A Kincses Sziget

Van a Dunán egy elképesztően jó hely, ahol minden izgalom összesűrűsödik, amit a folyam és környéke adhat. A Duna itt határfolyó Magyarország és északi szomszédja között, ugyanakkor a schengeni határoknak köszönhetően a terület már keresztül-kasul átjárható. Itt van Csehszlovákia legdélebbi pontja, egészen pontosan Szobnál, az Ipoly-torokban a víz felé kinyúló, de gyökereivel még kétségbeesetten a partba kapaszkodó öreg fűzfa odvas gyomrában.

A magyar parton kisebb hegymászással a Hideglelős-kereszthez lehet jutni, ahol a rozsdás, összeszegecselt vasfeszület tövéből hajmeresztő kilátás nyílik a vízre és a szemközti parton az illesztéses pálya dacára százhússzal tovacsattogó EC-kre.

A csehszlovák part turisztikailag és feltártságban egy kissé szélárnyékban van, de aki Szobról átsétál az Ipoly túlpartjára a vasúti hídon és rászán még fél órát, hogy még Helembáig elgyalogoljon, az itt is vad sziklamászásba kezdhet, ennek eredményeképpen pedig a Burda-hegység bérceiről tekinthet le a Dunára – és megfelelően alacsony vízállás esetén a Helembai-zátonyra.

Amely pedig történetünknek éppen főszereplője. Január közepén ugyanis a Jess nevű, román zászló alatt hajózó önjáró uszály megfeneklett és keresztbefeküdt a zátonyon. A Duna vízállása éppen nem annak kedvezett, hogy egy kis erőkifejtéssel a hajó leküzdje magát a sóderpadról: a zátonyrafutás relatíve magas vízállásnál következett be, amelyet apadás követett, így a hajó szárazra került. Törzse kissé meg is hajlott, ahogy eltávozott alóla az egyenszilárdságú feltámasztást adó víztömeg, most pedig hajdan egyenes gerince a zátony enyhén tojásdad keresztmetszetének vonalára kénytelen ráhomorítani.

A helyi és az országos média ingerküszöbét nem érte el az esemény, mivel senki sem sérült meg, a hajón lék nem keletkezett és a vízbe sem szivárog semmilyen káros anyag, csupán a Dunaiszigetek-blog tudósított az eseményről. Az események utólagos rekonstrukciója azt mutatja, a hajónak a kormányszerkezete mondta fel a szolgálatot, a kormánylapát jobbos állásban ragadt be és a hajó a zátonynak vette az irány – amely ekkor még a víz alatt rejtőzködött. Ilyen esetekben a gyors horgonyvetés még segíthet, de jelen esetben a rendelkezésre álló idő – körülbelül két perc – olyan kevés volt, hogy erre már nem kerülhetett sor. A megfeneklés után még próbálkoztak a továbbhaladással, sikertelenül. Ezalatt a hajócsavarok látványos gödröket öblítettek a zátony talajába.

A blog megemlíti, hogy jobb nem is gondolni arra az eshetőségre, amikor ez az esemény úgy következik be, hogy a sziget – mint az nyáron sokszor előfordul – tele van sátorozókkal. Itt azért némi mértéktartást kell tanúsítanunk, hiszen ha a zátony olyannyira a vízszint felett van, hogy sátorozásra alkalmas, akkor egy hajó legfeljebb nekiütközhet, de nem fekhet fel rá.

A zátony egyébként régóta szúrja a szemét a vízügynek, fel is merült már az elkotrásának a lehetősége, de ebben nyilván lesz egy-két szava a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak, amelyhez a zátony tartozik. Reméljük, az egyoldalú nemzetköziviziutazó, mérnöki szemlélet itt nem érvényesülhet maradéktalanul, a zátony megmarad, és talán a távoli jövőben valamikor egy szigetté fejlődik.

A hajó legénysége egyébként Szobon tölti az idejét, egy őrt hagytak a hajón. Nem kizárt, hogy a továbbhaladás lehetőségét már csak a nagy tavaszi árvizek hozzák el a hajónak, amelyről részletes információk itt találhatók.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!