A négymetrós Budapest első napja

– Itt lakik a környéken?

Nem itt lakom, csak idejárok most nappali kórházba, a Gellértbe, most átmegyek a Csarnokba egy megállót, ezt terveztem, hogy kipróbáljam. Jó, hogy lett ez a metró. Minden városnak fejlődnie kell, és ilyen szép város, mint Budapest nincs is a Földön.

Kétségtelen, hogy a szép idő kicsalogatta ez embereket. Még azokat is, akik egyébként nem, vagy csak segítséggel szoktak kimozdulni.

– Kíváncsi vagyok rá. A képeket láttam az interneten róla, megnézem, hogy hova ment el ez a sok pénz – mondja egy férfi.

Hogy fogja-e használni, persze, mondja, elég sokat mozog, úgyhogy neki jó lesz.

– Nekem jó az irány, de azért én kíváncsi vagyok a kihasználtságára, de úgy gondolom, hogy Kelenföld, és ha egyszer valamikor elmenne a Bosnyák térig, akkor ez azért elég fő irány lesz, így keresztbe a városban. Ez gyakorlatilag kiváltja a 7-es buszt, és jó lenne, mert egymást érik a buszok, és így is tele vannak csúcsidőben. A levegő szempontjából is jobb a föld alatt, nem?

Kétségtelen, kényelmesebb a föld alatt, gyorsabban is odaér az ember, ahova kell.

– Mi keveselljük tulajdonképpen a metróhálózatot. A háromszorosát is el tudnánk képzelni a mai világban. Mindenhol több szinten folyik a közlekedés, nálunk meg nem tudjuk megoldani, se aluljáró, se fölüljáró. Zsúfolunk mindent egy régi 150 éves város utcáira, nem megy.

– Mikor Párizsban jártam még a nyolcvanas években, ott már akkor is három szint volt a metró. Ez a tendencia mindenhol a világon, csak mi nehezen kapcsolunk nem tudom miért. A várost nem lehet tágítani, a város ugyanakkora marad. A Rákóczi út ugyanilyen és ugyanekkora marad, ha csak szét nem bombázzuk, úgyhogy lefelé kell menni, nincs mese. A kereszteződéseket is lehetne több szintben megoldani, de azt se csináljuk – mondja Szalai Imre, hozzáteszi, nem érti, hogy vajon a mi politikusaink csak a tengerpartokra járnak külföldön nyaralni, és nem látják, máshol, hogyan oldják meg a közlekedést a zsúfolt nagyvárosokban.

Két fiatal kifelé jön, pedig még csak most nyitották föl a rácsot, most engednek le minket a föld alá, tehát nem ülhettek még a metrón.

– Metróval jöttetek?

– Nem.

– Na de már kifelé jöttök?

– Igen, de nem ültünk fel, mert visszafordultunk a fényképezőgépért.

Idősebb úr a kislányával halad kifelé.

– Metróval jött?

– Azzal, igen.

– Honnan?

– Csak elmentünk a Keletiig és vissza a gyerekkel.

A kislány boldog: anya mondta, hogy mindenképp vigyen el a nagypapa délelőtt metrózni, mert szép új vonat van. És képzeld, fehér, meg csillog, és olyan hosszú a mozgólépcső. Menj le te is, nézd meg, és ülj be, nem fogod megbánni – mondja a kis cserfes kislány, és már tűzök is a mozgólépcső felé.

A Gellért téren ültem fel az első metróra, és kíváncsi tekintetek fürkészték az alagutat.

Jön a metró! – mondták, és tapsvihar tört ki, a biztonságiak hirtelen körénk gyűltek, de aztán megnyugodva hátráltak ismét: ja, csak a metró jön. Egy hónap múlva ennek már semmi jelentősége nem lesz. De ma még volt.

Metrózott? Honnan? Milyen volt?

A végállomástól, Kelenföldről jöttem.

Erre volt dolga, vagy metrózni akart?

Is-is.

És tetszik?

Nagyon tetszik. Rendszeresen fogok járni vele, útba esik a gyerekekhez, sokkal jobb lesz, mint a busz. Összeköttetésem lesz a 2-es metróval a Keletinél, és azzal mehetek tovább az Örs vezér térig, ott lakik a lányom. Én annyira örülök neki. Nekem az még jobb lenne, ha meghosszabbítanák a Bosnyák térig. Maga mit gondol, talán többet tud, mint én, meghosszabbítják majd?

Zavarban vagyok, mit is válaszoljak. Az ellenzéki pártok ma alternatív metró átadást tartottak, ott azt ígérték, meglesz a plusz két állomás a budaörsi virágpiac felé, és a plusz négy állomás a Bosnyák tér felé. Tarlós István egyelőre magáról a meghosszabbításról szkeptikusan nyilatkozott pár napja a Juventus Rádióban. De azt mondta, ha lesz folytatás, a virágpiac felé lesz.

Buliból metróznak vagy dolguk van ezen a vonalon?

Csak kipróbáljuk, hogy milyen. A Kálvin tértől jövünk. De a legjobban a Gellért téri tetszett. Ez az ebédidőnk, megvettük a kis szendvicsünket, útközben megesszük, aztán megyünk vissza dolgozni.

Nemcsak budapestiekkel találkoztam a 4-es metrón.

Hova megy?

El kéne jutnom a Fővám térig. De nem járok errefelé túl sokat. Szegedi vagyok.

Akkor most ki akarta próbálni?

Dehogyis. Csak kaptam a bejáratnál egy ilyen tájékoztatót, és akkor úgy döntöttem az új metróval megyek, és nem villamossal. És úgy tűnik, oda fogok jutni.

Ma még a fanyalgók se fanyalogtak igazán.

Azt mondják, sokba került, meg hogy még nincs meg minden engedélye, és hogy nem is arra jár, amerre kéne. A 4-es metró lett a mi magyar narancsunk mától.

Már felfelé jövök a mozgólépcsőn, egy idős férfi mellém szegődik.

Nna, már megint pampog valaki. Ha valamit alkotnak az emberek a kényelemért, azért, hogy könnyebb legyen az utazás, meg tisztább odafent a levegő, akkor örüljünk már neki. Hova süllyedt ez az ország? Már egy metrónak se tudunk örülni?

Mint kiderült a bácsi 94 éves, megjárta a háborút és a Don-kanyart. Bosszantja, ha azt hallja, hogy a fiatalok bosszúsak. Ha már most háborognak, mi lesz később? – kérdezi tőlem, vagy inkább csak úgy magában.

Mindig ilyen vidám? – kérdezem tőle.

Aranyom, én itt lakom fönt pont szemben. Végigszenvedtem a port, a zajt, mindent. És tudja, kedves, én azt mondom magának, ha egyszer itt van, akkor örüljünk neki. Annyit szentségeltem az elmúlt években. De azt kívántam a Jóisten csak legalább egyszer adja meg, hogy felüljek rá legalább. Jót metróztam. Csókolom a kezeit!

* * *

Indóház Online – Hivatlan oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a holdon, a síneken vagy a sínek mellett, a tűzön vagy a vízen történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!