Recseg a jég, dübörög a híd

Néha nem kell egzotikus vidékekre utazni, hogy tökéletes élményben legyen részünk, amelyben van természet és technika, hangok és színek, erő és lágyság. Néha elég felszállni a zónázóra Szob felé, a végállomáson leszállni és a vágányok mentén előregyalogolni. A toronyból rosszallóan fog nézni a váltókezelő, de ez csak szolgálati rosszallás. Megszokta már, az ösvényt a Helembáról Szobra átjárók taposták ki, itt mindenből bővebb a kínálat, mint az Ipoly túlpartján, Szob elvégre (papíron) város, még pizza is van. Helembáról akár Budapestre is lehet ingázni, pusztán a vasúti híd alatti, természetadta P+R-parkolóig kell Helembáról elautózni, átosonni a híd járdáján és már ott is a zónázó. Biciklivel is működik, nem hosszabb, mint mondjuk Sződről eljutni a vasútig.

Ha közben vonat jön, EC, vagy teher, megállni, fogni a vaskorlátot, remegni, inogni az egész szilárdnak látszó, dübörgő építménnyel együtt. Szinte biztosak lehetünk benne, hogy érdekesség van a vonatok elején: Csaurusz mindenféle színben, cargós Gigant, Gorilla, Laminátka Nájbrt-dizájnban, Negrók és a repülő szerkezetek képviselőiként Pershing és Messerschmitt.

Mióta a határok átjárhatóak lettek, felfedezhetjük ezeket a korábban elzárt határmenti zugokat, amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek. Földrajzilag neves ponton vagyunk, a Duna és az Ipoly összefolyásának földnyelvén a göcsörtös fűzfa Szlovákia legdélebbi pontján áll, a VKÚV Harmanec térképe is jelöli. Nyáron a magaspart földútján a szlovákiai hídfő felől kell kerülni, ilyenkor, kemény télben át lehet vágni a befagyott folyón, egyenesen Szob kijárati jelzői felől.

A híd alatt óvatosan: az Ipoly medrének kőhányásai között felgyorsul a víz folyása, itt vékony a jég, néhol nem is fagy be. Lejjebb vastag hó fedi a jeget, védi az olvadástól, de a csökkenő vízszint miatt a jégfelület süllyed, horpad a folyó közepe felé. A repedéseken lelátni a jégpáncél mélyébe, csak találgathatunk, hogy harminc-, vagy negyvencentis a jég?

Itt megállunk, hallgatózunk. A menetrendhez képest kicsit megkésve felhangzik észak felől a sztaduk-sztaduk. Kicsit még van időnk irigyelni északi szomszédunkat, ahol illesztéses pályán is így tolhatja neki a vezér, aztán a magasban berobban az EC Prága felől az Ipoly galériaerdejébe. Impozáns, kétóránként menetrendszerűen ismétlődő élmény. Az EC-vel most mindenesetre minőségibb a látvány, mint a zónázós korszak előtt, a szigorúan ütemtelenül közlekedő, napi néhány Párkányig (akkoriban szigorúan Šturovóig) megnyújtott személlyel, V43 által tolt-húzott, szitáló Bhv-kkal, hídfőkben posztoló határőrökkel (az őrhely még megvan).

Nem egy Landwasser-viadukt, de nekünk így is kedves lehet.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!