Vegyük komolyan a játékot!

Kiskamasz koromtól kezdve, ahogy megértettem a menetrend lényegét, kedvenc mulatságom volt a „vonatozás”. Családi házas utcánk sűrű villanyoszlopai jelképezték a közeli és távolabbi rokonság lakhelyeit felfűző 150-es vonal állomásait Józsefvárostól Bács-Kiskun megyéig, a kerékpárom pótolta a vonatot. Biztos bosszantottam pár szomszédot (mivel nem ismertem a KRESZ-t), de a járdáról letérni ugyanúgy lehetetlen lett volna, ahogy a vasúti jármű sem hagyhatja el a pályáját. Voltak elővárosi vonatok, amik – mint most is – Kunszentmiklós-Tassig jártak, ezekkel a dunaharaszti lakhelyemet és az anyai ág délegyházi rezidenciáját lehetett kiszolgálni. És természetesen a távolsági járatok, amelyek az apai vérvonal szabadszállási elérését biztosították – de ne feledjük, a délegyházi sóderbányák (mint fürdőtavak) épp a népszerűségük csúcsán voltak, ezért ott a gyorsvonatok is megálltak.

Aztán ezekhez „menetrendet” is kellett írni ám. Hiába volt apám vasutas, nem emlékszem, hogy a kezembe adta volna a közforgalmú kiadványt – de sebaj, csináltam magamnak. Így aztán a lábizmaim kapacitásának, illetve öcsém hadrafoghatóságának függvényében ingáztak a vonatok a fent említett településeket érintve. Emlékszem, a minden haszontalanságot megvető és tiltó atyám hogy rácsodálkozott erre – ettől persze még felesleges időpocsékolás maradt a szemében, és fel kellett hagynom vele.

Talán emiatt alakult ki – mint elfojtott gyermekkori vágy – a menetrend alapján való modellvasutazás. Nálam az egész hajcihő, amivel egy terepasztal építése jár, sőt, a költséges hobbi űzése e cél érdekében zajlik. Persze mehettem volna vasutasnak, ezzel eleget téve a természetemnek. Vagy ott vannak a vasútszimulátorok, szintén ki lehet vele elégíteni a vonatozás iránti vágyunkat. Esetleg csatlakozni egy klubhoz, mondjuk ahol FREMO-sok tömörülnek, és ott szép hosszú modulokon vezethetném a saját vonatom. De nem, ezek a kötöttségek nem valók az individualista hajlamaimnak. Így maradt a saját terepasztal (3,45×1,55 méter alapterületen, három szinten), hozzá a valóságban is (kis kompromisszummal) végrehajtható menetrend, illetve az ahhoz szükséges járműállomány kialakítása.

Gyűjteményem bázisát régi DR-es modellek képezték, ezért e terepasztal erősen németes beütésű. Meg is van a megfelelő járműmennyiség egy 1991-es, tehát már az újraegyesítés utáni elképzelt vasúti nyitottságot, de még a két külön, eredeti pályaszámokat őrző társaság (DR, DB) által közösen lebonyolított, a tényleges menetidők meghagyásával a vélt igényekhez saját ötlet alapján írt menetrenddel vezényelt forgalomhoz. Igen ám, de ahogy ez megvolt, váratlanul megnyílt az érdeklődésem az addig mellőzött magyar témákra. Az IHO-n már korábban bemutatkozott a bimbózó kollekció, ami azóta dinamikusan bővült. Igaz, továbbra is a kispénzű modellvasutasok képzeletbeli klubjának tagjaként, de mostanra elérve egy olyan minimális járműparkot, amivel egy (szűkített téli) menetrend lejátszható egy olyan hazai állomáson, amely két vonal elágazása, IC-forgalommal bír(t), de felsővezetéknek nyoma sincs.

Természetesen Tapolcának nevezni a Plauen oberer Bahnhof vonalvezetése alapján elnagyoltan lemásolt keletnémet pályaudvart, hozzá a lokális építészethez közeli házakkal kialakított kisvárost, valamint egy hesseni tájat mutató háttérposzterrel elég merész. De ebből is látszik, hogy a forgalom fontosabb, mint holmi hasonlóság a valósággal. Egyébként pedig a plaueni elágazás funkciójában olyan, mint nálunk a 26-os és a 29-es vonal találkozása. Dombok és kisebb hegyek a Balaton partját is szegélyezik. És ha több módos sváb lakta volna a környéket, biztos németesebb lenne a belváros. A szemaforok karjai pedig még lecserélhetők.

Ahogy a környezet kissé kompromisszumos, úgy a gördülőállomány sem autentikus. Ha az lenne, le kéne mondani a Nohabok és az intercityk egyidejű jelenlétéről. Így aztán a választott év 2000 nyara, de a menetrend e két vonalon valóban közlekedő 2007–2008-as vonatokból szemezgetett összeállítás. De úgy, hogy a járműfordulók optimalizálása okán adott esetben a túlsó végponti állomás megváltozott (például Keszthely Balatonszentgyörgy helyett). Olyan viszont nincs, hogy a valós menetidő szerint ne érhetne el a végállomásra az adott vonat, tehát ha nem egy tárolóban végződne a hamarosan eltűnő sínpár, hanem sokáig kanyarogna távolabbi tájakon, akkor is működne a szisztéma. Akár csak a téli, szerényebb forgalmú időszak lemásolásához nem is az elégtelen számú jármű (az eredeti forda látszólag jókora tartalékidőket tartalmaz, akkorákat, amekkorát a józan modellvasutas nem tűrhet el magánál), hanem a nem erre a feladatra kialakított tárolóállomások közül a „29-es vonal” „kezdőpontjában” lévő hat vágány az akadály. A „26-os” szerencsésebb, mert mindkét „végén” a körbejárást biztosítókon kívül 10-10 sínpár várja az látható szinten egyetlen állomásból álló terepasztal alagútjaiban eltűnő szerelvényeket. (Igen, az alagutak is idegenek, hisz' arrafelé nincs ilyen – aki ezen fennakad, annak azt kívánom, sose legyen hamarabb terepasztala, amíg nem tud egzakt módon leképezni egy – lehetőleg – síkvidéki tájat.)

Innentől beszéljenek inkább a képek, kövessük végig kronológiai sorrendben hajnaltól késő éjjelig, mit láthat az, aki felkeresi a legjobb környékbeli fotóhelyeket, és nem marad le egyetlen izgalmas együttállásról, érdekes vonatról, vagy csak jobb beállításról. Mit is láthat, aki végigböngészi a galériát? Öt Csörgőt, négy Nohabot, négy Szergejt, három Púpost, dupla 5047-est (egyik GYSEV színekben), egy-egy MDmot-ot és Mazsolát, valamint megannyi személykocsit és pár tehervagont.

A körülbelül 90 fotó és képi illusztráció harmadával terheljük a kedves érdeklődő látószerveit most, a többit néhány napon belül közöljük. Fontos megemlíteni, hogy amíg a hajnali és éjszakai fotók az azóta felépült térvilágítás mellett készültek, a nappali fotókon még ennek nincs nyoma. Tudják, „épp a cseréjük zajlott, és a kevesebb oszlop miatt nappal akkor volt érdemes fényképezni”.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!