Az első brit az űrben? Nem, az első egy hölgy volt!
A magyar média is beleesett a csapdába, amikor arról adott hírt, hogy a Nemzetközi Űrállomás felé tart az első brit űrhajós. Nos, a 43 éves Tim Peake őrnagy, a brit hadsereg helikopter-pilótája az első olyan brit űrhajós, aki az ESA, az Európai Űrügynökség asztronautájaként repül, és aki az ISS-re érkezik (korábban voltak Nagy-Britanniában született, de más állampolgárságú űrhajósok). Valójában azonban az első brit űrhajós nem ő, hanem Helen Sharman volt, aki 1991-ben egy hetet töltött az szovjet-orosz MIR űrállomáson.
A korábban elterjedt pletykákkal ellentétben nem valamiféle lottószerű szerencsejátékon nyerte az utazását, hanem keményen megdolgozott érte: 13 ezer jelentkező közül választották ki a 26 éves, csokoládégyárban dolgozó vegyésznőt; a kritériumok között a fizikai teherbírás és a tudományos kutatási háttér mellett a kiváló nyelvérzék is fontos volt, ami kellett is ahhoz, hogy Csillagvárosban sikeresen teljesítse a másfél éves kiképzést. A brit kormány aztán anyagi okokból kilépett a Juno-programból, de az akkori Gorbacsov-féle vezetés és brit cégek szponzorálása mégis lehetővé tette számára a repülést.
1991. május 18-án a Szojuz TM-12-es űrhajó fedélzetén, Arcebarszkij és Krikaljov orosz űrhajósok társaságában startolt, majd két nappal később úszhatott át a MIR-re. Orvosi és kémiai tesztek, mezőgazdasági jellegű kísérletek tartoztak a feladatai közé, nomeg az, hogy fotózza Nagy-Britanniát és kommunikáljon vele, még iskolásokkal is. Sharman ma a londoni Kingston Egyetem vezetésének tagja. Tim Peake a napokban egy könyvet kapott tőle, Gagarin művét: „Az út a csillagokig”. Ezt a könyvet Sharman 91-ben magával vitte az MIR-re, most pedig Peake vitte magával az űrállomásra.
Az első brit repülése a Nemzetközi Űrállomásra azért érdekes, mert csak most történt meg. Ami jelzi, hogy a szigetország mindeddig nem ambicionálta különösebben az emberes űrhajózást, fontosabbak voltak a londoni kormányzatnak a műholdas megoldások. 1992-ben ugyan kiválasztották az első három brit ESA-űrhajóst, köztük Sharmant is, de végül London akkor is úgy döntött, nem él a lehetőséggel; az Egyesült Királyság csak 2012 óta részese az ISS programnak, és ekkor kezdődött a brit űrhajósjelöltek válogatása.
A 46. ISS-expedíció brit tagja mellett egy amerikai, Tim Kopra repülőmérnök és egy orosz, Jurij Malencsenko érkezett az űrállomásra, így most ott ismét hatan vannak, köztük a két „hosszú távú” ISS-lakó, Kornyenko és Scott Kelly, akik egy egész évet töltenek a fedélzeten. A brit és az amerikai Tim, valamint orosz társuk „csak” hat hónapra jött.
Az űrállomáson egyébként az elmúlt hetekben is sűrűn zajlottak az események. Tavaly az indítópad fölött nem sokkal kellett technikai hiba miatt távirányítással felrobbantani az Antares-Cygnus rendszert, de néhány napja az Orbital a Cygnus egy javított, nagyobb kapacitású változatát küldte fel sikeresen, az Antares helyett egy ugyancsak nagyobb teljesítményű Atlas-V rakétával. A júniusi baleset után, amikor is a másik amerikai magáncég, a SpaceX Falcon-rakétája semmisült meg a Dragon teherűrhajóval, a héten a tervek szerint ez a hordozórakéta is újraindul, ha nem is a Dragonnal, de tizenegy kisebb kommunikációs műholddal az orrkúpja alatt.
A tervek szerint ismét megpróbálkoznak majd a hordozórakéta kontrollált visszatérésével, nem is egy tengeren lévő bárkára, mint korábban, hanem a szárazföldre. Mindenesetre, ha a Falcon, a nyári kudarc után, most ismét jól működik, az megnyitja az utat az újabb Dragon teherűrhajó-indítás előtt, nem beszélve a majdani személyszállító feladatokról, amelyekre a NASA néhány hete kötötte meg a céggel a szerződést.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
