Túlélni, ami túlélhető 1.

A British Airways amolyan túlélőtanfolyamot indít törzsutasai részére. Elsőre furcsa, aztán kicsit érthetőbb, ha arra gondolunk: miközben a repülés a legbiztonságosabb közlekedési forma, a mai biztonság egyik legfontosabb összetevője, hogy ha baj van, abból se legyen túl nagy baj, mert a személyzet tagjai, de az utasok is tudják, mit kell tenniük. Olyan balesetek, mondjuk túlfutások, kényszerleszállások, amelyek akár húsz éve is biztosan a tragédiák számát gyarapították, most, hála az előírásoknak, a biztonság műszaki feltételeinek és az általános felkészültségnek, sok esetben halálos áldozat vagy akár súlyos sérülés nélkül végződnek. Hogy a felkészülés az utasok részéről mit jelent, arról Háy György nyugalmazott közforgalmi pilótával, repülésbiztonsági szakíróval beszélgettünk.

Van egy megdöbbentő momentum a British tanfolyamáról szóló híradásban: a baleseti jegyzőkönyvek tanúsága szerint sokan nem tudják, hogyan kell kinyitni a repülőn a biztonsági övet. Legalábbis ha bajban vannak.

Biztos, hogy ki tudják nyitni, mert amikor leszállás után felállnak, akkor ki kell nyitniuk, viszont amikor stressz alatt nagyon sietnek, akkor elképzelhető, hogy a figyelmüket túlságosan lekötik az események, túlságosan stresszes a helyzet ahhoz, hogy automatikusan kinyissák. Az emberek jelentős része két szélsőséges lelkiállapotba képes kerülni: van, aki hisztérikus lesz, és nem képes tervszerűen cselekedni, és van, aki pedig katatóniás lesz, vagyis lebénul. Figyelni kell, hogy az ember ne hagyja őket fönn a gépen, mert képesek a helyükön ülve maradni a legnagyobb baj közepette is.

A biztonsági övcsatok egyformák minden gépen?

Ez a felhajtható fedél messze a legelterjedtebb. Amely gépekre egy magyar utasnak esélye van felkerülni, ott többségben ilyen csat van minden ülésnél. Egyszerű és biztonságos, valószínűleg éppen ezért terjedt el, teljesen biztosan zár és egyetlen mozdulattal, méghozzá természetes mozdulattal, amivel az ember felemeli a fedelét, azzal nyílik.

Túlélési technikákról van szó, ebben már benne van az is, hogy egy baleset túlélhető.

Író-olvasó találkozókon derült ki a számomra: az emberek jelentős része úgy képzeli a repülőbalesetet, hogy mint a tégla, lezuhan a gép, erre teljesen fölösleges felkészülni, mert ez ellen úgysincs mit tenni. Fatalista hozzáállás, és nagyon nem igaz. Megnéztem, amikor megbeszéltük ezt az interjút, hogy a statisztika szerint a repülőbaleseteknek a háromnegyedében nincs is halálos áldozat. És a halálos kimenetelű baleseteknek majdnem a felénél van túlélő. Tehát igenis érdemes a témával foglalkozni, mert ha túlélhető a baleset, akkor nagyon nem mindegy, hogy az utas mit csinál.

Kezdjük ott, hogy valaki megveszi a jegyet, és ha nem fapados légitársaságnál, akkor megválaszthatja, hova ül.

Fontosabb, hogy milyen légitársaságnál vesz jegyet, itt már sok minden eldől. Éppen ezért, tehát hogy az emberek ne legyenek tanácstalanok, tudniuk kell, hogy létezik két feketelista. Van az Európai Uniónak egy feketelistája, amely magyar nyelven is elérhető az unió honlapján, és amely egyértelműen légitársaságokat sorol föl, de lényegében országokat, illetve országok légügyi hatóságait veszi sorra, és amelyik hatóságnak a felügyelő tevékenységében nem bízik, azokat a légitársaságoknál feltünteti. Ha egy légitársaság egy olyan országban működik, ahol a hatóság nem megbízható, akkor az utas vagy belenyugszik, hogy ezen a listán van és Európában korlátozzák a mozgását, és nem javasolt, hogy az ember akár külföldön is fölüljön rá, vagy fogja magát és átjelentkezik egy másik ország hatósági felügyelete alá, és akkor, ha az egy elfogadott hatóság, biztonságosnak minősül.

Tehát ha túlélni akarunk, ne válasszunk olyan légitársaságot, amelyik a feketelistán van?

Európán belül nincs ennek veszélye, mert be se nagyon engedik. Veszély akkor van, amikor az ember külföldön száll föl, ahogy a szerencsétlen francia utasok tették, amikor a Flash Airlinesszal repültek.

A Sharm-el-Sheik-i baleset?

Igen, egy Boeing volt 2004-ben. Azt hitte a kapitány, hogy a robot vezet, mert gyakorlatilag félig se volt kiképezve, de mivel nagytekintélyű katona volt, ezért egy ilyen kis légitársaság megtiszteltetésnek vette, hogy egy nyugállományú főkatonai pilóta hozzájuk méltóztatott leereszkedni. Ez a baleset adta az utolsó lökést, hogy Amerika és Európa különbséget tegyen biztonságos és nem annyira biztonságos országok, hatóságok, légitársaságok között.

(Folytatjuk)