Herky forever: egy szerethető szállítógép 65 éve

Ezt nehéz lesz túlszárnyalni: egy repülőgép, amelynek prototípusa – még radar nélkül, kissé turcsi orral - hatvanöt éve, 1954. augusztus 23-án repült először, lassan közeledik a háromezres gyártási számhoz. Vagyis, és ez az igazi rekord: van olyan típus, amely ilyen hosszú időn át repült ilyen vagy olyan formában, de olyan nincs, amelynek születése óta eltelt ilyen sok év után ebben a pillanatban is készülnek vadonatúj példányai (a Lockheed Georgia állambeli gyártósorán, Mariettában).

Az YC-130 jövendő sikere, ha nem is ilyen hihetetlen mértékben, de azért látszott már a Hercules szűzfelszálláskor is, például, mert - egészen a szovjet An-10/12-es 1957-59-es megjelenéséig – nem is volt hasonló, négy légcsavaros gázturbinás hajtóművel felszerelt versenytársa. És gyakorlatilag azóta sincs: az első, kifejezetten C-130-as konkurensnek szánt katonai szállítógép a még fejlesztés alatt álló Embraer KC-390, amelynek esetleges beszerzéséről friss hírek szerint a magyar kormány is tárgyal. (Viszont az akkori magyar vezetés a kilencvenes években nem kért a praktikusan ingyen felajánlott használt Herculesekből.)

Sokan sokféle teóriát emlegetnek, ami magyarázza a Herky sikerét, például a sokoldalúságát, a megbízhatóságát, a képességét, hogy a lehető legrosszabb körülmények között legyen képes utánpótlás illetve csapatok kihelyezésére vagy kimentésére, akár egy dzsungeltisztásról, mint ahogy ez nem is egyszer megtörtént Vietnamban.

Különleges alakulatok használják nagy magasságban, vagy épp földközelben végrehajtott behatolásra, ugrásokra, de részese lehet tömeges deszant-akcióknak is, a magasra emelt vezérsíkok alatti hátsó rámpán át szinte bármilyen rakomány bármiféleképp elhagyhatja a gépet. Repül sarkvidékeken csúszótalpakkal, kipróbálták hordozófedélzeti üzemben a Forrestalon, van durva tűzfegyverekkel felszerelt csapásmérő változata (AC-130, MC-130 Combat Talon), és légi töltőállomásként is kiváló, ráadásul erre alkalmas forgószárnyasokat is elláthat a levegőben üzemanyaggal, merthogy elég lassan képes repülni ehhez. Használták az orrára szerelt „fullánkkal”, amelynek révén akár műholdak értékes kazettáit kapta el ereszkedés közben, akár szorult helyzetben lévő katonákat, katapultált pilótákat, a földről ballonnal feleresztett kábel befogása révén.

Kutató-mentő a Coast Guard állományában, „leszerelt” példányai tűzoltóként is dolgoznak, időjárás-felderítőként belerepül a hurrikánokba, a fedélzetén elhelyezett eszközökkel elektronikus felderítést végezhet, más változatban viszont épp ő szolgáltatott rádió- és tévéadásokat, például az Öböl-háború idején, Szaddam Husszein állampolgárainak.

Ma is ott van minden hadszíntéren, és ott van minden nagyobb katasztrófa helyszínen, hogy segítséget vigyen vagy kimentsen embereket. Mint ezt korábban is megírtuk, a világrekord valószínűleg a vietnami háború végjátékakor teljestett forduló, a Tan Son Nhut támaszpontról Thaiföldre, 452 emberrel a fedélzetén (állítólag 31 emberrel a pilótafülkében). A győzedelmes bevetések között méltán emlegetik az izraeliek entebbei túszmentését, a kudarcra is van példa, az amerikaiak iráni akciója a teheráni követségen fogva tartottak kihozatalára, aminek a sikertelensége azonban nem a Herkyken múlott…

