Már taxizik a NASA szuperszonikus demonstrátora, az X-59

Ez volt az első alkalom, hogy a Lockheed Martin kísérleti gépe saját erejéből mozgott.

Az Egyesült Államok űrügynöksége osztotta meg azokat a mozgóképeket és fotókat, amelyeken az X-59-es kis sebességgel mozog a gurulópályán az Armstrong Repüléskutató Központban, az Edwards légitámaszpont területén, Kaliforniában. A szuperszonikus demonstrátort a NASA és a Lockheed Martin közösen fejlesztette ki és menedzseli kifejezetten a Quess-küldetéshez, amelynek célja a szuperszonikus repülés során keltett hangrobbanások mérséklésének a kutatása. A csendes szuperszonikus technológia, a Quiet SuperSonic Technology a polgári repülés területén hozott szigorú zajszabályozásokra adott válasz.

Többek között magáncégek, mint például a Boom Supersonic és a Spike Aerospace is a szuperszonikus repülőgépek elfogadható zajszintjén dolgoznak. Ezek az erőfeszítések kormányzati és törvényhozási szinten is visszhangot keltettek az Egyesült Államokban: június 6-án Donald Trump elnök egy olyan értelmű rendeletet adott ki, amely hosszú távon feloldaná a szárazföld feletti polgári szuperszonikus repülésekre vonatkozó általános tilalmat; ehelyett egy módosított, súlyozott küszöbértékeken alapuló rendszerre térnének át.

Az egyes projektek keretében, mint az X-59 Quess küldetés is, olyan adatokat gyűjtenek és összegeznek, amelyek megkönnyítenék a szóban forgó zajküszöbértékek meghatározását. A cél érdekében a NASA a kísérlet eredményeit megosztja az amerikai és a nemzetközi szabályozó hatóságokkal, hogy azok megállapíthassák a szárazföld feletti kereskedelmi célú, szuperszonikus repülések általános tilalmát feloldó zajszabványt.

Ilyenkor persze felmerül a kérdés, mi végre a nagy igyekezet, hiszen az utolsó utasokat szállító szuperszonikus repülőgép, a Concorde 2003 őszén emelkedett utoljára a magasba, és ugyan létezik a zajküszöbérték, nincs kereskedelmi repülőgép, ami ezt a határt túlléphetné. A válasz az előrelátásban keresendő. Számos repülőgépgyártó vállalat javasolja ugyanis a hangsebességnél gyorsabban repülő business jetek polgári forgalomba állítását. Ezek megvalósítására az idők során kikristályosodtak a tervezési és megvalósítási képességek, ráadásul az ilyen jellegű repülőgépek környezeti hatása relatíve csekély. Egy esetleges áttörés teljesen új globális piacot nyitna meg a repülőgépgyártók előtt – az utasok ugyanis érthetően olyan eljutási megoldásokat fognak választani, amelyek révén a világ szinte bármely pontjára a maihoz képest feleannyi idő alatt utazhatnak el.

A karcsú X-59 1,4 Mach sebességgel és 16 800 méter magasságban fog repül. Egy tipikus szuperszonikus repülőgép a hangsebeség átlépésekor keltett lökéshullámok hangrobbanást okoznának, kialakításának és technológiájának köszönhetően az X-59 azonban csak egy halk, a kocsiajtó csukódásánál nem hangosabb „puffanást” fog generálni.

A gurulási teszteket megelőzően a Mojave-sivatag felett a NASA két F-15-öse hajtott végre egy sor repülést, hogy hitelesíthessék azokat az eszközöket, amelyeket az űrügynökség X-59 csendes szuperszonikus kísérleti repülőgépe által keltett lökéshullámok mérésére és rögzítésére terveztek. A program következő szakasza a demonstrátor első repülése lesz, erre a közeljövőben, egyelőre meg nem határozott időpontban kerül sor.

(fotók, illusztrációk: NASA)