Emlékút a történelembe

Az oroszországi Ilovszkojébe és környékére indul hétfőn egy kisebb „expedíció” Szolnokról katonák és civilek részvételével. Az emlékút aktualitása: augusztus 20-án lesz hetven éve, hogy a keleti front eme repülőterén lezuhant és életét vesztette Horthy István kormányzóhelyettes, a Magyar Királyi Légierő főhadnagya. Az utazó csapat egyik tagja: Punka György repüléstörténész.

Létezik még az a repülőtér, ahol a zuhanás történt?

Nem repülőtérnek használják, de a helyszín, a mező most is megvan, még a gépek állóhelyei is látszanak a műholdképeken.

Meg tudjátok tehát találni a katasztrófa pontos helyszínét?

Nagy valószínűséggel igen, a helyszínről korabeli légifelvételeink is vannak, részben pedig eligazítanak a kutatási anyagok, nagy biztonsággal mondható, hogy megtalálható a becsapódás helye.

Horthy főhadnagy balesete az egyik katasztrófa a nagy nemzeti katasztrófán belül, a rengeteg kisebb emberi katasztrófa sorában. Mi egy olyan történelmi emlékhelyet szeretnénk felkeresni, ami kis túlzással egy huszadik századi Mohács kezdete volt a magyarok számára.

A II. Magyar Hadsereg pusztulásáról van tehát szó…

A II. Magyar Hadsereg egy részéről. Azért megyünk Ilovszkojéba és Alekszejevkába, mert ama bizonyos doni áttörés során többek közt a négyezer főnyi, maroknyi repülőkatona tartott ki a harapófogóban, és a kitörés során a sebesültjeit is magával vitte, úgy vonult vissza. Olyan katonák voltak, akiknek nem volt földi harcra gyakorlati előképzésük. Repülőműszakiak, repülő fegyvermesterek, őrök voltak, és mégis kitartottak. Ezt a repülőteret, ennek a kitörésnek a vonalát hetven év óta nem kutatta senki. A repülőtérről sincs pontos vázlatunk, a kitörés útvonaláról is csak a visszaemlékezések során készült vázlatok maradtak fenn, de senki ezt a részét a magyar hadtörténelemnek nem kutatta.

A repüléstörténet szempontjából mi újat hozhat a kutatás?

Részben szemtanúkat keresünk, találtak is ott orosz kollégák olyasvalakiket, akik látták az eseményt. Megkeressük a magyar bombázók parancsnoka, Mocsáry István gépének becsapódási helyét az urivi hídfőnél, ahol hetven éve nem járt magyar katona.

A Magyar Királyi Légierő milyen szerepet játszott a doni összeomlás idején? Mit tudtak tenni a magyar pilóták, képesek voltak-e késleltetni valamiképpen a szovjetek áttörését?

A légierő egységei egy repülőtéren települtek abban az időben, ott voltak a távolfelderítők is, ahol a vadászok. A vadászok egészen december végéig teljesítettek bevetéseket, folyamatosan késleltették az oroszok támadását, a felderítők pedig, és ez a megdöbbentő, napra kész jelentéseket adtak arról, milyen készülődés zajlik a magyar vonalakkal szemben. Semmiféle megerősítés, fegyverzetben vagy létszámban való korszerűsítés vagy növelés nem érkezett a magyar csapatokhoz, holott tudták, hogy mi következik.

Általában a repülőerőink gyengék voltak, de a német légierő is gyenge volt azon a frontszakaszon. Ehhez hozzájárultak a magyarok típusbeli gyengeségei is. Ezek a repülőgépek, a Héják és a Caproni bombázók az olasz ipar termékei voltak, amelyek megfeleltek az olaszok által elképzelt háborúban, a mediterrán térségben vagy Afrikában, ahol az olasz érdekeltségek voltak. Ott ezek a repülőgépek nagyszerűen beváltak volna – ha egyáltalán alkalmazzák őket, mert sem Héját, sem a Caproni 135-öt az olasz légierő nagy számban nem rendszeresítette, csak a magyarok. A faépítésű gépekbe beköltöztek a mókusok! Jött a hideg tél, az állatok, rovarok, kisebb rágcsálók teljesen tönkretették a gépeket, amelyeket hátra kellett vonni. Tehát nem volt egyszerű a magyar légierő helyzete: negyvenfokos hidegben kellett ezeket a gépeket a ricinusolaj dermedése ellenére, naponta felmelegítve bevetésre küldeni. Mégis jártak bevetésre és eredményesen repültek. De hát ez nem volt elegendő. Ez háború volt, és az ellenség iszonyatos túlerőben volt.

Milyen adatokat hoztok majd haza, amelyek a szakmán túl a nagyközönség számára is fontosak?

Amit nemigen tudatosítottak, az az, hogy rengeteg arrafelé a magyar temető. Nem messze Voronyezstől van egy, ahol 69 ezer magyar nyugszik, nem tévedés, 69 ezer. Sok kisebb temető van még kisebb településeken. Ezt szeretnénk tudatosítani a magyar repülők helytállása mellett, főképp a fiataloknak, akiknek ez már nagyon-nagyon történelem.

Horthy István halálának körülményeiről, a mítoszokról és a valóságról külön interjút közlünk a későbbiekben Punka György repüléstörténésszel.