Drónozás Európában, 1. rész: műveleti kategóriák, drónosztályok

Mi minden van az uniós szabályozásban? Mire kell figyelni a távpilótának? Légiközlekedési szakértők összefoglalója.

Sokszor bukkannak fel különféle információk a drónszabályozásról, portálunk örömmel fogadta a szakértők jelentkezését, akik cikksorozatban ígérnek eligazodást az európai rendelkezések között. A részletes szakszerű ismertetés annál is fontosabb, mert még mindig sokakban él a meggyőződés, miszerint, ha egyszer megvásároltak, beszereztek, netán munkába állítottak egy ilyen szerkezetet, innentől csak rajtuk múlik, mit kezdenek vele, mikor és hogyan használják. A szabályozás alapos ismerete segít drónhasználókat és a repülés minden más ágának művelőit a konfliktusok elkerülésében.

A szerzők: Dr. Pusztai Máté és Dr. Sándor Zsolt légiközlekedési szakértők, a Közlekedéstudományi Intézet Légiközlekedési Kutatóközpontjának szakértői

Az Európai Bizottság 2019-ben fogadta el azt a két rendeletet, amelyek a pilóta nélküli légijárműrendszerekkel (közismert nevükön drónok) végezhető műveletek, valamint a forgalmazásuk és műszaki megfelelőségük szabályait rögzítette. A két rendelet jelentőségét az adja, hogy a drónok szabályozása – egyes részterületek kivételével – már a legnagyobb felszállási tömegtől (MTOM) függetlenül uniós hatáskörbe tartozik. És mivel az EU ezeket a szabályokat rendeleti formában alkotta meg, így betartásuk minden drónpilóta (hivatalosan távpilóta) kötelessége, megsértésük pedig olyan, mintha egy törvényt sértett volna meg a szabálytalankodó.

Régóta várta az iparág ezt a szabályozást, ugyanis a meghozatalához szükséges előkészítés már 2016-ban elkezdődött. Az Európai Unió és annak a repülésbiztonsággal foglalkozó ügynöksége, az EASA nem titkolt célja, hogy az egységesítés révén újabb lökést adjon a légiközlekedés új ágának Európában, amelyre a Covid-19 jelentette pandémiás helyzet is katalizátorként hatott.

Elvitathatlan előnye – bonyolultsága ellenére is – az új szabályozásnak, hogy egy általános kockázat-alapú keretet igyekezett létrehozni, amelyben mind a műveleti kategóriákból, mind az MTOM-ből, mind a távpilóták képzéséből adódó szempontok megjelentek. Cikkünk első részében a műveleti kategóriák és a drónosztályok (hivatalos terminológia szerint UA osztályok) rövid ismertetésére teszünk kísérletet.

Az (EU) 2019/947 végrehajtási rendelet alapvetően három nagy műveleti kategóriát különböztet meg:

• nyílt (open),
• speciáls (specific) és
• engedélyköteles (certified)

kategóriát.

A nyílt kategória

A nyílt kategóriába tartozó műveletek esetében kell a legkevesebb feltételnek megfelelni ahhoz, hogy reptethessük a drónunkat, ugyanakkor ebben a kategóriában korlátozott a leginkább a végezhető műveletek köre és a művelethez felhasznált drónok műszaki jellemzői.

Mindenekelőtt a leglényegesebb, hogy mind az UAS-üzembentartót, mind az UA-t regisztrálni kell, ha utóbbi nem a játék kategóriába tartozik.

Ebben a kategóriában főszabály szerint nincs szükség külön engedélyre a repüléshez. A drónos repülésekhez Magyarországon korábban általánosan kötelező eseti légtér az új szabályok bevezetésével és egy törvénymódosításnak köszönhetően immáron kizárólag a lakott terület feletti repüléseknél kötelező, feltéve, hogy 120 méternél magasabbra nem repül a drón. Természetesen emellett ugyanúgy léteznek NO DRONE zónák is, és a repülőterek, korházak, ipari létesítmények környezetében is találkozhatunk repülési tilalmakkal vagy korlátozásokkal, amikről a HungaroControl mydronespace applikációja naprakész információkkal szolgál, és amit pont ezért repülés előtt és közben kötelezően igénybe kell venni.

A magassági korlátozás mellett – legnagyobb megengedett repülési magasság 120 méter (kivéve a 105 méternél magasabb akadályok, ahol az akadályért felelős szervezet kérelmére az akadály fölött 15 méterrel is repülhet az UAV) 120 méter – a drón és távpilótája közötti távolság is korlátozva van, kizárólag látótávolságon belüli (VLOS) repülés engedélyezett, amelynek határa ugyan nincsen kőbe vésve, de az EASA ajánlása szerint legfeljebb 1 kilométer lehet. Amennyiben a drónon a követési üzemmód aktív, akkor maximum 50 méterre távolodhat el a berendezés a távpilótától. Játéknak minősített eszköz maximum 100 méterre távolodhat el a távpilótától. Ezeken felül a drón mérete is korlátozott, legnagyobb felszállási tömege nem lépheti túl a 25 kilogrammot. A nyílt kategória általános szabályait az alábbi ábra szemlélteti.

A nyílt kategória fenti általános szabályain túl továbbiakat is észben kell tartani, ha valaki drónozásra adja a fejét, ugyanis a környezettől függően három alkategóriát (A1, A2 és A3) különböztethetünk meg, melyek meghatározzák, hogy az adott alkategóriában milyen eszköz és hogyan használható.

