Magasröptű orosz tervek: új MiG-vadász, újított Mystic
Érdekes orosz tervekről ad hírt az angol nyelvű orosz repülőportál, a Russian Aviation. Ami a moszkvai szalon óta találgatások tárgya, azt a MiG orosz repülőgépgyártó konzorcium megerősítette, a gyártó új, ötödik generációs könnyű harci gép fejlesztésébe kezd. Azonban a kép ellentmondásos.
A MAKS azért lett tere a latolgatásoknak, mert sokak számára komoly meglepetésként kiállították azt a különös konstrukciót, az 1.44-est, amely még a kilencvenes években épült, egyszer gurulópróbán mutatták be a sajtónak, és egyszer vagy kétszer repült is, de aztán nem lett a gépből semmi, gyaníthatóan azóta egyszer sem volt a levegőben, a Zsukovszkij központban olykor még műholdfelvételeken is látható volt a beton szélére húzva. Viszont tavaly hangárba került, és nyilván kívülről mindenképpen szépen kipofozták, néhány hete pedig kiállították a szalonon. De persze nem repült.
Ugyanakkor már akkor elég szkeptikusan nyilatkoztak a szakértők, főképp persze nyugaton, arról, hogy az akkoriban egyébként elterjedt kacsaelrendezés (a jelenlegi három gyártásban lévő európai harci gép is mind ilyen) nem alkalmas arra, hogy a típus ötödik generációsként valóban alacsony észlelhetőségű legyen, és más jellemzők is arra utalnak, ez a gép nagyon is látható a radarokon, például a beömlők vonalában elhelyezett hajtóművek első forgó fokozatai meglehetősen feltűnőek. Az sem volt világos, milyen hajtóműveket használt volna a gép, képes-e az utánégető használata nélküli hangsebesség feletti folyamatos repülésre, mint ahogy az első igazán ötödik generációs orosz konstrukció, a Szuhoj T-50-es fejlesztése is erősen küszködik a hajtómű problémájával – a nagy kérdés nemcsak a szupercirkálás és manőverező képesség azaz vektorálás, hanem a megbízhatóság, az üzemidő.
A MiG-csoport mostani bejelentése a korábbi latolgatásokkal illetve magával az 1.44.essel szemben egy könnyű vadász fejlesztéséről szól, vagyis hasonló utat követ, mint az amerikaiaké és a kínaiaké, tehát egy nagy és egy könnyű ötödik generációs változattal. Tegyük hozzá, hasonló volt a „munkamegosztás” eddig is az orosz harci gépek világában, a nehéz Szu-27-es és leszármazottai mellett a „frontvadász” MiG-29-esek alkották az oroszoknál a nyerő párost, bár a 29-es gépcsalád, amelynek szintén vannak újabb verziói, erősen vesztett jelentőségéből és sokkal kevesebb megrendelést kap. (MiG-ék 2015–2016-ban tíz hajófedélzeti KUB-t és tíz egyéb megrendelésre készülő gépet gyártanak és adnak át csupán.)
Ami az új fejlesztést illeti, két fontos momentum még, ami kiderül a közleményből: az egyik, ami eleve kockázatossá teszi a programot, hogy azt a gyártó saját maga finanszírozza, tehát nincs rá ezek szerint állami megbízás, tehát állami pénz sem. Talán abban bíznak az iroda vezetői, hogy Moszkva menet közben, a kibontakozó konstrukció előnyeit látva lép majd a fejlesztés mögé pénzzel is. A másik, hogy a közlemény egymástól külön tárgyalja az 1.44.est és az új konstrukciót, tehát gyanítható, a gép nem az egykori, de most kiállított technológiai demonstrátor változata lesz, hanem más konstrukció, amely valóban közelebb is áll a valóságos ötödik generációs képességek megvalósulásához. Ennek megfelelően az 1.44 kiállításának magyarázatai közül is az a reálisnak tűnő, amely úgy szól, hogy a cég ennek a demonstrátornak a „tapasztalatai alapján” készül az új típus tervezésére.
A másik érdekes bejelentés, amely ugyanezen a portálon jelent meg, a Mjasziscsev tervező iroda egy különleges konstrukciójáról szól: az ötvenes években fejlesztett hatalmas, de kevéssé sikerült négyhajtóműves bombázó után egy úgynevezett magaslégköri kutatógéppel jelentkezett, amely több nyugati repülőszalon vendége volt, nyilván megkülönböztetett figyelemmel övezve. Az M-55 Geofizika valóban részt vett nemzetközi programokban is, de egyébként eléggé egyértelműen becézték a szovjet/orosz U-2-esnek, Nos a mostani bejelentés szerint ennek a típusnak születik meg a modernizált változata, amellyel decemberben kezdődnek a próbarepülések.
A gép ugyan szolíd polgári festéssel jelent meg külföldön, de azért kapott NATO-kódnevet is, a körülötte lévő legendai homályra utalva (Mystic). Az eredeti konstrukció még egyhajtóműves volt, a kiforrott változat két hajtóművel, ikertartókkal és osztott függőleges, ezek tetején egybeépített vízszintes vezérsíkkal, és természetesen a nagy magasságban repülő gép aerodinamikai követelményeinek megfelelően komoly fesztávolságú (37 és fél méteres) szánnyal épült. A maximális sebessége a PS-30-as hajtóművekkel 750 kilométer volt óránként, a szolgálati csúcsmagassága pedig 21 és fél kilométer. Nos ehhez képest a továbbfejlesztett változat hatótávolságban illetve a bevetési időben fejlődik nagyot az eredetihez képest: maximális hatótávolság 17 ezer méteren 5000 kilométer, a gép ugyanezen a magasságon hat és fél órát, 21 ezer méteren egy órát képes repülni, mindezt két tonnányi hasznos teherrel képes teljesíteni.
Nos nyilván a legfőbb fejlesztés ehhez a két tonnányi felszereléshez kötődik, vagyis a magaslégköri kutatások zajlanak új felszereléssel, más verziók ezt úgy fogalmazzák meg, hogy a modern elektronikus és optikai felderítő berendezések megjelenése és alkalmazása teszi érthetővé a gép újjászületését.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!