Clipperek kora: luxus és romantika a levegőben

Ezekben a napokban volt 75 éve, hogy a világ légiközlekedése megint egy osztállyal feljebb lépett, méghozzá egy nagyon-nagyon elegáns osztályba. Már a DC-3-as mint hálófülkés utasszállító tervezésekor az lebegett a konstruktőrök és persze a megrendelők fejében, hogy legyen egy olyan légi jármű, amely a szárazföldi és a vízi közlekedés legmagasabb szintű luxusával tudna versenyre kelni.

Ami nem volt épp könnyű feladat, és a repülőgépek ritkán nőttek akkorára, hogy a luxus képzetéhez hozzá tartozó tágasság is az élmény része legyen. Az atlanti járatokat repülő német Zeppelineknek ez sikerült, de maga a „műfaj” vált elavulttá, és mint a Hindenburg katasztrófája jelezte: veszélyessé is.

Kellettek tehát a nagyon nagy repülőgépek, és a harmincas években ez a kategória még egyenlő volt a vízről felszálló és vízre leszálló konstrukciókkal. A 75 éve indult atlanti Pan American járatok Southhamptonba majd Marseille-be, illetve a már korábban bevezetett csendes-óceáni vonalak azért váltak lehetővé, mert a légitársaság ösztönzésére a Boeing elkészült a 314-essel, a híres Clipper-sorozattal.

A négy Wright csillagmotor az első változatban egyenként 1500, majd az A-sorozatban 1600 lóerős volt. A meg nem valósult XB15-ös óriásbombázónak tervezett szabadonhordó szárny, az erős nagy törzs, majd a berepülés után alaposan megváltozott, három függőleges vezérsíkkal épített farokrész stabil, bár mai szemmel nézve eléggé lassú, óránként 300 kilométeres sebességű repülést tett lehetővé, 13 főnyi személyzettel, 74 nappali vagy 36 éjszakai utassal, ha hálókabinos kialakításban repült a gép. A 16 ezer liternyi üzemanyag 5800 kilométernyi repülést tett lehetővé, ami akkoriban valóban hatalmas hatótávolságot jelentett.

Biztonságos és kellemes utazást jelentett a fedélzetére lépni, persze drágát is, akkori árakon a jegy annyi volt, mint évtizedekkel később a Concorde-utazás ára. A gyorsaság persze relatív volt, az első San Francisco-Hong Kong utat csak bőséges közbülső leszállásokkal, hat nap alatt tehette meg a nyitójáraton a Honolulu Clipper, ami persze még mindig sokkal, de sokkal rövidebb volt, mint odahajózni.

De az alacsony utazómagasság (3000 méter körül), meg a tenger állapota ezt a légiközlekedési formát is erősen kiszolgáltatta még az időjárásnak. Sokszor előfordult, hogy a gép inkább a nyílt tengeren szállt le, aztán beúszott a kikötőbe, mert partközelben túl sűrű volt a köd.

Nem voltak a motorok sem tökéletesen megbízhatóak, híres történet volt épp a Honolulu Clipperé, amely 1945-ben két motorja hibája miatt Honolulutól 650 mérföldnyire volt kénytelen vízre szállni, hajón érkeztek szerelők a kijavításukra. Aztán megpróbálták bevontatni a kikötőbe, de összeütközött a vontatóval és már nem volt értelme kínlódni vele, elsüllyesztették, persze az utasai és a személyzet tagjai akkorra már biztonságban voltak.

Igazi komoly balesetet a Yankee Clipper szenvedett, Lisszabonnál, de a többi tovább szolgált, míg le nem selejtezték. A Pan Am 1946-ig, a BOAC British Overseas Airways Corporation 1948-ig használta őket, egyes példányai 1951-ig repültek, a háború alatt csapatszállítóként vittek katonákat át az óceánokon.

De a háború a nagy négymotoros bombázók és szállítógépek hihetetlenül gyors fejlődését hozta, és már a harcok kitörése előtt megjelent az a gép, amely a maga sebességével, szolgálati csúcsmagasságával, hatótávolságával bőven túlszárnyalta a Clippereket, és repülőtérről repülőtérre repült, nem vízről vízre: a kecses Connie, a Lockheed Constellation, majd hamarosan követte a DC-4-es.

A hatalmas hidroplánok gyakorlatilag eltűntek, a tizenkét Clipperből egy sem maradt meg az utókornak, de az, amit képviseltek, sok évtized elmúltával ismét megjelenhetett a közforgalmi repülésben: óriásgépek új generációja, amelyek némelyikén ugyanolyan szeparált, kényelmes, ágyakkal felszerelt kabinok vannak, mint a Clipperekben. Egyvalamit nem lehetett már visszahozni: a hosszú távú repülés romantikáját. De hát ez már csak így van, ha a légiutazás mindennapossá, az élet normális részévé válik.

A Clipperekhez hasonló óriás vízigép már csak két-három létezik, de jobbára már ezek sem repülnek: az amerikai haditengerészet három egykori Martin Mars repülőgépe jó szolgálatot tett évtizedekig, erdőtüzek oltásakor, de az üzemeltetésük drága volt és bonyolult, most már ezek a grandiózus hidroplánaok sem repülnek.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!