Szolnoki szünet végleg: ismét bezárnak egy repülőteret?

Gyorsan terjed a rossz hír a közösségi portálon: mindennemű repülést megtiltottak Szolnok-Szandaszőllősön. A harmincas évek óta működő sportrepülőtér több egyesület otthona, amelyek egy hónappal ezelőtt arról kaptak még csak értesítést, hogy pályázatot írnak ki a repülőtér további üzemeltetésére, de az újabb levélben már a hangárok kipakolására is felszólították őket. A reptéren működő klubok egyike, a Szolnoki Repülő Egyesület klubtitkára, Szabó Csaba adott interjút az iho/repülésnek a helyzetről.

– Mit lehet tudni erről a bezárásról, végleges?

– Még mi sem tudunk mindent teljes részletességgel. A HM-től mi is kaptunk levelet, amelyben felszólítanak minket is, hogy be kell fejeznünk a repülést, a repülőtéren mindennemű le- és fölszállás meg lett tiltva. Mi több, arról is tájékoztattak minket, hogy a hangárainkat ki kell majd pakolni, és el kell majd hagynunk a repteret, de erről majd a későbbiekben fogunk értesítést kapni.

–Tehát ennek a repülőtérnek a tulajdonosa a HM?

– Ez az ingatlan a magyar állam tulajdonában van, a vagyonkezelője a honvédség, és ez a reptér egyébként nemcsak sportcélokat szolgált, hanem az itteni bázisnak szükségreptereként, ideiglenes reptereként is szolgált. A Szolnoki Repülőegyesület 1935-ben alakult, amikor Magyarországon elkezdődött a repülés, és ezen a mezőn akkor alakították ki ezt a repteret, tehát nem kis múltra tekint vissza. Hosszú évek óta tényleg erőn felüli kínlódással próbáltuk meg fenntartani, de most már mi is egyre kilátástalanabbul küzdünk. A repülőegyesület építette a kőhangárt is, de mivel állami tulajdonra épült, hiába az egyesület építette föl, hiába vett föl kölcsönt a megépítéséhez, állami tulajdonba került, a pert elveszítettük és nem lehetett a mienk. Nyilván ez borzasztó nagy teher az egyesületnek. De ha már a repülést is elveszik, akkor nem marad miért tovább küzdeni, hiszen teljesen csődbe megy az egyesület. Ha nincs repülés, akkor nincs miből fenntartania magát. Évtizedek óta nincs külső forrása, csak a saját bevételeire számíthat. De az is igaz hogy nem mi vagyunk az egyetlenek ebben a helyzetben, hiszen számos reptéren hasonló problémával küzdenek, Kiskunfélegyházától Pipishegyig, Dunakeszitől Szegedig, és lehet látni, hogy a régi, nagy múltú repülőegyesületek komoly bajba kerülnek.

– Igen, de nem akarják mindegyik repülőteret el is venni a klubok alól.

– Amikor megszűnt az MHSZ, rengeteg elvarratlan szál maradt, jogi úton nem lettek rendezve ezek a vagyonok, és úgy látom, hogy olyanok kezébe kerültek, akik nem azt a célt viszik tovább, hogy a magyar sportrepülés tovább éljen. Hosszú évek óta szenved ettől a magyar sport.

– De konkrétan Szolnokon hogyan alakult ez a történet? Kinek az érdeke, hogy ezen a szép mezőn ne legyen repülés? Mi legyen helyette? Kinek a használatába kerülne a terület?

– Sajnos ezekre a kérdésekre én sem tudok válaszolni. Jóhiszemű embernek tartom magam, és én mindig bíztam abban, hogy senkinek sem célja megszüntetni ezt a sportágat, ami az embereket inkább összehozza, mint szétzilálja.

– Akkor konkrétabban kérdezem: mi az igazság azokból a mendemondákból, hogy kínai gyárberuházás lenne a reptér helyén, vagy pláza?

– Nincs a birtokomban ilyesfajta információ. Inkább azokat a tényeket mondom, amelyeket az ember megélt itt Szolnokon. Amíg meg nem építették a 4-es elkerülőjét, amíg gátat nem építettek, addig a szolnoki reptér hullámtér volt, ide öntött ki a Tisza. Addig ez egy értéktelen terület volt. Attól fogva, hogy töltések, gátak védik, felértékelődött a terület. Azt én nem tudom, hogy kínaiak vagy akárki mások jönnek-e ide, de biztos, hogy ez egy lényegesen értékesebb terület, mint amikor a Tisza minden tavasszal kiöntött. Amikor megépítették az elkerülőt, onnantól kezdve datálom, hogy meg lett pecsételve a sorsa, ennek az értékessé vált 180 hektárnyi mezőnek.