Szóval a konstrukció: jól eltalált kategória. A gépnagyság (két változatban) kisebb feladatokkal számoló kisebb országok légierejének is megfelelő, és persze nagy országok légierejének is jól szolgál a közepes kapacitású és hatótávolságú kategóriában. Például az amerikaiak számára ma is az az egyik logisztikai szisztéma, hogy óriásgépekkel (C5-ösökkel és C-17-esekkel) viszik a tengerentúli csomópontokra a szükséges rakományt, ahonnan C-130-asokkal „terítik”, amelyek például a fontvonal közelében létesített szükségreptéren, burkolatlan pályákon is leszállhatnak. (Amire végül is a C-17-es is képes, de ezeket a drága jószágokat szívesebben nem terhelik ilyen bevetésekkel.)

A sokféle alkalmazás egy kevesebbet emlegetett, de fontos eleme volt, hogy az ős Herky is túlnyomásos törzzsel készült, ami nagyobb utazómagasságot és gyorsaságot tett lehetővé, nem beszélve a légcsavaros-gázturbinás megoldásról. Ami azóta is bevált, mert – és ez is összefügg a sikerrel – a meghajtást is radikálisan fejlesztették. A most gyártásban lévő C-130J megújult avionikával, a pilóták számára sok lehetőséget nyújtó „nagyképernyős” műszerfallal, HUD-dal, digitális bevetés – és repüléstervező  rendszerrel készül, speciális érzékelőkkel kötelékrepüléshez. Negyven százalékkal növelték a hatótávolságot, 21 százalékkal a maximális sebességet, és negyven százalékkal csökkentették a szükséges felszállási úthosszt, mindez múlott egyrészt az áttervezett szárnymechanizáción, másrészt a 4600 lóerős Rolls-Royce AE 2100D3 hajtóműveken, a hatlapátos Dowty-légcsavarokkal.

Az, hogy több, mint hetven ország üzemelteti a típust, megint csak azzal is magyarázható, hogy a Herkyhez képest más katonai szállítógépek sok ország számára nemcsak drágák, hanem szükségtelenül nagyok is, míg a kisebb kéthajtóművesekhez képest a 33 tonnás hasznos terhelés, illetve a szállítható személyek száma szempontjából (92 utas, vagy 64 ejtőernyős katona, vagy 74 hordágyon fekvő sebesült) a kapacitás épp megfelelő. Nem beszélve bizonyos típusokkal szemben különösen kiemelkedő megbízhatóságáról – jellemző, hogy Franciaország és Németország az A400-as program partnereiként is közös üzemelésre lekötött nemrég a C-130J-ből.

A Lockheed 2018-as beszámolója szerint a Herculesek rendelési állománya jelenleg 78 gép, ami 2022-ig garantálja a gyártást, de jónéhány jelenlegi szándéknyilatkozat változhat addig szerződéssé, és a Herky-összeszerelés a következő évized közepéig vagy akár végéig is zajlik tovább, nem beszélve arról az intenzív tevékenységről, amelynek keretében régebbi példányokat újítanak fel és alakítanak át Super Hercules szintre.

És még egy, lehet, hogy kissé furcsa, de létező szempont: a Herky a szerethető gépek nem is annyira népes kategóriájába tartozik. Nemcsak az őt repülő katonák, hanem a nagyközönség részéről is: a bemutatók kedvence volt például a Blue Angels C-130-as teherszállító és kísérő gépe, az ugyancsak szépen festett kék-sárga-fehér Fat Albert, amelynek utódját már ki is választották egy RAF C-130-as személyében.

De nem kell feltétlenül ilyen különleges szerepben tapsolni a gépnek: „sima” Herkyk is tartottak Magyarországon is pompás bemutatókat lehetetlenül rövid starttal, túldöntött fordulók és meredek megközelítés után még lehetetlenebb rövid kifutással, némi tolatással és forgolódással a pályán, miközben a magát szemlátomást ugyancsak pompásan érző load-master derűsen integetett, lábát lógatva a nyitott rámpán.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!