A Duna és a választások

„A Duna elveszítette a választásokat” – ilyen és hasonló cikkek jelentek meg a közelmúltban Németországban.  (Magyarként én ezt kicsit másképp látom, de erről majd később.) A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) ugyanis a Duna Vilshofen–Straubing közötti szakaszának drága, kevésbé hatékony, emellett a környezetbe mélyen beavatkozó „A” változatú kiépítése mellett döntött.

A választások előtt a politikusok többnyire kikapcsolják a bal agyféltekéjüket, amely többek között a logikáért, elemzésért és adatokért, röviden a gondolkodásért felelős. Szakmai érvekkel, alapossággal és tényekkel manapság nehéz választásokat nyerni, márpedig ilyenkor számukra csak ez a cél.

A hajózhatóság és az árvízvédelem javítása érdekében kidolgozott és „döntőbe” jutott változatokról („A" – a Duna vízlépcsők nélküli átalakítása 2-4 deciméteres hajómerülés növekedéssel, „C 280” – 28 deciméteres hajózhatóságot biztosító vízlépcsős kiépítés) német alapossággal hatásvizsgálatok és előkészítő tanulmányok készültek. Megállapítást nyert, hogy beavatkozás nélkül nem állítható meg a medersüllyedés és annak negatív következményei a talajvízszintre, hajózhatóságra. (A következő ötven évben a folyó legalább egy méterrel bemaródik.) Mindkét variáns a tájba és a természetbe való jelentős beavatkozással jár, a helyreállító intézkedések mindkét esetben szükségesek.

A gazdaságossági vizsgálatok eredményei – évi 3 millió tonna vízi útra terelését is lehetővé téve - egyértelműen a „C 280” változat mellett szóltak. Kiemelt szempontként értékelték, hogy a „C 280”-hoz az EU 30 százalékos támogatást helyezett kilátásba.

A döntést persze a zöldekkel készíttették elő (úgy látszik, tanulékonyak), folyamatosan a „Betont a tájba” víziót mantrázva. (Aki látott már a mai kor technikai színvonalán épített és a környezeti hatásokat is javító(!) vízlépcsőket, duzzasztott tereket többek között Németországban, az most nagyon mosolyog.

Nyilvánvaló, a döntést politikai érdekek diktálták. A döntéssel a CSU egyaránt maga mögött tudhatta a Szociáldemokrata Pártot (SPD), a Bajor Zöldeket és általuk Bajorország többségét. Járulékos haszon – szerintük, hogy így legalább nem csak a környezetvédők utasították el a „C 280” változat szerinti vízlépcsős kiépítést, továbbá a királyi kommunikáció leközölheti: hasznos kompromisszum született. Azt persze nem kötik a bajor választók orrára, hogy az „A” változathoz nem ad az EU pénzt. (Az a pár százmillió kidobott euró választáskor nem számít, a kommunikáció feneketlen rugalmasságában pedig nekünk is van tapasztalatunk.)

A gazdaság szereplői persze rögtön tiltakoztak, miért kell a gazdasági érdekeket a politika oltárán feláldozni? A választ ők is tudják, ahogy mi is. A tények nem elég hatásosak, a politikusok előtt főleg nem, akiknek a gondolkodás – a német kollégákat idézve - több fejfájást okoz mint a választási rendezvényeken megivott sör. (Mi azért maradunk a tényeknél: Felelős vízgazdálkodás, folyamszabályozás = árvízvédelem, ivóvízkincs, mezőgazdaság, energiatermelés, szabadidős turizmus, hajózás…)

Egy válasszal adós maradtam, miért látom magyarként másképp: Abban a Németországban született ez a döntés, ahol a belvízi hajózás infrastruktúráját az elmúlt évszázadban már csaknem teljesen kiépítették. A 7300 kilométer hosszú hajóúthálózaton 280 vízerőmű és 335 zsilip készült, továbbiak építése folyamatban. A hálózat negyede, körülbelül 1800 kilométer épített víziút.  Érthető a német kollégák elégedetlensége, de a mi szemünkben ilyen háttérrel az elvárásoknak nem teljesen megfelelő, de a hajózást szolgáló döntés – a magyar nullával szemben - a „hibahatáron” belül van.