– Hogyan lehetett érzékelni ennek az értékessé válásnak a a jeleit?

– 2004 óta egyre nehezebb volt a reptéren való működésünk. A HM borzasztó nagy bérleti díjat szedett tőlünk, nyilván azt mi nem bírtuk fizetni, ez később perek sorozatához vezetett. Négy éve vagyok az egyesület élén, és próbálom egyensúlyban tartani az egyesületet, tartani azt a célt, amire mi létezünk, de a jelek egyértelműek, egyre nehezebb a megélhetésünk. Nyilvánvalóan voltak a többi egyesülettel is konfliktusok, amelyek még itt vannak.

– Az egyik egyesület épp a katonáké.

– Az is egy civil egyesület, az viszont igaz, hogy tagjaik többségében katonák. Egyébként nagyon jó a kapcsolatunk a szolnoki helikopteres alakulattal, ők mindig mindenben segítettek, támogattak bennünket.

– De a katonai egyesületet is ugyanúgy kiebrudalják a reptérről.

– Igen, mindenkit felszólított a HM védelemgazdasági hivatala, tőlük kaptunk levelet, hogy a repülési tevékenységet be kell fejeznünk.

– Van-e még valami remény arra, hogy ez a döntés megváltozik? Meg lehet-e támadni valahol? Vagy ha nem, akkor hova mentek?

– A levélben, amit januárban kaptunk még arról volt szó, hogy miután megtiltották a repülést, márciusra a HM ki fog írni egy pályázatot a reptér üzemeltetésére. Mi a tegnapi napig ebben a hitben voltunk, és erre készültünk, tehát hogy lesz majd egy nyertes pályázó, aki képes lesz üzemeltetni ezt a repteret, és azon belül utána mi ugyanúgy fogunk tudni ténylegesen szabályokat betartva repülni. Tény, hogy március 4-e van, és pályázatkiírásról nem tudunk.

– De ha van pályázat, akkor nem kellett volna bezárni a repteret.

– Igen, ezt nyilván mi sem értjük. Minden évet nehezen kezdünk, minden év kínlódásokkal telik. Az egyesületünket erősnek érzem, de nagyon sok tagunk azt fogja mondani, hogy nem bírja így vállalni a tagságot, nem bírja összeegyeztetni a céljaival. Kiskunfélegyháza nem repül, legközelebb Szoboszló és Szentes esik hozzánk, erről a két helyről, ahogy meghallották a hírt, felhívtak minket és tájékoztattak arról, hogy átmenetileg befogadnak minket, és támogatnak abban, hogy tovább folytassuk a repülést. De ezek mind 100 kilométerre vannak tőlünk, tehát egyáltalán nem egyszerű a dolog. Viszont én azt gondolom, hogy a vezetőségnek az a feladata, hogy valamilyen úton-módon biztosítsuk a repülést. Most is vannak kezdőink, akik most kaptak elméleti oktatást, az a cél, hogy őket is ki tudjuk képezni. Nem tudom elhinni, hogy 2014-ben ez így működjön Magyarországon.

– Még mindig látsz valami esélyt a megmaradásra?

– Amíg ténylegesen nem szántják föl, és nem épül rajta bármi is, addig reménykedem, hogy megmarad a repülőtér. Azt viszont biztosan tudom, hogy ha az egyesületünk tagjai kellőképpen erősek és kitartóak, akkor fogunk tudni repülni. Ha nem itt, Szolnokon, akkor valahol máshol. A tagság nagy része követni fog minket, és keressük a megoldást.

Mindeközben az airshowinfo nevű weboldalon megjelent cikk szerint a júniusban megrendezendő Legendák a Levegőben Repülőnap szervezői arról biztosították a portált, hogy a rendezvényt megtartják, és a hónap közepén újabb pályázatot hirdetnek. „A Magyar Honvédség biztosította a szervezőséget afelől, hogy amennyiben az üzemeltetésre kiírt pályázat sikertelenül zárul, a Honvédség adja meg a repülőnap megrendezéséhez szükséges engedélyeket" – hangzik a cikk. A történet ettől azonban nem lett világosabb: ha valóban lesz újabb üzemeltetői pályázat (miért nem zárult le az első?), miért kell leállnia és eltűnnie a repülőtérről az eddig ott működő kluboknak?

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!