Egy hét késéssel, de kikötött a Hattyú az űrállomáson

A kezdeti problémák után az új amerikai magán-teherűrhajó első dokkolása az űrállomáshoz mintaszerűen sikerült, „ahogy a nagykönyvben megírták” – hangzottak az első szakmai értékelések. Amint ezt korábban az iho/repülés is hírül adta, a sikeres fellövés után az első kísérlet az ISS megközelítésére félbeszakadt, az űrállomás és az űrhajó közti adatátviteli rendszer szoftveres hibája miatt. A hiba kijavítására volt elég idő, a NASA és a Cygnust indító Orbital Sciences közös döntése szerint az újabb próbálkozás csak azután történhetett, hogy közben a 37. váltószemélyzet megérkezett az orosz Szojuz-űrhajón az űrállomásra, miközben a Cygnus a hatalmas űrépítménytől mintegy négy kilométernyire várakozott.

Vasárnap aztán megtörténtek az utolsó tesztek: a négy kilométer túlnyomó részét az űrhajó mintegy négy óra alatt tette meg, újabb és újabb leállások és ellenőrzések sorozata kellett, hogy bizonyítsa a Cygnus tökéletes működését. Még azt a mozzanatot is kipróbálták mintegy 230 méter távolságban, hogyan kell netán valamilyen újabb hiba miatt távolodnia az űrállomástól.

Az utolsó megálló az ISS-től tízméternyire volt, itt kellett kikapcsolni nem egyszerűen a hajtóművet, hanem az űrhajó saját irányító rendszerét is, nehogy az zavarja össze a végső fázist: a tíz méterre repülő Hattyút az űrállomás robotkarja fogta be Luca Parmitano olasz űrhajós irányításával, majd óvatosan a Harmónia modul zsilipkamrájához illesztette. Mindez az Indiai-óceán fölött zajlott.

Ezen a ponton érdemes megmagyarázni valamit: miért kapcsolódnak az orosz Progressz teherűrhajók közvetlenül az űrállomáshoz, és miért veszik igénybe a robotkaros megoldást az amerikaiak? Almár Iván csillagász, asztronautikai szakértő az iho/repülés kérdésére elmondta, feltételezése szerint ennek az az oka, hogy a robotkar biztonságos és egyszerűbb megoldást jelent az űrállomáshoz történő végső összekapcsolásra, az űrhajónak magának sem szükséges olyan navigációs és irányító rendszer, amellyel centiméteres pontossággal képes mozogni. A robotkar amerikai megrendelésre Kanadában készült, és a Nemzetközi Űrállomás amerikai oldalára szerelték fel, ez is evidenssé teszi a megoldást.

A Cygnus dokkolása után mindenesetre igen elégedetten nyilatkozott mind az űrhajót készítő és az Antares rakétával indító Orbital Sciences, mind a NASA vezérkara. Az űrügynökség megrendelése 1,9 milliárd dollár értékben összesen nyolc kereskedelmi repülésre szól. Ezek során a Hattyú már nemcsak a mostani 700 kilónyi, hanem akár kéttonnányi hasznos terhet juttathat el az űrállomásra, sőt, az Orbital Sciences tervei szerint lesz egy 2700 kilónyi hasznos terhet szállító változata. Charles Bolden NASA-vezér jelezte, a Hattyú sikeres próbaútja fontos része annak a koncepciónak, miszerint a NASA a Marsra és egy aszteroidára való eljutást készíti elő, miközben a föld körüli térségben adódó feladatokat és az űrállomás ellátását szerződéses magánpartnereire bízza. Természetesen a Cygnus ismét jelentősen csökkenti az amerikaiak függését ebben az orbitális funkcióban az orosz partnertől.

Mint ahogy a videóból kiderül, a Hattyú tulajdonképp annak a Thales-Alenia által gyártott szállító berendezésnek a továbbfejlesztése, amely a már kivont űrrepülőgépek teherterében vitt hasznos terhet Föld körüli pályára. A korábban már kipróbált és ma már „menetrendszerűen” közlekedő másik amerikai teherűrhajóval, a Dragonnal ellentétben ez a szerkezet egyszerűbb: egy szolgálati modulból áll, amelyben a hajtómű és a navigációs rendszer kapott helyet, ehhez szerelték a napelemeket. A másik nagy, ötméteres hengeres rész a hermetizált rakodótér. Nincs azonban a Hattyú alsó részén hővédő pajzs és nem látni nyomát az űrhajó tetején ejtőernyőtartálynak sem, ugyanis a Hattyút nem tervezték visszatérésre: a Dragonnal ellentétben nem tud simán leszállni a tengerre, vagyis nem hozhat vissza a földre kutatási anyagokat, hanem a Progresszekhez hasonlóan a sűrű légkörbe lépve elég, tehát az űrállomás feleslegessé vált anyagait és szemetét viszi el az ISS-ről. Viszont az Orbital tervei közt szerepel egy kúpos kialakítású (az Apolló-kabinokhoz hasonló) személyszállító modul építése is, amely az eredeti Cygnus hengeréhez kapcsolódik, és 3-4 űrhajóst vihet fel majd az űrállomásra és hozhat vissza a Földre.

Egy kicsit talán a vetélytársnak szóló fricska is volt, de mindenesetre a Dragonnal már rendszeresen repülő SpaceX néhány órával a Cygnus befogása után sikeresen próbálta ki azt a továbbfejlesztett hordozórakétáját, amellyel majd a maga személyszállító űrhajóját indítja az űrállomás felé.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!