkal, elsősorban Jack Northrop tervezői munkássága nyomán: azt a repüléstörténészek ma is vitatják, hogy vajon mennyiben inspirálták Hortenék kísérletei az amerikai csupaszárny-konstrukciókat, illetve fordítva, mekkora szerepet játszottak az amerikai fejlesztések abban, hogy a Horten-konstrukciók fejlesztése komoly támogatást kapott a Harmadik Birodalomban.

Az biztos, hogy a későbbiekben, a negyvenes évek második felében az USA-beli fejlesztés eljutott a nyolcvan tonnás felszállósúlyú, végső kialakításában nyolc sugárhajtóművel repülő YB-49-es-ig, napjainkban pedig, kis példányszámban ugyan, de hadrendben állnak a Northrop Grumman B-2-es alacsony észlelhetőségű bombázói, amelyek már digitális fly-by-wire vezérléssel oldják meg a csupaszárny-konstrukciók korábbi szokásos problémáját, a tökéletes hossz-stabilitást. Eközben a  Lockheed csupaszárny szállítógép koncepciójával foglalkozik, a Boeing a hatméteres távirányítású X-48-ast repültette éveken át, a jövő utasszállítóinak egyik lehetséges variánsaként.

Nos, vissza a mostani Horten-konstrukcióra: amennyit lehet tudni róla, a Horten Aircraft GmbH gépe kétszemélyes, a gyártó közlése szerint az alacsony légellenállásnak köszönhetően messzebb és gyorsabban repül, mint a hasonló kategóriájú, de törzzsel, konvencionális vezérsíkokkal működő konstrukciók. A tervek szerint az alaptípus könnyen átalakítható „új meghajtás-technológiák” beépítésére és már tervezés alatt van a négyszemélyes variáns. Az egymotoros, tolólégcsavaros kialakítás része a szárnyvégekre szerelt függőleges felület, az oldalkormányokkal.

A futómű behúzható, a csupaszárny kialakítás bőséges helyet biztosít a hasznos tehernek és az üzemanyagnak, a konstrukció egyszerű és a cég ígérete szerint a gépnek alacsonyabbak a gyártási és üzemeltetési költségei is. Pontos paramétereket az Eisenachban működő gyártó egyelőre nem közöl a honlapján, de azt ígéri, hogy Friedrichshafen után a cég a mai polgári repülésben is forradalmat teremt a csupaszárny konstrukcióval.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!