Bugatti 75 éves csodagépe első felszállása előtt!

Az aviatika történetében talán egyedülálló a kísérlet, hiszen olyan gépről van szó, ami a maga korát bőven megelőzte technikai megoldásaiban, megjelenésében, de megalkotásakor nem repülhetett. Most azonban a típus elhivatott szerelmesei elkészítették a replikáját, a Bugatti 100P túl van a nagysbebességű gurulópróbákon is.

A most „Kék Álom” néven futó konstrukció eredetije két nagyszerű figura közös munkája volt a harmincas évek végén: egyikük a kimagasló belga tervező, Louis de Monge, a másik a nagyszerű autóiról híres sebességmegszállott olasz, Ettore Bugatti.

Ahogy a gépet feltámasztó csoport portálja jellemzi, a Bugatti 100P „a legelegánsabb repülőgép, amit valaha terveztek”. Ezen el lehetne persze vitatkozni, hiszen vannak szerelmesei kifejezetten esztétikai alapon a Concorde-tól kezdve a MiG-21-esen át a Spifire-nek vagy akár az XB-70-esnek, de kétségtelen, hogy ez a konstrukció megdöbbentően szép és merész.

Kezdjük hátulról: Y-elrendezésű vezérsík, a függőleges rész farokkerékben végződik, viszont annak ellenére, hogy a gép „taildragger”, a törzse mégis csaknem vízszintes, karcsú és keskeny, a vékony szárnyak előre nyilazottak.

A gépet két soros motor hajtja, amelyek a pilótafülke mögött helyezkednek el, és a pilóta oldalán átvezetett egy-egy tengely révén hajtanak meg egy-egy ellenforgó légcsavart. (Az, hogy a motor a pilótafülke mögött legyen, sorozatgyártásban is megvalósult, a végül főképp a szovjet légierőnél használt Bell P-39 Airacobra ilyen elrendezésű, de azon a pilótaülés alatt megy a tengely a motortól a légcsavarig.)

Az eredmény egy fantasztikusan tiszta vonalú gép, amelyen a pilótafülke illetve a kabintető egyáltalán nem emelkedik ki a törzs síkjából, a futók természetesen behúzhatók, a szárnytőből a törzs alá. A gép faépítésű, sárkánya könnyű és szilárd, a motorok hűtői a vezérsíkok belépő élén lévő beömlőkön keresztül jutnak levegőhöz, ami a szárnyak kilépő élén távozik, a szárnyakon automatikus vezérlésű fékszárnyak vannak.

Ezen a gépen minden részlet a sebességről szól – arra is építették, sebességi világrekord-döntésre. de a háború elsöpörte a gyorsasági versenyeket, és bár a gép alkotói akarata szerint könnyű vadászként is továbbfejleszthető lett volna, de ezt Bugatti már hiába ajánlotta a francia kormánynak: a 100P végül már nem szállhatott fel, sőt, a német invázió miatt szétszedve kellett elrejteni. A gép ott maradt a rejtekhelyen, Bugatti 1947-ben meghalt, de Monge pedig a háború elől Amerikába menekült, de sosem tervezett többé repülőgépet. A közös konstrukcióról pedig szinte mindenki elfelejtkezett.

Amerikai Bugatti-imádók találtak rá Belgiumban a 100P-re, harminc évvel a világégés után. Ők vették meg és hozták át az Egyesült Államokba, ahol restaurálták és a gép az oshkoshi Air Venture múzeum féltett kincse lett, de ez a helyreállított eredeti – nem repülőképes.

Ami most épül Oklahomában, Tulsa városában, az viszont repülni fog. A gépen évek óta dolgozó csapatnak de Monge egyik rokona is segít, különös tekintettel arra, hogy a replika megalkotásához csak néhány eredeti tervrajz állt rendelkezésre. A belga tervező, aki a húszas években ugyancsak forradalmi csupaszárny gépet alkotott, egyébként akkor került kapcsolatba Bugattival, amikor ehhez keresett megfelelően könnyű, de erős motort.

A 100P-hez használt eredeti motorok egy londoni gyűjtő birtokába kerültek, a replikába két nagyon is mai, 1300 köbcentis Hayabusa versenymotort szereltek, összesen 420 lóerővel. Ez 30 lóerővel kevesebb, mint az eredeti Bugatti-motorok teljesítménye, viszont a japán motorok könnyebbek, vagyis a gép paraméterei feltehetően nem lesznek alacsonyabbak a levegőben, mint az eredetié lettek volna.

A gépet építő csapat vezetője Scott E. Wilson repülőmérnök, 11 ezer órát repült Piper Cubtól az F-16-osig, majd magáncégeket vezetett, ma is közforgalmi kapitány, a műszaki főnök John R. Lawson 30 éven át foglalkozott prototípusok építésével, 14 évet szolgált a RAF kötelékében repülőmérnökként, dolgozott Buccaneer és Vulcan gépeken, és ha nem is Bugattit, de a mai gyors motorokat is kedveli.

A napokban a hírek szerint szétszerelik a gyönyörű kék madarat és úgy szállítják át egy nagyobb repülőtérre, ahol nagyobb pályán, biztonságosabb körülmények között megtörténhet a szűzfelszállás. Olyan jó 85 évvel azután, hogy a gép megszületett, majd egy pajta gyomrába került az invázió elől.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!