Monyinó: a halálra ítélt repülőmúzeum?

Felröppent a hír, hogy a Zsukovszkij-Gagarin Repülőakadémiát az Orosz Védelmi Minisztérium N1136-os rendelkezésre alapján átszervezik, a Moszkva melletti Monyinóban lévő részlegét 2016 augusztusában megszüntetik, az oktatás egy részét Voronyezsben folytatják, az akadémia más része Zsukovszkijban marad. Az Orosz Föderáció Légierejének Központi Múzeumát, amely az akadémia területéhez tartozik, szintén bezárják. A múzeum anyagából a harcászati repülőgépek egy részét, az újonnan nyílt Patriot (Hazafi) Parkba, másik részét a Vagyim Zadorozsnyij magánmúzeumba viszik, a 60 tonnánál nehezebb (hadászati bombázókat és szállító repülőgépeket) pedig a helyszínen szétvágják.

A Hogyinkai repülőtér volt területén 2013-ban szűnt meg a hatóságok által magára hagyott múzeum, most gokart versenypálya, jégkorongcsarnok van rajta, új lakótelepek veszik körül. A repülőeszközök, amelyek között pótolhatatlan prototípusok is szerepeltek, festékkel összefújva, felgyújtva álltak, a plexi kabinok be voltak törve. Hogyinka megszűnésekor egyes gépeket Vagyim Zadorozsnyijba vittek, mások Kubinkán vagy Monyinón kaptak helyet, a többieket megsemmisítették. Ennek tudatában a monyinói múzeum elvesztése az orosz-szovjet és az egyetemes repülőkultúra emlékeinek újabb súlyos vesztesége lenne.

A május 9-i Győzelem napi felvonulás főpróbája és a díszszemle közti napon ezért ellátogattunk az Orosz Föderáció Központi Repülőmúzeumába.

A település körülbelül egy órára van Moszkvától, gépjárművel és busszal is elérhető, azonban legegyszerűbb a Jaroszlavi pályaudvarról fél óránként induló helyi HÉV-változattal eljutni Monyinóba, amely az elektricskák egyik végállomása. A múzeum a pályaudvartól 20–30 perces sétával, kitáblázott úton közelíthető meg. A Központi Légierő Múzeuma 1958 óta létezik, hosszú ideig azonban nyugati turisták körülményes juthattak csak be.

Magának a múzeumnak van egy fogadóépülete, benne pénztárral, bolttal, és az épület egy kis repülőgépmotor-múzeumnak is helyet ad. Egy másik újabb hangárban világháborús repülőgépek vannak, köztük I-15, I-16, Jak-3, La-7, MiG-3, Po-2, Il-2, Il-10 és a hozzájuk tartozó relikviák, repülőgép-vezető fejfedők, repülési naplók, gépágyúk, és különféle dokumentumok.

A hangárból kilépve 40–50 méter sétával érjük el magát a múzeumot, ahol két hangár, valamint több tucat repülőgép található szabad ég alatt. A múzeumon látszik, hogy valami történni fog, mivel több, egyébként a múzeum hivatalos térképén szereplő repülőgép hiányzik, illetve nem ott van, ahol azt jelzik. A múzeum belül tiszta, sok helyen van rendszeresen ürített szemetes, padok is a közönségnek. Büfé, és mellékhelyiségek nem állnak azonban a látogatók rendelkezésére. Sajnos a repülőgépek állapota fokozatosan romlik, annak ellenére, hogy több lelkes fiatalt is láttunk, akik a gépek körül tevékenykedtek.

Belépve a kapun először az orosz távolsági légierő hadászati bombázói köszöntik a látogatókat. A Tu-4 (NATO-kódja Bull) négymotoros bombázó nem véletlenül hasonlít a B-29-re. Sztálin a második világháború során az angolszász hatalmaktól a land-lease szállítások keretében hadászati bombázókat akart beszerezni, amire az amerikaiak nemet mondtak. Viszont a Japán ellen vívott légi háborúban Kína és a Szovjetunió területén több B-29-es kényszerleszállt, vagy lezuhant. Ezek alapján készült el az amerikai bombázó klónja, amely nehezebb lett, kisebb hatótávolsággal és bombaterheléssel.

A következő repülőgép a Tu-16-os (NATO-kódja Badger), amely az első, nagy sorozatban gyártott, sugárhajtású hadászati bombázója volt a Szovjetuniónak, későbbi változatai közül felderítő, és légi utántöltő modifikáció is készült, és H-6 néven teljesen modernizált változata jelenleg is gyártásban áll Kínában. A Tu-22 (NATO-kódja Blinder) szuperszonikus bombázó korlátozott hatótávolsággal rendelkezett, nem volt sikeres repülőgép, de – akár a Tu-16-osokkal – éles bevetéseket is repültek vele az irakiak és a líbiaiak különféle konfliktusok során. Mellette áll egy Tu-22M (NATO-kódja Backfire), amely nem sok rokonságban áll az eredeti Tu-22-vel, teljesen más tervezés, a NATO-országok megtévesztése miatt kapta a típusjelzést.

