Átadták az első 321neót: a nyitójárat a hatótávot demonstrálja

Szolgálatba állhat a legelső A321neo, az európai gyártó újrahajtóművezett egyfolyosós típusának hosszú törzsű változata. A gép a CFM Leap-1A hajtóművekkel repül, vagyis azzal, amellyel az első prototípus először repült, és amire az Airbus márciusban kapta meg a típusalkalmassági engedélyt.

Az érdekes az, hogy a másik hajtóművel, a Pratt & Whitney GTF-es konstrukciójával repülő 321-esre a közös európai–amerikai típusalkalmassági engedély már korábban megvolt. Mégis a LEAP-hajtóművel szerelt 321-es lett az első, amelynek csak márciusban lett meg a certificate-je, és amelynek első példányát most átadták a megrendelőnek. Ez annak a jele, hogy a P&W ugyan valamivel jobb paraméterekkel szolgál, mint a CFM-é, de az utóbbi a megbízhatóbb. A GTF-technológiával készülő hajtóművek kapcsán emlékezetes problémái voltak az első üzemeltetőnek, a Lufthansának, sőt, az elmúlt hetekben is érkeztek hírek arról, hogy ennek a hajtóműnek további problémái adódnak, amelyek miatt hosszabb-rövidebb időre földre kényszerültek az A320neo ilyen hajtóművel repülő példányai.

Gyanítható, hogy a P&W-hajtóműves 321-esekkel nem akarják megismételni a 320-as GTF-es neók problémáit, és csak akkor adják át a légitársaságoknak ezeket a gépeket, amikor a hűtési gondok illetve – amint újabban kiderült – az elülső, nagyátmérőjű lapátsor technikai problémáit meg nem oldja a gyártó. Egyébként érdekes volt, hogy amikor a Wizz – jövendő típusa bemutatásaképp – Budapesten szervezett bemutatót az A321-neónak, akkor sem a társaság által rendelt GTF-rendszerű P&W, hanem a hagyományos CFM LEAP-hajtóművekkel repülő prototípus érkezett Ferihegyre.

Az első 321neo a tavaly óta az Alaska-csoporthoz tartozó, teljességgel Airbus-flottát működtető Virgin America flottájába kerül. A hamburgi átadáskor Fabrice Bregier Airbus-elnök a 321neót a jelenleg hozzáférhető leggazdaságosabb, leginkább „eco-szenzitív” egyfolyosós gépnek nevezte.

A Virgin America hatvanhárom keskenytörzsű Airbust repül jelenleg, ezek még mind az eredeti „ceo”-generáció gépei, 319-esek és 320-asok. A most forgalomba álló 321-esek 185 üléssel dolgoznak majd, három osztályos elrendezésben. Sokat elárul a május 31-ére tervezett nyitójárat is San Francisco és Washington között, vagyis az amerikai kontinens nyugati partvidékétől a keletiig: a típustól egyebek mellett a megnövekedett hatótávolsága miatt remél komoly sikereket a gyártó.

Mint erről már többször beszámoltunk, a légiközlekedés partnereinek egyik legfontosabb kérdése az, lesz-e olyan, a Boeing 757-eséhez hasonló képességű gépe, amely a keskenytörzsűek gazdaságosságát a szélestörzsűek hatótávolságával tudja párosítani. A Boeingon nagy a nyomás, hogy erre a funkcióra, vagyis a legkisebb szélestörzsűek és a legnagyobb keskenytörzsűek közé a MOM-ként emlegetett (Middle of the Market) új típust hozzon létre, az Airbus szerint viszont ezt a nem létező kategóriát valójában az A321-es, különösképp pedig annak neo változata töltheti be.

Az Alaska-csoport meghatározó tagja, az Alaska Airlines egyike a kizárólag Boeing 737-esekkel repülő légitársaságoknak: megalakulása óta kizárólag 737-eseket használ, ezért is volt sokaknak meglepő a tavalyi akvizíció. Ezzel kapcsolatban az ATW online tett fel kérdést az A321-es átvételének alkalmából a csoport elnökének. Brad Tilden elmondta, mindkét típust nagyon jó gépnek tartja, de még az idén meghozzák a döntést, ami nem Boeing vs. Airbus határozat lesz, hanem hogy egy vagy két típussal működik-e tovább a csoport. Az Alaska Air Group egy másik vezetője szerint a Virgin America Airbusai a lízingszerződések lejártáig, 2023–24-ig mindenképp a flottában maradnak, de az valóban az idei döntéstől függ, hogy a már leszerződött és 2020-tól leszállítandó A320–321 neókat átveszik-e, vagy lefújják a rendelést és további MAX-okkal bővítik a gépparkot.

* * *