Öt-hatezer méteren a Mátra felett: hullámtábor idén is!

Lassan már hagyomány, hogy az iho/repülés évről évre fantasztikus repülésekről számol be, arról, hogyan sikerül arany- vagy gyémántkoszorút jelentő magasságokba emelkednie hazai pilótáknak a Mátra hullámterében. A sikereket persze megfelelő alapossággal kell előkészíteni, a hazai hullámrepülés mentorainak közreműködésével. Az idei esélyekről és újdonságokról készült a most következő beszélgetés Túri Gáborral, a festői Pipishegyen működő Repülőklub Gyöngyös szakmai vezetőjével.

– Hányan gyűltek össze az idei táborra?

– Az előzetes jelentkezések alapján több, mint húszan jelentkeztek a táborra, ami nagyságrendileg a minimális létszám a sikeres táborszervezéshez. Pipishegyen a repülés azért jöhetett létre újból a kezdeti sikerek után, mert adott volt a hullámrepülés lehetősége. Ezért a Repülőklub Gyöngyös mindig törekedett arra, hogy ezt a lehetőséget ne hagyja kiaknázatlanul, ezzel is szolgálva a magyar vitorlázórepülés eredményességét.

A Repülőklub Gyöngyös újjászületésében is fontos szerepet játszott a tábor, és azok, akik annak idején megteremtették ezt a kezdeményezést, és néhány év alatt sikerre vitték. Kóré Vilmos, Molnár Géza  – Geda – és Csordás Tamás is komoly érdemeket szerzett a magassági repülés lehetőségeinek megteremtésében, de rajtuk kívül is számtalan ember dolgozott azért, hogy Pipishegyről felszállhassanak a gépek. Az emberek munkáján kívül nagy segítséget jelent az is, hogy a Magyar Vitorlázórepülő Szövetség immár tizedik éve áldoz egy komolyabb összeget a tábor megszervezésére, így minden magyar vitorlázó pilóta hozzájárul ahhoz, hogy életben tartsuk ezt a hagyományt.

– Jó idő esetén milyen eredményekre számítotok?

– Természetesen az összes koszorúvárományos sikert érhet el, ha megfelelő az időjárás, az időzítés és mindenki jelen van, amikor kell. Ne felejtsük el, hogy korábban volt olyan Hullámtábor, amikor egyetlen hétvége alatt tucatszám születtek tiszta ötezer méterek. Az egész országból özönlöttek a pilóták, mindenki részese akart lenni ennek a „gyémántesőnek”. Azok pedig, akiknek már megvan a koszorúkhoz szükséges magasságuk, a Szilas-Steff Tibor által felajánlott Turul vándordíjért szállhatnak versenybe: ezt minden évben az kapja meg, aki a legnagyobb magasságot éri el Magyarország felett.

– Hogyan telik egy tipikus üzemnap a hegyen?

– Mivel a hullám egy elég speciális és egyben veszélyes – vagy legalábbis több rizikófaktorral rendelkező – repülési helyzet, mint egy nyári termikrepülés, ezért egyrészt komoly önálló felkészülést és természetesen a helyszínen is egy komoly eligazítást igényel. Általában már a riasztási napon kora reggel megkezdődik az üzemnap – napkelte előtt –, hogy a hangárból történő kipakolás után azonnal megindulhassanak a felszállások a napkeltével. Az első „szonda” gép felszállása után, ha megvan a hullám emelőtér, akkor az összes gépet oda vontatják fel.

