A220-virágzás: Air France és a többiek

A jelenleg szolgálatban álló legmodernebb utasszállító egyre kelendőbb, úgy is, mint az A318-A319 váltótípusa.

Az Air France a járvány ellenére is folytatja a flotta megújítását, szeptemberben érkezik meg az első Airbus A220-300-as gép, amellyel a rövid- és középtávú járatokon használt Airbus A318-asokat és A319-eseket váltja – írja szerkesztőségünknek eljuttatott közleményében a légitársaság, A közleményt abból az alkalomból keltezték, hogy a kanadai Mirabelben készülő első példány a lekötött hatvanból a napokban gördült ki a festőcsarnokból, az A220-as már az Air France modernizált festésmintáját kapta. Ezen a légitársaság hagyományos szimbóluma, a szárnyas csikóhal már az első ajtó mellett is megtalálható.

A közlemény ezután részletesen sorolja a gép előnyeit: húsz százalékkal alacsonyabb üzemanyag-fogyasztás és károsanyag kibocsájtás (szemben a leváltandó típusokéval), ez pedig köszönhető a kompozit-építésű könnyebb szerkezetnek és az újgenerációs hajtóműveknek (reduktoros PW1500G). A gép zajszintje is harmincnégy százalékkal alacsonyabb a korábbi típusokhoz képest.

A gép sok előnyét erősen értékeli az iparág, több légitársaság vesz át mostanság a példányokból és állít forgalomba. Egyébként ezügyben a francia illetőségű cégek közül egy R, az Air Austral megelőzte az Air France-t, és már át is vette a magáét, sőt, még kettő is következik, és a gépeket augusztus közepén már be is sorolják a Reunion szigetén működő társaság flottájába.

Érdemes megjegyezni, mind az Air France, mind az Air Austral gépe a hosszabb törzsű, 300-as sorozathoz tartozik, a francia nemzeti légitársaság példányait 148 utasra székezték, 3+2-es üléssorokkal. Egykor a Bombardier eredetileg a kisebb CS100-as, 100–120 személyes változatot proponálta a vevőknek majd kezdte gyártani, de igazából akkor vált az új típus igazán sikeressé, amikor beindult a fejlesztése majd gyártása a nagyobb kapacitású 300-asnak is. Jelenlegi adatok szerint is ez vált igazi sikerré. a 100-asból csak kilencvenet rendeltek, a 300-asból viszont 648-at.

Ugyancsak érdekes az ennél is hosszabb törzsű változat sorsa, amit az eredeti kanadai gyártó CS500-ként tervezett, és 160, sűrű székezéssel akár 180 utasnak lett volna berendezve, és amit az Air France is szorgalmazott a gyártónál. De a jelek szerint ez az elképzelés akkor vált lehetetlenné, amikor a típus fejlesztését, gyártását átvette az Airbus.

Hivatalosan nem közölték, miért álltak el az A220-500-astól, de a dolog eléggé nyilvánvaló: ez az A220 már „belógott volna” az Airbus népszerű saját fejlesztésű típussorába, vagyis egy ekkora kapacitású géppel az európai konzorcium a maga A319-eseinek illetve 320-asainak állított volna konkurenciát, ráadásul talán még a neókhoz képest is modernebb, technológiailag fejlettebb, gazdaságosabb konstrukcióval. (Igaz, a méretben leginkább közeli 319-es nem is fogy túl nagy számban, a neo-változatból már csak hetvenhárom példányt rendeltek.)

A 220-as egyik fontos partnere az AirBaltic, amely teljesen erre a típusra homogenizálta a flottáját, de most már jelentős számban repülnek a típusból például  a Delta, az Air Canada és a Swiss színeiben. Az elmúlt napok érdekes fejleménye volt, hogy jelentkezett az első orosz üzemeltető is: a moszkvai szalonon a Szuhoj Superjetek és Il-114-300-asok rendelései közepette tűnt fel az Azimuth Airlines hatgépes vásárlása, a társaság Rosztov, Krasznodar és Mineralnüje Vodi bázisairól szibériai, illetve rövidebb nemzetközi vonalakon repülteti majd a gépeket. Hogy a típus népszerű és fontos, annak egyfajta bizonyítéka, hogy tavasz óta már életnagyságú A220-as mock-up-ot is elhelyeztek az Airbus Toulouse-i bemutatócsarnokában.