Yeovilton: háborúk tengeren és tenger felett – 1. rész

Londontól délkeletre található Yeovilton, amely a tengerészeti repülőállomáson kívül helyet ad a Brit Flotta Air Arm (légi fegyvernem) múzeumának. A haditengerészeti repülés ugyan már 1907-ben megkezdődött a királyi hajóhadnál, azonban a repülőegységek fejlesztése, a nagyobb szabású repülőesemények az első világháború kezdetére datálódnak.

A Királyi Flottánál először léghajók jelentek meg, amelyek fő feladata a felderítés volt. A világégés kezdetére ugyan megépültek akár harminc kilométerre is elhordó ágyúkkal felszerelt, mechanikus és analóg számítógépes tűzvezető rendszerrel ellátott, erős páncélzatú csatahajók, azonban a tengernagyok sem igazán tudták, hogy mi rejtőzik a látóhatáron túl. A felderítést gyorsjáratú cirkálókkal próbálták megoldani, mivel a kisebb hajóegységek, köztük a leggyorsabb torpedónaszádok korlátozott hatótávolsággal rendelkeztek. A híradás a kor vívmánya az akkor még kezdetleges rádió és a szikratávíró biztosította, de sok esetben a flottákat még zászlójelekkel irányították.

A tűzerős, nagy páncélvédettségű hajókból álló flottaegységek gyakorlatilag vakon bolyongtak az Északi-tengeren. Amennyiben ellenséges hajókkal találkoztak, akkor a lövegek hatótávolságának széléről már megkezdődött az ellenséges hajók belövése. Az analóg számítógépek és az optikai tűzvezető rendszerek ellenére a lövedékek vizet érve hatalmas vízgejzíreket csaptak az égre, és különösen, ha több hajó több lövege lőtt egy célra, szinte lehetetlen volt a pontos tüzelés.

Erre az egyik megoldás a felderítő és tüzérségi megfigyelő repülőgépek/hidroplánok alkalmazása volt, amelyeket a nagyobb csatahajókról indítottak katapultról, vagy daruval emelték őket a vízre, és onnan indultak. A visszaérkezés és landolás minden esetben vízre szállással történt. A vízi repülőegységek fejlődése ellenére a világ eddigi legnagyobb tengeri csatája, a Jutlandi is a légi felderítőerők kudarcának is tekinthető, ugyanis sem a német császári flotta léghajói, sem a brit repülőgépek nem találták meg az ellenséges flotta fő erőit, és a két hajóhad élegységei gyakorlatilag egymásba futottak.

1917-ben az első repülőgép-hordozó, a Furious is elkészült, és augusztus 2-án E.H. Dunning századparancsok Sopwith Pup vadászával végrehajtotta a szűzlandolást és -felszállást. Sajnos a parancsok már öt nappal később elvétette leszállását és repülőhalált halt. Az egyik első stratégiai légitámadást is a Repülőszolgálat hajtotta végre.

1918. július 19-én a Furious fedélzetéről indított Sopwith repülőgépekkel intéztek légicsapást a német Zeppelinnek toderni támaszpontja ellen. A gépekkel a hordozóra történő leszállás kockázatos volta miatt inkább a semleges Dániában landoltak a pilóták. A támadásban több léghajó megsemmisült, az épületekben is minimális károkat okozva. Ugyanakkor az elgondolás és annak végrehajtása úttörő jellegű kezdeményezés volt.

A Királyi Haditengerészet Repülő Szolgálata (Royal Navy Air Service) a háború kezdetén hétszáz főt számlált, állományában hat léghajó, és kilencvenhárom repülőgép tartozott.

A Királyi Haditengerészet repülőcsapatai az első világháborúban elsősorban a nyugati hadszíntéren a szárazföld felett is megütköztek az ellenséggel, a Repülő Szolgálat 1918. áprilisban 67 ezer fővel, 2949 repülőgéppel, 103 léghajóval valamint 126 tengerészeti repülőtámaszponttal beolvadt a Királyi Repülőhadtest állományába, és megalakult a brit Királyi Légierő.

A száz éve kitört első nagy világégés megemlékezésére a yeoviltoni múzeum is külön készült. Az múzeum első termében állították ki a Short testvérek által konstruált S27 tengerészeti telepítésű repülőgép replikáját, amellyel Charles Samson a HMS Hibernian fedélzetéről 1912. május 9-én felszállását végrehajtotta. A repülőgép replika építését az IRA terroristák által később megölt Lord Mountbatten (volt második világháborús tengernagy) finanszírozta az 1970-es években. Szintén ki van állítva egy eredeti Short 184 repülőgép váz-szerkezete, amely 1916-ban készült és részt vett felderítő repülőgépként a Jutlandi tengeri csatában. A RNAS vadászrepülő alakulataira emlékezik egy Sopwith Pup replika, ez volt az egyik legjobb brit vadászrepülő típus az első világháborúban. A tengerészet későbbi építésű helikopterei, mint például a Westland Whirlind, és egy Dragonfly, valamint a korai második világháborús Supermarine Walrus felderítő hidroplán szintén megtekinthető ebben a múzeumrészben.