Itt jön elő annak az előnye, hogy sok olyan pilóta is visszajár, akinek már megvan a gyémántmagassága, mert ők a tapasztalataikkal tudják segíteni a „kezdő” hullámrepülőket test/gépközelből. Ahogy jönnek az eredmények, úgy jöhetnek újabb „körök”, azaz ha egy gépre többen is vannak, akkor a második-harmadik körrel nőhet a sikeresen teljesített magasságok száma. Mivel télen nagyon korán lemegy a nap, így fél négy körül már megy a parancs a pilótáknak, hogy kezdjék meg az ereszkedést, függetlenül a helyzetüktől, hogy napnyugta előtt földet érhessenek. Az esti lámpafényes bepakoláskor mennek a sztorizások, amelyeket az esti eligazításon a hivatalos és szakszerű kiértékelés, illetve a repülési adatrögzítők összegyűjtése, teljesítménylapok kitöltése követ.

A pilótákon kívül természetesen a szervezőkre is komoly munka hárul: a sikeres repüléseket hetekig tartó előkészületek előzik meg. Be kell szerezni az oxigént, szabaddá kell tenni a hangárt, és gondoskodni kell a klubház fűtéséről is: mivel a vitorlázórepülés „jó idős” sport, ezért a létesítmények nincsenek téliesítve. Folyamatosan figyelni kell az időjárást is, hiszen a magassági repülésekre csak néhány nap alkalmas az évben. Ezeknek a feltételeknek a megteremtése néhány tapasztalt ember szorosan összehangolt és önkéntes munkáján nyugszik, nélkülük nem lehetne sikeres Hullámtábort szervezni.

– Korábban kötelező volt a műszervizsga, idén azonban könnyítést vezettetek be. Mi ennek az oka?

– A felhőrepülő képesség a magassági repülés elengedhetetlen előfeltétele volt mindig is, és ez nem változott. Ugyanakkor a nedvesség manapság már sokkal megbízhatóbb előrejelezhetősége, a korábbinál sokkal nagyobb mennyiségben és aktualitásban rendelkezésre álló meteorológiai információk ma már lehetővé teszik azt, hogy ezt a veszélyforrást kellő időben felismerjük. Ezért azokkal, akik nem rendelkeznek műszer képzéssel és érvényes műszer ellenőrzővel, de vállalják, hogy adott esetben nem szállhatnak fel, vagy utasításra azonnal (akár a magassági repülés sikerét is feláldozva) leszállnak, egyéni elbírálás alapján, kivételt tehetünk. A magasabb biztonság és a jobb hatásfok érdekében azonban továbbra is szeretnénk mindenkit arra buzdítani, hogy igyekezzen megszerezni a felhőrepülő képességet, a vitorlázórepülők egyik privilégiumát, amit még az EASA sem mer elvitatni tőlünk.

– A barókamrás vizsgálat továbbra is kötelező?

– Természetesen igen: minden pilótától megköveteljük ennek meglétét, hiszen nagyon fontos, hogy a magassági repülő az esetleges oxigénhiányos állapotot azonnal felismerje és megtegye a szükséges lépéseket ennek megszüntetésére. Ez nagyon komoly repülésbiztonsági kérdés.

A magassági repülés során olyan körülmények közé kerül a pilóta, amelyhez hasonlót talán egész életében nem tapasztal meg. Azt, hogy az egyes személyek miként reagálnak a hipoxiára, nem tudhatják előre, ezért is szükséges, hogy ellenőrzött körülmények között, szakemberek vizsgálják meg az egyéni reakciókat. A biztonságot növeli, hogy mindenki csak megfelelő magassági légzőkészülékkel szállhat fel.

– A régi motorosokra is számítotok?

– Igen, természetesen idén is várunk több visszatérőt, mint például Szabó Endre, Salamon Árpád, Filemon Edina, Bors Gábor. Ahogy korábban már említettem, ők tapasztalatukkal a levegőben is tudnak segíteni a többieknek, illetve lévén kisebb az esetükben az eredmény „kényszere”, nyugodtságukkal támaszt tudnak nyújtani a várományosoknak.

– Lehet még csatlakozni, ha valakinek most jönne meg a kedve?

