Amikor a vonat veri a repülőt

Érdekes összeállítást közöl a GoEuro felmérése nyomán az Airways Magazine: igen, a légiközlekedési iparág egyfajta okos önkritikája, hogy a repülési portál is közli ezeket az adatokat, merthogy a szakma érdeke, hogy ott, és úgy versenyezzen a maga dominanciájáért, ahol, és ahogy érdemes: a jelek szerint több jelentős Európán belüli vonalon nem biztos, hogy érdemes erőltetni a dolgot...

Tehát tíz várospár szerepel a listán, amelyek között vonaton gyorsabb az eljutás egyiktől a másikig, ezek:

• London–Párizs,
• Brüsszel–Párizs,
• Madrid–Valencia,
• Párizs–Lyon,
• Marseille–Lyon,
• Bologna–Róma,
• London–Manchester,
• Barcelona–Madrid,
• Brüsszel–London,
• Madrid–Alicante.

A talán legkevésbé meglepő ezek közül a London-Párizs, amit az utazó nem kevesebb, mint három és fél óra időnyereséggel teljesíthet, annak ellenére, hogy a repülési idő rövidebb, mint a vonat menetideje, de a repülésen túl beleszámít az, hogy az utasnak mennyivel korábban kell megjelennie a repülőtéren, illetve hogy mennyi időt kell rászánni arra, hogy valaki átjusson a biztonsági vizsgálaton.

Tegyük hozzá, hogy a repterek, néhány különleges kivételtől eltekintve, általában messze esnek a városközpontoktól, tehát az is plusz idő, hogy az ember oda kijusson. De persze kell ehhez a fölényhez az is, hogy a célállomás ne legyen túl távol, csak annyira, hogy azon a szakaszon a vonatok immár valóban komolyan megnőtt sebessége érvényesülhet, egyébként az anyag szerint a leggyorsabban a kontinensen az olasz szuperexpressz repeszthet 360 kilométeres óránkénti sebességgel, a leghosszabb ilyen belső vonal Spanyolországban működik, 800 kilométeren, Madridtól Barcelonáig, majd a francia határig.

Az sem mindegy, hogy az adott várospár között milyen sűrű a légi és a földi kapcsolat, van ugyanis olyan vonal, amelyen a vonatok naponta 25–30 alkalommal indulnak az adott pályaudvarról. Kétségtelen, hogy a nagy európai légi csomópontok sok esetben kapacitásuk határán működnek már, tehát nehéz lenne a sűrítés.

Persze sok minden azért árnyalja ezt a képet. Vannak olyan vonalak, amelyeken az utasnak azért érdemes a repülőgépet választani, mert a rövidebb járatokat jelentős részben ma már olcsó jegyekkel operáló diszkont társaságok vagy leányvállalatok repülik. Aztán: csupán egy desztináció nevének a  felemlegetése nem ad teljes képet, hiszen van olyan repülőtér, amely az adott város (üzleti) központjához rendkívül közel esik, nem véletlen például London City kitartó népszerűsége a kilencvenes évek eleje óta.

És persze számításba kell venni az átszállók forgalmát is: egy interkontinentális járat utasa, ha egy másodlagos célpontra tart, de oda senki nem repül mondjuk egy távol-keleti metropoliszból, logikusabb, hogy a nagy „hub”-ra érkezve egy belföldön közlekedő gépre szálljon át.

Az összeállítás azt is kiemeli, hogy a vonatközlekedés mennyivel kevésbé szennyezi a környezetet, de ez sem annyira egyszerű kérdés, hiszen azt az energiát is meg kell termelni valamilyen tiszta vagy kevésbé tiszta módon, amivel a szuperexpresszeket mozgatják.

Egy biztos: a kontinensnek ezen a középső-keleti fertályán, szupergyors vonatok híján, a vasút egyelőre nemigen fenyegeti a légiközlekedés jövőjét.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!