A következő kiállítóterem a második világháborúnak, valamint a koreai háborúnak állít emléket. A Királyi Flotta légiereje, bár a Légierő alá tartozott, külön parancsnokságként működött. Az 1924-ben vízrebocsátott HMS Hermes után sorra készültek a Royal Navy repülőgép-hordozói. Az Ark Royal, az Eagle, a  Courageous,  a Glorious, a Victorious, a Formidable, az Implacable, és Indefatigable a korszak amerikai és japán hordozóival összemérve, csekély számú repülőgépet tudott hordozni, viszont páncélozott fedélzetük miatt kevésbé voltak sebezhetőek a légibombákkal szemben. A brit hordozók repülőegységei komoly harcokat vívtak a Földközi-tengeren, az Atlanti-óceánon és az amerikai haditengerészetet segítve Tiger csoportként a Csendes-óceánon.

A csekély kísérettel hajózó Glorioust Norvégia közelében 1940-ben ágyútűzzel szétlőtte a Gneisenau és Scharnhorst csatacirkáló, a hordozott repülőegységgel együtt. Az Ark Royalt többször elsüllyesztette a náci propaganda, majd végül egy német tengeralattjáró torpedótalálatai után, hazai kikötőbe vontatás közben érte a végzett. Az Eagle is német U-boot áldozata lett. A Hermest japán repülőgépek pusztították el az Indiai-óceánon 1941-ben. A többi hajó azonban túlélte a háborút.

Dicső tettük volt az olasz flotta tarantói bázisa elleni légitámadás, amelyben az öregecske Fairey Swordfish torpedóvető biplánokkal három olasz csatahajót is kiütöttek több mint fél évre a háborúból. Az olasz flotta a támadás után a háború végéig szinte teljes passzivitást mutatott, és az afrikai konvojok kíséretén kívül egyetlen tengeri csatát kivéve nehéz hajóegységeivel nem ütközött meg a brit flottával. A brit hordozókon szállított Hawker Hurricane és Supermarine Spitfire vadászgépek a tengerészet Gloster Gladiator kétfedelű, és Fairey Fulmar vadászgépeivel tartották meg Máltát – ahogy a tengerészek nevezték, az elsüllyeszthetetlen repülőgép hordozót – a német–olasz légi és tengerészeti haderő támadásai ellenére.

A Hurricane és a Spitfire vadászgépek tengerészeti változatokban is készültek, azonban a brit flotta amerikai gyártmányú harci repülőgépeket is alkalmazott. A Swordfishek komoly szerepet játszottak a Bismarck csatahajó elsüllyesztésében, mivel egyik torpedójuk eltalálta annak kormánylapátját és a sérülés miatt a német hajó nem volt képes elérni Brest kikötőjét, az angol csatahajók utolérték és több órás tűzpárbaj után szétlőtték. A brit flottalégierő a német tengeralattjárók, és a Luftwaffe Condor felderítő-bombázó repülőgépei ellen is váltakozó sikerű harcot vívott.

A konvojokat kísérő néhány repülőgépet szállító repülőgép-hordozókra telepített újabb Albacore és Barracuda torpedóvetők, vagy a Blackburn Skua zuhanóbombázók kevésbé sikeres konstrukciók voltak, de az amerikai Avanger és Hellcat hordozófedélzeti repülőgépekkel, a parti parancsokság brit Sunderland és amerikai Catalina hidroplánjaival, és amerikai Liberátor bombázóival végül is légifölényt, majd légiuralmat értek el, és a tengeralattjárók űzött vadként működtek a világháború végéig, számottevő sikert 1943-tól már nem értek el.

A északi konvojok vitték az utánpótlást a Szovjetuniónak. A királyi tengerészet kísérőhordozóiról felszállt repülőgépek, illetve sok esetben katapultról felbocsájtott régi Sea Hurricane vadászrepülők küzdöttek a Luftwaffe Arado és Heinkel torpedóvetőivel és bombázóival. A vízreszállás egyenlő volt a halállal, az ember egy-két perc alatt kihűlt és megfagyott a sarki vizeken. Mégis mindig volt pilóta, és volt repülőgép, amely felvette a harcot a természettel és a náci repülőegységekkel.

A második világháborús küzdelmeknek állítanak emléket a második teremben kiállított, kisebb emléktárgyak és festmények mellett a Supermarine Seafire, Fairey Fulmar, Fairey Firefly, Fairey Swodfish, amerikai Grumman Avanger, Grumann Hellcat, és Martlett, és Vought Corsair repülőgépek. Japán részről Európában egyedül itt látható az Okha rakéta-meghajtású ember vezette repülőbomba, egy német tengeralattjárók által vontatott Focke-Achngelis autógíró.

(Folytatjuk!)

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!