Pörög a teherűrhajó, lassul az orosz űrprogram
A várható változásokhoz nyilván kapcsolódik az, is, hogy az oroszok részesedése a Nemzetközi Űrállomás ellátásában néhány év múlva valóban radikálisan csökkenhet, ha munkába állnak a jelenlegi amerikai tervek szerint az új személyszállító űrhajók. Mint ahogy a Progressz mellett ma már ezeknek az űreszközöknek a cargováltozatai meglehetős biztonsággal, menetrend szerint viszik a szükséges dolgokat az ISS-re: ez azt jelenti, hosszú távon a Rosszkozmosz számára ez a bevételi forrás is alaposan lecsökken.
Ami a teherűrhajót illeti, a Progressz – sokminden más, élelmiszer, ruha, egyéb felszerelés mellett fedélzetén egyébként magyar műszerekkel is – várhatóan május 3–4. körül lép be a sűrűbb légkörbe és ott elég: gyaníthatóan semmiféle kárt nem fog okozni, mert a darabjai nem érnek el a Földre, elégnek a légkör részecskéivel történő nagysebességű ütközés során. Az űrállomáson mindenből an elég tartalék, de a kiesett szállítmány pótlása érdekében, az Űrvilág portál információi szerint, a következő Progressz-indítást augusztusról előrehozzák.
A gond csak az, hogy egyelőre semmit nem tudni, legalábbis a külvilág semmit nem tud arról, mi okozta a mostani start hibáját, miért került rossz pályára a kapszula, miért nem nyíltak ki az antennái, miért nem sikerült visszanyerni felette az ellenőrzést: a jelek szerint valami eléggé kapitális hiba történhetett, és mivel a pálya is rossz, gyanítható, hogy a hiba vagy a problémák sorozata valahol a hordozórakéta utolsó fokozata körül kezdődhetett, márpedig ez a rakéta-űrhajó rendszer több évtizede a világ egyik legmegbízhatóbb űreszköz-összeállításának bizonyult. Viszont az újabb indítás, legalábbis a nemzetközi normák szerint, csak akkor lenne lehetséges, ha egy sikeres vizsgálat nyomán már biztosan tudják, mi okozta a bajt, mit kell korrigálni, hogyan lehet remote-rendszerrel leállítani a pörgést:
A radikális költségvetési csökkentés ugyanakkor erősen kérdésessé tesz más, ugyancsak ambiciózus orosz programokat. Korábban Moszkva úgy tervezte, 2025-ben megtörténik az első orosz emberes holdkörüli repülés, majd 2029-ben az orosz űrhajósok már leszállnának kísérőnk felszínére. Ezzel és más tervekkel kapcsolatban kezdődött egy új, minden eddiginél nagyobb hordozórakéta fejlesztése, és mindehhez egy új űrrepülőtér, űrközpont, aviatikai kutató- és oktatási központ építése is a Távol-Keleten: a Vosztocsnij nemcsak azért lenne fontos, hogy megfelelő starthelye legyen az óriásrakétáknak, hanem hogy végre kiválthassa Bajkonurt, amelynek használatáért Kazahsztán időnként igen radikálisan megemelt bérleti díjat szed az oroszoktól. A friss hírek szerint azonban a néhány hónappal ezelőtti elnöki látogatás ellenére Vosztocsnij építése is lelassult, ahelyett, hogy Putyin intenciói szerint felgyorsult volna, és a beruházás környékén állítólag kellemetlen korrupciós ügyek is felszínre bukkantak, miközben a ki nem fizetett munkások sztrájkja sem segítette az ütemterv betartását, az első személyszállító űrhajó itteni startját 2018-ban.
Hogy miért kevesebb a pénz, az ebben a jelenlegi helyzetben, világos, tekintve az orosz gazdaság általános helyzetét, a nyersanyagárak csökkenése, a szankciók és a belső szerkezeti problémák miatt. Ugyanakkor az is kérdés, akkor mire fordít mégis nagy pénzeket az orosz vezetés? Nos, ez ügyben viszonylag sűrűn kapunk eligazodást segítő híreket: megemelik a legyártandó harci gépek számát, új bázisokat építenek és bezártakat nyitnak újra északon, ahol Oroszország szemlátomást a maga által deklarált területi igényeket akarja nyomatékosítani és garantálni, annak reményében, hogy a Jeges-tenger alatti energiamezőknek egyedüli haszonélvezője lesz.
A Szovjetunió számára az első szputnyik, az első ember az űrben a hidegháború nagy győzelme volt, a mostani hidegháborúban a jelek szerint az űrsikerek másodlagosak lesznek. A nagy különbség az, hogy épp amint Vosztocsnij példája, vagy akár az amerikai Apolló-program mutatja, az űrrepülés nagy feladatai, ezek a kihívások mindig erősen felpezsdítik a technológiai fejlődést, de az, hogy mondjuk újrakezdik a Tu-160-as bombázók gyártását, nem hordoz semmi előremutatót, semmi olyan minőségi változást, amelyre pedig az orosz aviatika is erősen rászorulna.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Utazzon velünk!
Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!