Átadta Európa legmodernebb világítástechnikai tesztközpontját a Mercedes-Benz
A baden–württembergi Immendingenben tíz éve működő létesítmény a Mercedes-Benz egyik legfontosabb tesztpályája, az 530 hektáros komplexum most egyedülálló fényteszt-központtal egészült ki.
A stuttgarti központtól egyórányi autóútra fekvő Immendingenben immár tíz éve tesztelik a konszern innovációit. A létesítmény megnyitása óta mintegy 30 ezer tesztjármű már több mint 100 millió kilométert teljesített itt – ez a táv akkora, mintha körülbelül 2500-szor megkerülték volna a Földet.
Tesztek és szimulációk
A tíz és félmillió euróból elvégzett bővítéssel lehetőség nyílik arra, hogy a Mercedes-Benz járműveinek fényszóróit a valós élethelyzetek szinte teljes skáláján vizsgálják: éles nappali fényben és szürkületben, csillogó vizes aszfalton és fényszennyezett városi környezetben, hegyi kanyarokban vagy macskaköves utakon.
A központ szíve egy 135 méter hosszú, élethű országúti szakasz. Ezen egyszerre akár öt autó is tesztelhető, miközben szembejövő és elöl haladó forgalom is szimulálható. Az aszfaltkeveréket kifejezetten úgy állították össze, hogy az elhasználódott burkolat fényvisszaverését a lehető leghívebben adja vissza. Az út mentén húszméterenként helyezhetők el a jelzőoszlopok – a gyalogos bábuk pedig bárhol.
A szenzorok finomhangolásához „mesterséges napot” vetnek be: a nagy teljesítményű, mobil fényforrásokkal – amelyeket egyébként a sarkvidéki hajókon használnak a jéghegyek észlelésére – borús időben és szürkületben is reprodukálni lehet az alacsony napállást vagy az extrém erős fényt. Speciális rendszerek heves esőt és felcsapódó vízpermetet is képesek előidézni.
Bertha és Heide
Az 520 hektáros terület több mint harminc modulból áll, összesen 86 kilométernyi, közutat szimuláló pályával és 286 csomóponttal. A hálózat a valós közlekedést modellezi: a bonyolult városi kereszteződéseket, a hozzávetőlegesen 180 méter szintkülönbségű hegyi hágókat, a rossz minőségű és macskaköves szakaszokat, autópályákat és tereppályákat.
Külön útvonalak másolják az európai, az amerikai, a kínai és a japán útviszonyokat és felfestéseket. A „Bertha” tesztterület csaknem 100 ezer négyzetméternyi; ebben a „belváros” modul másfél kilométernyi úthálózata különféle kereszteződési szcenáriókat kínál a vezetéstámogató rendszerek valósághű próbájához, de vannak szerpentinek, továbbá háromsávos, döntött kanyarú oválpálya is – a különféle programok keretében egyszerre akár négyszáz jármű is futhat. A legforgalmasabb időszakokban az infrastruktúra ennek megfelelő: több mint száz töltőpont elektromos és 12 üzemanyagkút belsőégésű motorokkal ellátott járművekhez, LTE-alapú pályairányítás ütközésre figyelmeztető rendszerrel, teljesen felszerelt üzemi tűzoltóság saját mentőszolgálattal.
Az automatizált „Heide” körön a járműveket teljesen autonóm vezetőrobotok irányítják egy kifejezetten rossz minőségű úton. A kátyúk, bukkanók és macskakövek extrém terhelést rónak a futóműre és a karosszériára. A folyamat automatizálása növeli a manőverek pontosságát, csökkenti a humán tesztpilóták terhelését, és jelentősen gyorsítja a vizsgálatokat. Járműtípustól függően akár hatezer kilométert is teljesítenek ezen a körön, ami körülbelül 300 ezer kilométernyi valós használatnak felel meg – vagyis egy „Heide-kilométer” mintegy ötven, rendkívül rossz minőségű közúton megtett kilométerrel ér fel. A név egyébként a Lüneburgi-puszta (Lüneburger Heide: túlnyomórészt lankás, füves, illetve erdős vidék Alsó-Szászország északkeleti részén, a Hamburg, Bréma és Hannover-közeli vízgyűjtő területen) hírhedt, az 1950-es évekből ismert, rendkívül rossz minőségű útszakaszára utal.
Immendingenben minden fontos tesztmodulnak megvan a „digitális ikre”. A pályáról szubmilliméteres részletességű digitális térkép készült. A járművek virtuális mását előszimulációk futtatására és próbapadi terhelési spektrumok leképezésére használják. A digitális tesztelés napjainkban már annyira precíz, hogy rendszerint több ezer virtuális kilométer gyűlik össze, mielőtt az első valós tesztkörre sor kerül. Gyakorlati példa: egy új modellsorozat futóműhangolásánál több mint száz konfigurációt vizsgálnak digitálisan; ezután csak a legjobbak kerülnek a prototípusokba, a fizikai vizsgálat pedig Immendingenben zajlik. Ennek nagy előnye, hogy a valós közúti tesztelés szinte minden feltétele – a hó, a jég és a szélsőséges hőség kivételével – egy helyen adott.
Fenntarthatóság
A terület és a kijelölt kompenzációs zónák veszélyeztetett és különleges igényű állat- és növényfajoknak nyújtanak menedéket. Köztük számos, az IUCN Vörös Listáján szereplő fajnak (például sáskafajoknak, vadméheknek, madaraknak, hódnak és kétéltűeknek). A tesztpályák körüli mezők tájfenntartása döntően a birkákra hárul – megakadályozzák a cserjésedést és védik a fajgazdag réteket –, a nyájat pedig lámák őrzik, főként a rókák ellen. A tájfenntartás része a muflonok és a jakok legeltetése is.
Több száz hektárnyi kompenzációs és helyreállító intézkedés javítja a központ ökológiai mérlegét: erdőtelepítések és erdőátalakítás, erdei menedékterületek, fajgazdag nyílt élőhelyek megőrzése és újak kialakítása, fészkelődobozok kihelyezése, és még lehetne folytatni a sort.
A programokat természet- és környezetvédelmi szervezetekkel együttműködésben valósítják meg.
(forrás: Mercedes-Benz sajtóközlemény)
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