– Természetesen még lehet jelentkezni, mindenkit sok szeretettel várunk, elsősorban segítőket, érdeklődőket, akik szeretnék megismerni a hullámrepülést és/vagy tervezik az elkövetkező években a hullámtáborba történő nevezésüket koszorúvárományosként. Ugyanakkor idén is nagyon szűken jött össze a tábor megszervezéséhez szükséges létszám, és az, hogy most végül meg tudjuk szervezni a Hullámtábort, jelentős mértékben köszönhető a szervezők személyes meggyőző erejének is. Ezért arra bátorítunk mindenkit, aki magasságot szeretne repülni, hogy már nyáron kezdjen el készülődni (műszerképzés, orvosi vizsgálatok), és amint megjelenik a felhívás, azonnal jelentkezzen, hogy biztonságosan el lehessen kezdeni a szervezést.

Azért is érdemes időben felkészülni, és nem az utolsó pillanatban kapkodni, mert számos olyan feltételt kell teljesíteni a részvételhez, amelyet az utolsó pillanatban már lehetetlen biztonságosan elintézni. Ilyen például a már említett barókamra-vizsgálat és a műszerkiképzés, amit máról holnapra nem lehet megcsinálni. Szükség van egy megfelelően felkészített, légi alkalmassági engedéllyel és biztosítással is rendelkező repülőgépre is, felszerelve a hullámrepüléshez szükséges speciális műszerekkel.

Az sem egyértelmű, hogy télen rendelkezésre áll üzemképes ejtőernyő vagy éppen kalibrált logger: pedig ezek mind szükségesek ahhoz, hogy valaki felszállhasson hullám esetén. Egyébként a repülésben amúgy sem szerencsés, ha mindent az utolsó pillanatra hagyunk, és kapkodva készülünk a felszállásra. Egyebek mellett ez a repülés hatékonyságának is a rovására mehet, és ezt mind szeretnénk elkerülni.

Azokat is szeretettel várjuk, akik csak érdeklődnek az üzem iránt, vagy testközelből tapasztalnák meg a magassági repülés szépségeit. A látogatók a földről biztonságosan megtekinthetik az üzemet, és annak a lehetőségét is szeretnénk megteremteni, hogy a levegőből is meg lehessen csodálni a jelenséget: ha valakit igazán érdekel a dolog, akkor keressen meg minket, és kitalálunk egy megoldást arra, hogy a szonda hátsó ülését miként tudná igénybe venni.

– Idén is lesz első eligazítás és terepbejárás? Ha igen, akkor ez hogyan fog történni?

– Az első eligazítás az alapja és egyben a megnyitója a tábornak minden évben. A tábor szakértői, létrehozói és „lelkei” – Molnár Géza és Csordás Tamás – komoly elméleti oktatásban részesítik a pilótákat, kiemelve minden lényeges elemet, ami a sikerhez szükséges. Mivel télen és hullámban mindenki csak ritkán repül, ezért szigorúan kötelező az eligazításon való részvétel. A viharos szél, a zord időjárás, valamint a Mátraalja földrajzi adottságai, a sziklás terepek, szőlőültetvények miatt csak a kijelölt leszállóhelyeken lehet biztonságosan földet érni, és csak innen lehet újra a levegőbe vontatni az esetlegesen terepre szállt gépeket. Ezért is vesszük sokkal szigorúbban az eligazításokat a táborban, hiszen sokkal bonyolultabbak a körülmények, mint egy átlagos nyári repülés során.

– Vannak, akik már évek óta visszajárnak, noha már régen megvan az ötezer méterük. Mi lehet ennek az oka?

– Bizonyára nem csak a magassági repülés egyedülálló élménye, hanem a Mátra és Pipishegy varázsa is évek óta visszahúzza az itt korábban már sikerrel repülő barátainkat. A rendezők maroknyi, de lelkes csapata mindent elkövet azért, hogy a Hullámtábor színvonalas, és egyedülálló élményt jelentsen minden jelenlegi és jövendőbeli magassági repülő számára.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!