Hatvan éve mindenütt a levegőben: örökifjú Hercules

Az, hogy egy típus a szűzfelszállás után hatvan évvel még mindig üzemben áll, nagy példányszámban és sokfelé, egy dolog: de hogy változatlanul gyártják is, az már valóban fantasztikus. A „változatlanul” persze ez esetben csak az idő múlásának jelzője, valójában hatvan év alatt a típust mindvégig a kategóriája legmodernebb szintjén tartották az állandó fejlesztések.

Az 1954. augusztus 23-án első felszállását végrehajtó C-130 Hercules a közepes katonai szállítógépek új generációjaként jelentkezett, dugattyús elődeivel ellentétben gázturbinás-légcsavaros meghajtással, a megemelt farokrész alatt lenyitható hátsó rámpával, tágas törzzsel és kiváló lassúrepülő tulajdonságokkal, ami lehetővé tette alkalmazását burkolatlan és nagyon rövid pályákon is, a lehető legmostohább körülmények között.

A koreai háború tapasztalatai késztették az amerikai légierőt az új szállítógép kifejlesztésére, első felszállása után két évvel, tehát már bőven a koreai konfliktus lezárása után került hadrendbe, de onnantól kezdve nem volt szinte olyan hadszíntere a világnak, ahol fel nem tűnt volna, nincs olyan eldugott zuga a földgolyónak, ahol ne használnák, vagy legalábbis ne fordult volna meg.

Nem kevesebb mint hetven különböző változata repült már, ezek egy része ma is létező verzió. Alapvetően szállítógép, ebben a szerepkörében dobhat ejtőernyővel felszerelést vagy éppen, ami mostanság is jellemző feladatköre, ártatlan civilek ezreit életben tartó élelmiszer-szállítmányokat: a berlini légihíd utáni legnagyobb ilyen vállalkozást, a boszniai muzulmán városok lakosságának megmentését is főképp Herculesek végezték, mostanság az ISIS által fenyegetett irakiaknak dobnak róla életet jelentő csomagokat.

Kutató-mentő gépként használja például az amerikai Coast Guard, szolgálatban álló és már nyugdíjas példányait bevetik tűzoltógépként. Halálosan veszélyes fegyverként is szerepelt a konfliktusok történetében, mint AC-130-as illetve MC-130 Combat Talon, előbbi tűzfegyvereivel, utóbbi olyan hatalmas bombákkal, amelyeket a szokásos B-madarak nem tudnak elcipelni.

Különleges műveletek egyik elterjedten fontos eszköze, ejtőernyősöket dob nagy magasságból és lehetetlenül alacsonyan repülve, a leghíresebb bevetése az izraeliek túszszabadító entebbei akciója volt talán, de a vietnami háborúban is nagyon fontos szerepe volt nemcsak a hadműveletekben, hanem a végjátékban is, amikor ezreket hozott ki a típus a bekerített Saigonból, a Dél más körzeteiből.

Légi utántöltő és kutató-mentő, hurrikánok magjába repül bele és rendszeresen száll le jégre planírozott pályákra az Antarktiszon, elektronikai felderítő, vagy akár repülő propaganda-állomás saját rádió- és tévéadóval. Repültették sítalpakkal és startrakétával, sőt, megpróbálták amúgy is rövid leszállási úthosszát az iráni túsz-akció céljából fékező rakétákkal még rövidebbre venni, de ez éppoly rosszul sült el, miként aztán maga az akció.

„Fullánkos” változatával (Fulton Recovery Sytem) a földről tudott menteni embereket vagy felvenni fontos tárgyakat úgy, hogy a felszínről az illetőhöz vagy a fontos küldeményhez rögzített kábelt egy ballonnal engedték fel, és így kapta el a gép majd csörlőzte be akár a Vietnamban lelőtt pilótát, akár az elhagyott szovjet sarkvidéki állomásról gyűjtött anyagot. Ezt a funkcióját ma már nemigen használják, nagyobb hatótávolságú forgószárnyas/billenőrotoros gépekkel oldják meg az ilyen feladatokat. A kémholdak hőskorában Herkulesek fogták be a fotó-műholdakról a légkörbe érkező kazettákat, erre meg az adattovábbítás új rendszerei révén nincs szükség. A valaha volt legnagyobb repülőgép, amely repülőgép-hordozón le- és felszállt: horog és katapult nélkül.

Hetven(!) ország légierejében szolgált vagy szolgál, a J-változat két verzióban, egy rövidebb és egy hosszabb altípusként épül ma is, további több mint háromszáz gépre szóló megrendelés tartja mozgásban a gyártósort. Eddig a Herculesből összesen több mint 2500 példányt építettek, ennek több mint fele még mindig szolgálatban van!

Valamikor Magyarország is közel állt ahhoz, hogy az üzemeltetők közé lépjen, Románia azóta is örömmel használja a típust. Volt civil változata, az L-100-as, és a gyártó szerint sikerre számíthat az új J-változat polgári altípusa is.

Az egyik legszebb történek a hatvan év alatt: a dél-vietnami evakuálásban részes, utolsónak felszálló „Herkyk” egyike nem kevesebb, mint 452 embert vitt át a Tan Son Nhut támaszpontról Thaiföldre. Egyes megemlékezések szerint csak a pilótafülkében 31-en szorongtak. A menekülők egyike az Államokban repülőmérnök lett, Tim Nguyen ma a Lockheed Martin alkalmazottjaként a Herculesek gyártósorán dolgozik.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!