Veszélyes repterek 1. rész <br>Lejtős pályák hegyoldalban
Sok népszerű cikk jelent meg megfelelő hátborzongatás kíséretében különféle repülőterekről, de most itt van a szakma listája, amely az airport-technology portálon jelent meg nemrég.
A lista élén a Himalája legismertebb légikikötője látható, az Everest-expedíciók kiindulópontja, a nepáli Lukla Airport, más néven Tenzing-Hillary: a világ legmagyasabb pontjának első meghódítói nem egyszerűen nevüket adták, hanem erősen szorgalmazták és segítették is az aprócska, de annál fontosabb reptér megépítését, amely csak 1999-ben kapott szilárd burkolatot.
A Lukla Airport a világ legmagasabb hegyeinek tőszomszédságában egy mindössze 460 méter hosszú, keskeny aszfaltcsík, 12 százalékos lejtéssel, mindez pedig 2750 méterrel a tengerszint felett. A pálya dél felé lejt, észak felől pedig ott magasodik egy hegyoldal a felső küszöb mögött, ez azt jelenti, hogy felszállni csak dél felé, a lejtőn lefelé, leszállni csak észak felé, a lejtőn felfelé lehet, függetlenül az adott széliránytól.
Kizárólag rövid fel- és leszállásra képes (STOL) légcsavaros kis utasszállítók képesek használni, Twin Otterek és Dornier 228-asok a leggyakoribbak a reptéren. A felszállás különösen félelmetes, a gép nekifut, aztán gyakorlatilag kifogy alóla a föld és az irdatlan szakadék fölött repül tovább, amúgy rögtön jöhet az első keményen bedöntött balforduló, mert azért a déli küszöb környékén is ott magasodnak a hegyek.
A megközelítés épp ezért szintén nem egyszerű, először egy másik hegy oldalában kell a finalig „lopakodni”, aztán erős jobbforduló után következhet a landolás: a pilóták csak mintegy hét mérfölddel földetérés előtt pillantják meg a keskeny aszfaltcsíkot a hatalmas hegy oldalában. Csakis megfelelő időjárás mellett használható a pálya, túl erős szél és csökkent látástávolság mellett lezárják a repteret. A kockázatokra jellemző, hogy 1991 és 2013 között kilenc repülőgép szenvedett katasztrófát vagy a reptéren, vagy a reptér környékén a hegyek között.
Noha nem ez következik a szakmai portál hivatalos listáján, érdemes itt megemlékezni Lukla európai hasonmásáról. A francia Alpokban, a Mont Blanc tőszomszédságában működő Courchevel pályája nem sokkal hosszabb, 525 méteres, tengerszint feletti magassága „csak” 2008 méter, viszont a lejtése még észbontóbb, 18,5 százalék.
Ez a többek által síugrósánchoz hasonlított reptér is egy hatalmas hegy oldalán fekszik, vagyis felszállni csak a völgy felé, leszállni csak a völgy felől lehet, hasonló izgalmak közepette, mint a nepáli légikikötőben, vagyis köröskörül további ormok nehezítik a megközelítést, de itt ráadásul külön kell figyelni a sífelvonók kábeleire. Éjszakára zárva van a reptér.
Landolni ajánlatos közel a küszöbhöz, de utána bőven kell plusz gáz, hogy a gép a pálya „tetején” lévő két előtérhez felguruljon. Ami talán meglepő, nemcsak sportklub, hanem repülőiskola is működik ezen a különleges placcon, de kétségtelen, aki itt megtanul repülni, annak máshol is talán könnyebb lesz megbirkóznia az extrém körülményekkel.
Viszont külső pilóták leszállását Courchevelben speciális engedélyhez kötik, vagy ahhoz a vizsgához, amit a francia légügyi hatóság a magashegyi repüléshez köt, vagy pedig a helyi oktatók checkride-jához.
De ugyancsak van lehetőség, nyilván megfelelő díjszabás mellett és nyilván megfelelő időjárás közepette, a turistáknak sétarepülésre is, ami itt, az Alpok csúcsai között amúgy is fantasztikus élmény, és amihez bónuszként jár a fel- és a leszállás rendkívülisége.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
