Sikerült a szupergyors repülés az űrállomásra

A jelek szerint tökéletesen sikerült az első szupergyors repülés az űrállomáshoz: a tervezett hat óra helyett a start után öt és háromnegyed órával sikerült dokkolnia a Szojuz TMA-09M űrhajónak az ISS egyik moduljához. A teherűrhajókkal végzett próbák után tehát a háromfős személyzettel repülő kapszula is radikálisan lecsökkentette az eddigi kétnapos utat.

Az első expresszutazás magyar idő szerint este, helyi idő szerint késő éjjel, teliholdnál kezdődött, de természetesen Chris Cassidy, Alexander Misurkin és Pavel Vinogradov már órák óta a helyükre bekötve követték a visszaszámlálást, amikor a fellövés megtörtént. Ez alkalommal pontosan időzítve, akkor, amikor a Nemzetközi Űrállomás többé-kevésbé Bajkonur, legalábbis Kazahsztán fölött repült. Az időzítés pontosságát jelzi, hogy az ISS űrhajósai kivételesen láthatták is a fellövés fényét, amint a hordozórakéta lángcsóvája megvilágította maga körül a levegőt.

A repülés részleteiről annyit lehet tudni, hogy a korábban két napra elosztott teendőket most hat órára kellett összezsúfolni, beleértve a pályamódosításokat. Az természetesen változatlan, hogy a start utáni emelkedés kilenc percig tart, ezután válik le a hordozórakéta utolsó fokozata és a Szojuz űrhajó föld körüli pályán repül tovább. Innentől kezdve azonban radikálisan változott a menetrend: az eredeti kétnapos utazás során a harmadik föld körüli fordulatnál gyújtották be először az űrhajó hajtóműveit pályamódosításra, majd a negyedik fordulatnál, ezután következett a második nap a 17. keringés idején egy pályamódosítás, és gyakorlatilag a harmadik napon, a 34. Föld körül megtett fordulat alatt történt a végső megközelítés, majd az összekapcsolódás az űrállomással. Most valamennyi pályamódosítás ez alatt a hat óra alatt történt, és egynapos helyett harminc-negyven perces szünetek álltak az űrhajósok rendelkezésére, hogy másféle tevékenységet folytassanak.

Cassidy úgy magyarázta még a fellövés előtti nyilatkozatában ezt a helyzetet, hogy két pályamódosítás között épp elég az idő arra, hogy egy-egy űrhajós elvégezze a kisdolgát az úgynevezett orbitális kabinban, ahová a Szojuz űrhajók illemhelyét telepítették. A történet meglehetősen bonyolult, hiszen az űrhajósok ez alatt az idő alatt nem vehetik le az eddig szokott módon az űrruhájukat. Mint Cassidy elmondta, a megoldás az, hogy a szkafander elülső részét tudják kicipzározni, és áthúzni a vállukon, aztán átlebegnek a másik kabinba, elvégzik dolgukat, visszahúzzák az űrruhát és visszatérnek, jöhet a következő gyújtás. Ez egyben azt jelenti, hogy tehát az űrhajósoknak mégsem kell a fellövés előtti időszakkal együtt tíz órát teljesen mozdulatlanul a székükhöz hevederezve tölteni: egyenként és néhány percre épp a toalett használata ad alkalmat arra, hogy kinyújtóztassák a lábukat.

A videoközvetítések tanúsága szerint a megközelítés és az összekapcsolódás tökéletesen sikerült, majd a szokásos idő elteltével kinyílt az ajtó és az újonnan érkezettek átlebegtek a tágas űrállomásra. Az első videokonferencia során a Csillagvárosban lévő családtagokkal beszélgettek, szemlátomást derűsen és jó állapotban, az előző hat óra részleteiről nem esett szó. A következő napokban nyilván megtörténik az út értékelése, ami azért lesz érdekes, mert a NASA részéről voltak fenntartások az expresszutazással kapcsolatban, hiszen az űrhajósoknak fokozottan kényelmetlen körülmények között fokozott munkaterheléssel kellett számolniuk a kétnapos tennivalók összesűrítése miatt.

Korábban a gyorsmegközelítés szükségességét csak azzal magyarázták, hogy így két-három nap helyett elég huszonnégy órán át működtetni a fellövéssel és a dokkolással kapcsolatos földi rendszereket, az irányítóközpontot. Egy új nyilatkozat arra is rávilágít, hogy milyen fontos biztonsági előnyökkel járhat még a gyors megközelítés. Ha ugyanis a legkritikusabb szakaszban, a dokkolás során kiderül, hogy valami baj van, mondjuk például meghibásodik az automata közelítési rendszer, netán valami gond van a kormányhajtóművekkel, vagy bármi más miatt meghiúsulna az átszállás az űrállomásra, és ha ez hat óra és nem két-három nap repülés után derül ki, akkor a Szojuz még plusz három-négy napra elegendő levegő- és más készletekkel tarthatja életben az űrhajósokat, amíg megoldják a problémát, vagy dokkolás nélkül visszatérnek a Földre.

Olyan ez, mintha egy felszálló pilóta előtt egyszeribe még annyi felszállópálya lenne, mint amit eddig igénybe vett a starthoz, magyarázta a különbséget még a fellövés előtt egy amerikai űrszakértő Bajkonurban. Egy másik szakértő pedig azt mondta el, hogy a start előtti időszakban az űrhajósok az eddigi szokásokkal ellentétben extra alvóidőt kapnak, hogy felkészítsék a szervezetüket a huszonnégy órán át tartó hosszú napra az ébredéstől a repülésen át a repülés utáni teendőkön keresztül (a Szojuzt „ki kell kapcsolni”, de egyben újra repülésképes állapotba kell hozni érkezés után, hiszen az űrhajók jelentik a „mentőcsónakokat” az űrállomáson) az első pihenésig az ISS-en.

És még egy fontos előny: a súlytalanság állapotához hozzászokni meglehetősen nehéz feladat, pláne egy kezdő űrhajós számára: ennek az adaptációs folyamatnak a legkritikusabb időszaka hat óra után következik, vagyis amire ez a nehéz szakasz utoléri az űrhajóst, már az űrállomás tágas és kényelmes környezetében tudja kezelni a helyzetet.

A különféle űrrepüléssel foglalkozó fórumokon egyébként többen arra emlékeztetnek, hogy az expresszrepülés csak a Szojuz-ISS „viszonylatban” új, hasonló technikát alkalmaztak az amerikaiak, amikor egy korai Gemini űrhajójuk összekapcsolódott egy Atlas-Agena fokozattal, sőt, a szovjet űrhajózás történetében is volt rá példa, hogy a Mir űrállomásra jól időzített gyorsmegközelítéssel juttattak fel űrhajósokat.

Végül a repülés magyar vonatkozásáról: amint azt az űrvilág.hu hírül adja, ezzel az űrhajóval hozták fel az űrállomásra az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjában fejlesztett TRITEL dózismérő rendszer legújabb változatát. Az előző berendezés az amerikai Columbus modulon működik, az új pedig az orosz Zvezda-modulba kerül, grafikus kijelzője segítségével az űrhajósok pontos adatokat kaphatnak a napi sugárdózisról.