Szigetlakók vonata a baranyai vicinálisokon

Az angol PTG Tours utazási iroda a világ számos országába szervez vasúti utazásokat. Ezen utak egy része kimondottan vasútbarátoknak vannak kitalálva, így gyakran olyan helyeket, vonalakat is meglátogatnak, ahol már nem, vagy csak nagyon ritkán jár vonat. Az út során igyekeznek minél többféle mozdonynak szerepet adni, az államvasúti és magánvasúti gépekből egyaránt válogatva.

Idén, október 3. és 8. között a magyar mellékvonalak vannak napirenden, azon belül is elsősorban azok, ahol már nincs, vagy csak minimális (napi két pár) közlekedés van, és félő, hogy (újra) lakat kerül rájuk. Csütörtökön az észak-dunántúli vonalakon utazgattak, vonatukkal ellátogattak Győr GYSEV pályaudvarra, majd a Zalaegerszeg–Rédics vonalon tett kör után este Tapolcán zárták a napot. Pénteken a 37-es számú, Balatonszentgyörgy–Somogyszob vonalon döcögtek végig, majd ütemterv szerint Nagyatádra is ellátogattak volna, de a több órás késés miatt oda nem jutottak el. Somogyszobról így Dombóvár alsóra mentek, ahol egy remot Dácsia (478 214) állt a vonat élére és megindultak Komló felé, sajnos az egykori bányászvárosba már sötétedés után értek csak oda.

A szombati nap a baranyai vonalakról szólt, ehhez a vonóerőt a 116-os Szergej biztosította. Első napirendi pontként Mohácsra mentek, ahol a személypályaudvar mellett ellátogattak a MOFA farostlemezgyárba vezető, három kilométer hosszú iparvágányra is. A gyárig azonban nem mehettek el, mivel nem sokkal korábban a gyárkapu előtti S ívben siklás volt, így nem merték ráengedni a hatlábú szovjet őserőt.

Mohács után visszamentek Villányig, ahol körüljárás után a 62-es vonalat vették célba. Az ország déli részén végigfutó, több mint száz kilométer hosszú Villány–Sellye–Középrigóc(–Barcs) vonalon két lépésben, 2006 májusában és 2007 márciusában szüntették meg a személyforgalmat. A teherforgalom Villány és Beremendi Cementmű, valamint Sellyéről kiindulva Vajszlóig illetve Drávafokig maradt meg, a vonal többi részén nincs forgalom, a pálya nagy része fizikailag is járhatatlan. Beremendi Cementmű állomásról ágazik ki magába a cementműbe vezető egy-két kilométer hosszú iparvágány, a különvonat be is ment a cementmű területére, ott együttállást lehet fotózni az cementű Bobójával és Gokartjaival.

A cementmű meglátogatása után a szintén a vonalon lévő Vajszló állomás volt a következő célpont, ami vasúton mindössze 38 kilométerre volt amíg járható volt a vonal, de ma már nem az, így a vonatnak Villány–Pécs–Szentlőrinc–Sellye útirányon kereken 100 kilométert megtéve kellett eljutnia oda. Vajszlón, ahogy a 62-es vonal többi részén is több mint tizenkét éve nem járt ablakos vonat, főleg nem ilyen impozáns szerelvény, így nem csoda, hogy a helyiek is nagy érdeklődéssel figyelték az eseményeket.

Vajszlóról a különvonat visszament Sellyére, ahonnan még Drávafokig is járható lenne a pálya, de a kétvágányos állomásra a héten teherkocsikat vittek rakodásra, így ott nem tudott volna a mozdony körüljárni, ezért a szerelvény Szentlőrincen és a 40-es vonalon át Budapest felé indult tovább, de ettől függetlenül így is pazar és az előző két naphoz képest zökkenőmentes programban volt részük a vonat utasainak. A következő néhány napban a keleti országrésszel folytatják útjukat az angolok, többek között szinte az összes dél-alföldi mellékvonalat útba tervezik ejteni.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!