A 22M3 orrán töltőcsonk volt található, ez nagy vitát generált az szovjet–amerikai fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon, mivel az amerikaiak szerint utántölthetősége miatt hadászati bombázónak minősült, és így tárgya volt a csökkentéseknek, az oroszok szerint közepes bombázó volt. Végül a töltőcsonkokat leszerelték (körülbelül húsz perc alatt visszaépíthetők), és így nem volt többé akadálya a tárgyalásoknak. A modernebb Tu-22M3/M4 változatok a mai napig is szolgálnak az Orosz Légierőben, éles bevetéseket is repültek velük Grúzia felett, majd Szíriában is bombázták a terroristák bázisait.

A Tu-16K-26 változata áll mellette, de a következő bombázó repülőgép nagyságú Tu-128 (NATO-kódja Fiddler) izgalmasabb repülőgép, ugyanis a világ legnagyobb elfogó-vadászát tisztelhetjük benne. A Szovjetunió távol-keleti és szibériai területe feletti légtérben a hatalmas távolságok és ritka repülőtér-hálózat miatt, a korabeli technika mellett, csak ilyen óriási méretű, négy R-4 típusú közepes hatótávolságú félaktív lokátoros, illetve hőkövető légiharc rakétával felszerelt vadászrepülőgéppel lehetett őrjáratozni. 1990-ben már átvették feladatát, először a MiG-25 (NATO-kódja Foxbat), majd a MiG-31-es (NATO-kódja Foxhound) vadászrepülőgépek, utóbbiak „M” verziója most is rendszerben van, sőt további korszerűsítésük zajlik.

Mellettük három kisebb repülőgép található még, egy An-14 (NATO-kódja Clod), egy Be-32 (NATO-kódja Cuff) és egy lengyel gyártású Mielec M-15 kukacbombázó, amelynek egy példánya a szandaszöllősi repülőtéren volt, azonban a lengyelek Belfegort visszavásárolták, és múzeumi példány lett belőle. Az út másik oldalán is vannak repülőeszközök.

Először a világ legnagyobb helikopterét látjuk: Mi-12 (NATO-kódja Homer), amely demonstrátornak megfelelő, azonban sorozatgyártásra alkalmatlan volt. Továbbmenve egy kereszteződésnél három ma is használt harcászati repülőgép, egy MiG-29B (9.12-es, NATO-kódja Fulcrum) frontvadász, egy Szu-27P (NATO-kódja Flanker) légifölény vadászgép és egy Szu-24 (NATO-kódja Fencer) frontbombázó látható. A Szu-35-ös (NATO-kódja Flanker E), amely a térképen még szerepelt, már nem volt kiállítva.

Sétáljunk tovább az Mjaszicsev tervezőiroda hadászati bombázóihoz, amelyek kis darabszámban repültek, illetve prototípusként riogatták a nyugati katonai attasékat a tusinói légiparádékon. Az M4 3M (NATO-kódja Bison) utántöltő változatban is készült, az M-50 (NATO-kódja Bounder) viszont kudarc volt, nem érte el a tervezett hangsebességet, és hatótávolságot sem.

A Szuhoj titáncsodája, a Szu-100 T-4 az amerikai B-70 Valkyrie orosz megfelelője volt, sorozatgyártásra nem került. Bár nem szeretném látni, de a titán repülőgép szétvágása is egy vagyonba kerülhet majd. Mellette látható az Il-28 (NATO-kódja Beagle) bombázó repülőgép, kínai gyártású H-5 változata még a 2000-es évek elején is repült a Román Légierőben.

Az út végi hangárban különleges prototípusok és replikák vannak. Megtalálható Igor Szikorszkij S-22 Ilja Muromec nevű, első világháborús hadászati bombázója, tervezője később Amerikába emigrált és megalapította a mai napig fennálló híres helikoptergyárat. A Bereznyak-Iszajev BI-1 rakétahajtású kísérleti vadászrepülőgép az orosz Me-163 Komet, azonban inkább a jövő tervezési irányát mutatta, mintsem megfelelő konstrukció lett volna.

Alekszander Szergejevics Jakovlev repülőgép tervező, aki egyben Sztálin népbiztosa is volt, gyűlölte Szemjon Alekszejevics Lavocskint, a másik híres második világháborús vadászrepülőgép-tervezőt. Lavocskin egy sor kiváló vadászgépet tervezett a Nagy Honvédő Háború alatt, (LaGG-1, LaGG-3, La-5, La-7, La-9, La-11) a háború után azonban kegyvesztett lett, és nagysebességű vadászgépei prototípusként maradtak meg, sorozatgyártásra az államilag támogatott MiG iroda gépei kerültek. A La-15 (NATO-kódja Fantail), amelyből 255 példány készült, és MiG-9 prototípusa azonban most békésen megférnek az „A” Hangárban.

Megtalálható az ANT-2 utasszállító egyetlen megépült példánya és az ANT-25 távolsági rekordergép, amely a Tupoljev iroda terméke volt és Gromov, illetve Cskalov kiváló és híres pilóták és ekipázsaik távolsági világrekordokat értek el vele. A hangárban található néhány kakukktojás is, például egy brit tervezésű Sopwith Camel, nagy vörös csillaggal, vagy egy repülő autó prototípusa.

(Folytatjuk!)

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!