• Az A1 alkategóriában csak 900 grammnál kisebb MTOM-mal rendelkező drónok (250 gramm alatti saját építésű drónok, C0 és C1 UA osztályba tartozó drónok) reptethetők. Egyedül ebben az alkategóriában megengedett a drónnal átrepülni más, a repülésben nem résztvevő kívülálló személyek felett, de törekedni kell arra, hogy az átrepülés minél rövidebb legyen.
• Az A2 kategóriában már 4 kilogramm a felső MTOM limit (kizárólag C2 UA osztály), de attól függően, hogy a drón fel van-e szerelve kapcsolható „alacsony sebességű üzemmóddal” legalább harminc, illetve öt méter távolságot kell tartani az idegenektől, és ilyenkor a repülési magasság sem lehet nagyobb, mint a többi embertől mért vízszintes távolság (azaz 30, illetve 5 méter). Ezt hívjuk 1:1 szabálynak.
• Az A3 alkategóriában 25 kilogramm az MTOM felső határa (25 kilogramm alatti saját építésű drón, C0-C2, C3 vagy C4 UA osztály), de az ebből eredő kockázatok ellensúlyozása céljából ezek a drónok – külön engedély nélkül – csak a lakott és ipari területektől legalább 150 méter távolságra reptethetők, távol a kívülállóktól.

Az egyes alkategóriákra vonatkozó szabályokat mutatja be az alábbi táblázat.

A speciális kategória

Ez a műveleti kategória minden olyan műveletet magában foglal, ami valamilyen okból nem fér be a nyílt kategória keretei közé (például magasabbra, messzebbre repül, vagy 25 kilogrammnál nehezebb a drón, stb.), de még nem tartozik az engedélyköteles kategóriába.

Utóbbi elnevezés nem túl szerencsés, mert már a speciális kategóriában végzett repüléshez is szükség van kockázatértékelésen alapuló műveleti engedélyre (erről egy későbbi cikkben részletesen is lesz szó), de a tervezett művelet még nem tartozik az engedélyköteles kategóriába sem.

Az engedélyköteles műveleti kategória

Az angol nyelven szerencsésebbe szóhasználattal „certified”-ként jelölt kategóriába az embertömeg feletti, személyszállítási, a veszélyes áru szállítását magában foglaló műveletek (amennyiben egy esetleges baleset nagyfokú kockázatot jelent, így például a mezőgazdasági permetezés még speciális kategóriájú művelet) tartoznak, valamint azok az esetek, amikor a hatóság úgy ítéli meg, hogy a művelettel járó kockázatok csak a drón légialkalmassága tanúsításával csökkenthetők. Ez utóbbi egyébként a jövőben az EASA feladata lesz, és ezzel a kategóriával komoly tervei vannak az EASA-nak, hiszen az ilyen tanúsított drónok képeznék az alapját a jövő pilóta nélküli személyszállításának, elsősorban légitaxik formájában. Ehhez azonban újfajta drónokra használható légi irányító rendszer a U-Space kifejlesztése is szükséges.

Míg a műveletek esetében kategóriákat különítünk el, addig a drónokat osztályokra lehet osztani az új unió szabályozás szerint.

A cikkben már említett UA (unmanned aircraft – pilóta nélkül repülőgép) osztály egyrészt meghatározza, hogy a nyílt kategórián belül mely műveleteket lehet végezni az adott drónnal.

Az egyes osztályokat és a hozzájuk tartozó műszaki követelményeket (például alacsony sebességű üzemmód – low speed mode) az (EU) 2019/945 felhatalmazáson alapuló rendelete határozza meg. Ennek melléklete öt (C0-C4), a nyílt kategóriában használható, valamint további kettő (C5-C6) a nyílt és a speciális kategória között elhelyezkedő standard forgatókönyvek (kettő van belőlük, szigorúan és előre meghatározott, de a nyílt műveletnél szélesebb jogosultságot biztosító műveletek) szerinti műveletekben alkalmazható UA osztályt határoz meg. Azt, hogy milyen osztályba tartozik egy drón, a rajta a gyártó által elhelyezett osztályazonosító címke tudatja a drón vásárlójával. Ahhoz viszont, hogy ez a címke felkerülhessen az eszközre, egy megfelelőségértékelési eljárásnak kell alávetni a drónt.

Ez a megfelelőségértékelési eljárás hasonlatos a hagyományos légijárművek típusalkalmassági és légialkalmassági tanúsításához, de értelemszerűen jóval egyszerűbb azoknál. Jelenleg még nem elérhetők azok a szabványok és bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek, amelyekkel egy ilyen eljárás lefolytatható lenne, ezért az EU 2022 végéig egy átmeneti türelmi időt vezetett be, amely alatt továbbra is értékesíthetők olyan új dróntípusok, amelyek nem felelnek meg maradéktalanul az (EU) 2019/945 rendeletnek. Ezek felhasználása a nyílt kategóriában azonban csak korlátozásokkal valósítható meg, az adott drón MTOM-éhez igazodva.

A türelmi idő lejártát követően azonban – szintén korlátozásokkal, de – csak a 2023. előtt megvásárolt drónokkal lehet tovább repülni a nyílt kategóriában (MTOM-től függően csak az A1 vagy A3 alkategóriában) akkor is, ha nincs rajtuk osztályazonosító címke.

Ez természetesen csak azokra az esetekre vonatkozik, ha valaki műveleti engedély nélkül szeretne repülni. Műveleti engedély birtokában, vállalva az ezzel járó adminisztratív és anyagi terheket, a fenti korlátozásoktól mentesen, de a műveleti engedély keretei között lehet repülni.

Cikkünk következő részében bemutatjuk a speciális művelethez szükséges műveleti engedélyt és az alapjául szolgáló kockázatelemzés főbb ismérveit.