Egy munkanap az 1001-es Szilivel

A MÁV vasúti járműveinél – ahogy már megszokhattuk – ez is másként alakul, a várva várt első példányok megérkezésük után azonnal munkába állnak – lásd újabban a Traxx, Flirt és Talent fantázianevű járműveket –, és a gondolat sem merül fel a méregdrága egyeskék múzeumba küldésére.

Sokszor csak a szerencsén múlik egy-egy járműsorozat selejtezésekor, hogy az első legyártott jármű megmenekülhet-e a lángvágók elől. A több évtizedes vasúti szolgálat során baleset, tűz, műszaki meghibásodás vagy alkatrészhiány miatti idő előtti selejtezések fenyegetik az első példányok sorsát. A MÁV-TRAKCIÓ Zrt. üzemeltetésében a V43-as sorozat kivonása vélhetően még akár egy évtized múltán sem lesz esedékes, és a sorozat Németországban gyártott első példánya napjainkban az eredeti színtervet felidéző külsejében is „jó erőnek” örvend. Mégis érdemes foglalkozni a mozdonnyal, hisz akárhol tűnik fel az országban, feltűnést kelt. Idősebb utasok és vasutasok mosolyogják, a fiatalabb generáció pedig nagyon rácsodálkozik. Most végigkövethetjük a mozdony egy debreceni szolgálatát.

2011. július 15-én reggel hét óra öt perckor Záhonyból a 6129 számú személyvonattal érkezett, ahol már hajnalban átesett a kötelező – meghatározott üzemóránként előírt – napi vizsgálatán. Személyzetcsere következett, és a mozdony átállt a XII. vágány foglalt „szolnoki” végére. Nem időzött ott sokáig, ugyanis a forda szerinti 45451-es számú Püspökladányba induló tehervonata elmaradt. A rendelkező utasítására egy szabad vágányon áthaladt a rendező „nyíri” végére, és ott rájárt a 60150 számú tehervonatra. A vonatot általában M44-es szokta továbbítani Apafán keresztül Hajdúhadházig, és menet közben a vonali tolatási feladatokat is ellátja. De az üres Eas-ek és az Apafára javításba küldött három tartálykocsi, valamint a rakott dozátoros kocsik együttesen meghaladták a Bobó rendes terhelését, így kapóra jött a „fekete zománctáblás” 1001-es. Fékpróba következett a „húszemeletes” árnyékában, majd jelzőkezelés után Szilink elindult az 1300 tonna tömegű, közel négyszáz méter hosszú vonattal. A vágóhídi felüljáró alatt leeresztett áramszedővel éppen csak „átbújt”. (A pálya Apafa irányában takarosan emelkedik, a rendező pedig csak tíz kilométer/órával járható. Az elmúlt évtizedekben sok elfogyott lendületű vonatot húzott innen vissza a tartalék.)

Apafán a „személycsoport” áthaladása után tolatott a Szili, a vonatból kisorozta a három javításra küldött tartálykocsit. Egy „rövid fékpróba” és egy új terhelő átvétele után a vonat Hajdúhadházra, a célállomásra indult. Utasítás szerint vonali fékpróbát is tartott, és a vonatra engedélyezett 60 kilométer/óra legnagyobb sebességről lefékezve a jelzési kép által engedélyezett 40 kilométer/óra sebességgel behaladt Hajdúhadház állomásra. A mozdonyvezető járműkapcsolást végzett, és átállt a III. vágányra. A magukra maradt Eas kocsikat később a gépmenetben érkező Bobó kitolta egy iparvágányra, ahol Olaszországba induló fémhulladékkal töltik majd meg. A dozátoros kocsikat pedig az I. vágányra állították be.

„Kádár-címeres” gépünk a forgalmistától Püspökladányig gépmeneti 6183 vonatszámot kapott, és fékpróba, valamint a végzártárcsa felhelyezése után azonnal indult.

Debrecenben az I. vágányra járatták be, ahol a mozdonyvezető a 38 fokos hőségre való tekintettel kiegészítette ivóvízkészletét, az „alsó forgalmi” irodában írásbeli rendelkezést is kapott. A még Németországba gyártott mozdonyunk eredeti színtervű fényezését eközben sokan megcsodálták, a hőség sem riasztotta el az érdeklődőket a magányos mozdony mellől.

A gépmenetet előírás szerint szabad vágányra járatták be Püspökladányban, egyenesen a forgalmi iroda elé. Itt mozdonyvezetőnk vonatszámot (6172-es szerelvényvonat) és írásbeli rendelkezést kapott, majd vonatra járt.  Jöttek ismét a rutin dolgok (vonatfelvétel, terhelő átadása, fékpróba), majd menetrendszerűen a vonat elindult. A 6172-es szerelvényvonatnak is szigorú menetrendje van, hisz induló vonathoz visz kocsikat Debrecenbe. Csak a „korábbi közlekedése” nem okoz problémát.)

A vonat megérkezése után az 1001-es Szili mozdonyvezetőjével telefonon közölték: A gép a fűtőházba jár, és ott lezár! Aznap még egyszer, méltóságteljesen, kíváncsiskodó szempároktól kísérve végiggördült az első Szili a debreceni állomáson.

Talán jobb is így. Ahogy a vasútbarátokkal rokonlélek természetbúvárok mondani szokták: nagyobb élmény az oroszlánt a természetes közegében megfigyelni, mint az állatkerti rácsok mögött.

Kép és szöveg: Papp György mozdonyvezető