A tűzoltó tragédiája, helikopter-baleset Oregonban
Szimulátor légi és földi mentőalakulatoknak. A különleges K-MAX, az égi daru, egymásba forgó rotorokkal.
Az USA nyugati partvidékén pusztító hatalmas erdőtüzek egyikének oltásakor zuhant le – vagy repült hegynek – egy K-MAX helikopter. A baleset körülményeiről sok minden nem került még nyilvánosságra, annyit tudni, hogy a gép negyven éves pilótája életét vesztette.
A lezuhanásnál a hegyoldalnak, sziklának ütközés ennél a repülési tevékenységnél gyakoribb. A Fire Aviation szakportál által közreadott Google Earth vázlat világosan mutatja, hogy a White River körzete, ahol a tűz volt, erdővel borított hegyvidék.
Ilyen környezetben oltani, a finoman szólva változatos terepviszonyok és a füstben korlátozott látás miatt az egyik legveszélyesebb repülési helyzet. A heves égés megteremti a maga mikro-meteorológiai jelenségeit, rendkívül erős turbulenciával, váratlan fel- és leáramlásokkal, helyi szélviharokkal, minderre a forgószárnyasok talán a merevszárnyú gépeknél is érzékenyebbek.
Egyébként épp az Egyesült Államok történetének eddigi talán legkiterjedtebb és leghevesebb erdőtűz-sorozata adhatta az alkalmat annak az európai-ausztrál vegyes vállalkozásnak, amely arra jelentkezett, hogy az erdőtüzek légioltására való felkészülésben nyújtson segítséget a kockázatot vállaló pilótáknak. Az Euramec és a GeoSim szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleménye szerint a „Vulcan Szimulációs Központ” nem egyszerűen a tűzoltó gépek személyzetét készíti fel, hanem alkalmat ad annak gyakorlására, hogyan kell az oltást a földi erőkkel koordinálva, egy csapatként, a terep tökéletes ismeretében végrehajtani, tehát a mentőalakulatok számára is hasznos lehet.
Ami az oregoni balesetet illeti, a balesetben megsemmisült gép egy Magyarországon nem annyira ismert típus példánya volt. A koncepció még a II. világháború alatti német fejlesztés felől indult, Anton Flettner mérnök munkája nyomán, aki aztán Amerikában Charles H. Kaman, a Kaman cég alapítója oldalán vitte sikerre a különleges rotorelrendezést.
Az amerikai légierő, a haditengerészet és a tengerészgyalogság kötelékében is repülő Kaman Huskie HH-43 képviselte először nagyobb sorozatban a különleges, „egymásba forgó” rotorok rendszerét. (Egyébként ez volt az első, két gázturbinával repülő helikopter.) A két forgószárny egymáshoz képest ferdén beállítva átfedi egymás rotorsíkját, ami a „sima” koaxiális típusú helikopterekhez képest – mint a szovjet-orosz Kamovok - közvetlenebb meghajtást ad és ezzel kisebb veszteséggel viszi át a hajtómű teljesítményét a forgószárnyakra, miközben lehet ugyan, hogy a két, szinkronban forgó rotor valamivel bonyolultabb elrendezés, de szükségtelen az egyetlen forgószárny nyomatékát kiegyenlítő farokrotor.
A gyártó szerint a különleges feladatokra tervezett K-MAX munka-helikopter - repülő daru vagy repülő teherautó, ahogy a Kaman becézi - egyetlen, „csak” 1800 lóerős Honeywell hajtóművével, melegebb levegőben, illetve magasabban is képes nagyobb teljesítményre, mint más, tradicionális forgószárnyasok.
Ami döntő lehet például fakitermeléseknél, vezeték-építésnél, különleges terhek pontos beemelésekor, természeti katasztrófáknál, vagy akár katonai alkalmazásban. A pilótának tökéletes a kilátása – egyébként készült a gépnek pilóta nélküli, földről vezérelhető „unmanned” változata is.
A K-MAX rendkívül könnyű, mivel nem terveztek hozzá az egyszemélyes pilótafülkén kívül semmiféle más rakteret, ennek megfelelően keskeny a törzse, és a faroktartó is kisebb, mert csak aerodinamikai kormányfelületeket kell hordoznia, vagyis a tömeg-teljesítmény arány is rendkívüli, az üres súlya csak 2300 kilogramm, miközben az általa csakis külső függesztésként emelhető hasznos teher ennél több, 2700 kiló.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
