Érdek nélkül tetszik: a hosszú 787-es és a rejtett arányok
A tavalyi év egyik emlékezetes pillanata: az első forgalomba álló 787-9-es érkezése Auckland repülőterére. A Boeing Dreamliner-sorozatának ez az alapváltozatnál hosszabb verziója másodpercekkel földet érés előtt gyönyörűen tárja elénk a gép néhány jellegzetességét, igen jól mutat a felvételen a megnövekedett törzs, és a 787-es gyönyörűen felhajló rugalmas szárnya, amint közelít a pályához.
Az új-zélandi légitársaság fekete-fehér festése, amilyen egyszerű színkombináció, annyira jól eltalált, a fotózás szempontjából nem túl tökéletes időjárás közepette is szépen rajzolódnak ki a gép körvonalai, nem beszélve az olyan jópofa részletekről, mint a küszöbjel tükröződése a gép hasán. A hatást fokozzák a leszállófények, meg hogy a törzs tetején és alján lévő piros is épp a megfelelő pillanatban villan fel, egy kicsit ellenpontozva a ködös-esős levegőt.
A képsorozat következő felvétele is érzékelteti a gép klasszikus arányait, a helikopterből készült fotón a 787-es hajtóművein még működik a sugárfék.
A 787-es kapcsán időnként elcsodálkoztam azon, mennyire megváltozhat a látvány okozta benyomás egy-egy gép esetében, mennyire becsapósak a méretek az emberi szemnek. A 787-es ugyanis bizonyos távolságból egyszerűen nem látszik szélestörzsűnek, mert annyira klasszikusan arányos, különösen ez a hosszabb változat. Az érzékcsalódás része egyébként, hogy az ablakok is nagyobbak, akár a törzsön az utaskabiné, akár elől a pilótafülkéé, és az ember nem gondolná, de abba a hajtóműbe beleférne egy mai regionális utasszállító törzse is.
Ezért nem árt időnként olyan képeket is keresni, amelyeken az emberi figurák jelzik a valóságos méreteket, mint ennek a kollekciónak az utolsó darabja, bár ez is becsapós, mert a sárga mellényesek közelebb vannak hozzánk, mint a gép, tehát még nagyobbnak látszanak a 787-eshez képest.
És végül az érkezés mozgóképen is szép látvány: a déli félteke júliusi tele, a felhők, a pára, az eső talán inkább növeli a történés esztétikai értékét. A gyönyörű gép földet ér, a szárnyak visszaereszkednek, a reverz visszazár, a gép begurul, aztán vontatóra kerül, hogy végül Air New Zealand alkalmazottak stílszerű maori-köszöntéssel fogadják a gépet. Ja, el ne felejtsem, a mozi végén kiszáll a kapitány, és megint csodálkozva érzékelhetjük: de hisz ez egy nagy gép. Csak nagyon kecses.
Sorozatunk korábbi darabjai
Érdek nélkül tetszik: kivéve a béke hava
Érdek nélkül tetszik: szivárványos szárnyalás
Érdek nélkül tetszik: amikor még eredeti színükben pompáztak
Érdek nélkül tetszik: szalon-szárnyalás
Érdek nélkül tetszik: fényvillamos Milánóból
Érdek nélkül tetszik: az emberiség mennyei játéka
Érdek nélkül tetszik: két világ találkozása
Érdek nélkül tetszik: hegyek, felhők, völgyek
Érdek nélkül tetszik: „drezinázni” mindig kell!
Érdek nélkül tetszik: csak lazán, pilóta
Érdek nélkül tetszik: ahol minden volt, még vasútállomás is
Érdek nélkül tetszik: lenyomni Skandináviát!
Érdek nélkül tetszik: villámok között
Érdek nélkül tetszik: a zöld komp
Érdek nélkül tetszik: három évet vártak rá, megérte
Érdek nélkül tetszik: megjött a kemény mag
Érdek nélkül tetszik: Párizs, 11 óra
Érdek nélkül tetszik: szakadt, koszos – és nem a miénk
Érdek nélkül tetszik: Tegel fölött az ég
Érdek nélkül tetszik: a Göhrener Brücke
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
