Egypt Air katasztrófa: francia–egyiptomi konfliktus

Már korábban is sejtett, de most már a nemzetközi előírásokat is érintő konfliktust tár fel a francia és az egyiptomi hatóságok között a francia repülésbiztonsági szervezet, a BEA most közreadott kommünikéje az EgyptAir Párizs–Kairó járatát repülő A320-as 2016-ban történt katasztrófája kapcsán. Mint arról többször beszámoltunk, a gép május 19-én tisztázatlan módon és körülmények között a Földközi-tengerbe zuhant, az ötvenkilenc utas és a tízfős személyzet mind életét vesztette.

Amint a BEA mostani dokumentuma is felidézi, a vizsgálat eleinte a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően indult, a hajtómű amerikai lévén, három ország szakértőinek részvételével. Sikerült megtalálni a roncsot, kiemelni darabokat és megtalálták a repülési adatrögzítőt (FDR) és a pilótafülke hangrögzítőjét (CVR) is, előbbiből azonban csak a franciaországi laboratóriumban tudták kinyerni az adatokat, az egyiptomiak felügyelete mellett.

A munkának ebben a szakaszában az egyiptomiak azt közölték, hogy a rögzítők még utazómagasságon, 37 ezer lábon álltak le, az ACARS (Aircraft Communications Adressing and Reporting System), az automata adat-továbbító füstöt jelzett a pilótafülke alatti műszerrekeszben és az egyik toalettben, ugyanezekről találtak jelzéseket a dobozokban is, a CVR felvételén a pilóták is tűzről beszéltek a fedélzeten. A BEA következtetései egy aprónak tűnő részletben tértek el ettől, a franciák úgy fogalmaztak, hogy utazómagasságon repülve a pilótafülkében tört ki a tűz, ami gyorsan terjedt, és ez okozta a repülőgép feletti ellenőrzés elvesztését. Az ACARS is először a pilótafülke jobboldali szélvédőjének jégtelenító berendezése felől jelzett tüzet, és csak utána a toalett és a műszerrekesz felől.

Az egyiptomiak azonban 2016 végén azt jelentették be, hogy a felhozott roncsokon és emberi maradványokon robbanóanyag nyomait találták. (Kairó egyébként a katasztrófa másnapján már szinte teljes biztonsággal állította hivatalos forrásokból, hogy az utasszállító merénylet következtében zuhant a tengerbe.)

A robbanóanyagra hivatkozva ezek után az egyiptomiak az országban érvényes rendelkezéseknek megfelelően az addig begyűjtött tárgyi bizonyítékokkal együtt magát a vizsgálatot is áthelyezték a légügyi szervezettől az egyiptomi főügyészséghez. A BEA javasolta a roncsok további vizsgálatát, de ez az egyiptomiak részéről nem történt meg, és mivel a tárgyi bizonyítékok az egyiptomi főügyészség felügyelete alá kerültek, a továbbiakban – ezt érzékelteti a közlemény – hozzáférhetetlenné váltak a franciák, illetve a baleseti kivizsgálásban érintett más partnerek számára.

A BEA tárgyalást kezdeményezett a kairói vádhatósággal, amely néhány hete közölte, ők már eldöntötték, hogy a gép ellenséges tevékenység következtében pusztult el, ezért kizárólag az egyiptomi bűnüldöző szervek illetékesek a további vizsgálatban. Ennek megfelelően az egyiptomi légügyi hatóság nem adott ki végleges jelentést, ami megint csak a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a BEA számára lehetővé tenné a véleménykülönbségek nyilvános ütköztetését.

A francia dokumentum leszögezi, a repülésbiztonság általános érdeke, hogy folytatódjon a vizsgálat az általuk felállított hipotézis, a pilótafülkében kitört és gyorsan terjedő tűz kapcsán, és a BEA továbbra is együttműködne az egyiptomiakkal, ha az ottani légügyi partner újraindítaná a maga vizsgálatát.

Portálunk is foglalkozott korábban azzal, vajon miért ragaszkodik annyira Egyiptom a robbantásos teóriához. A feltételezések szerint ennek oka az, hogy a franciák által valószínűsített „gyorsan terjedő tűz”, a mostani közlemény szerint is nem máshol, hanem a pilótafülkében keletkezett, és korábbi hírek alapján eredete nem volt más, mint a másodpilóta által a szélvédő alá tett és a reggeli napsütésben felhevült elektronikus berendezések – okostelefon, i-pad – akkumulátorainak öngyulladása lehetett. Ez a személyzet, ezzel természetesen a légitársaság felelősségére utal.

A terrorista akció azonban olyan vis major, aminek a kapcsán csak akkor lehetne a társaságot elmarasztalni, ha az ő embereik, földi kiszolgálóik hanyagsága tette volna lehetővé a bombamerénylet végrehajtását. Ugyanakkor a gép a párizsi Charles De Gaulle repülőtérről indult, tehát ha valaki fel tudott volna csempészni valamiféle robbanószerkezetet, azt a francia reptéri hatóságoknak kellett volna megakadályozniuk.

A Flightglobal két másik híres esetet is idéz, amikor egy-egy katasztrófa nyomán az egyiptomiak a nemzetközi kivizsgálókhoz képest homlokegyenest ellenkező végkövetkeztetésre jutottak, mindkétszer a szerencsétlenül járt gép személyzetének felelőssége helyett állapítottak meg más hibát: az amerikai partok közelében 1999-ben az óceánba zuhant 767-es ügyében, aminek hangrögzítője bizonyította, hogy a másodpilóta a kapitány távollétében Allahhoz fohászkodva zuhanásba vitte a gépet, és a 2004-ben Sharm el-Sheikh közelében a tengerbe zuhant 737-es zárójelentésében, amelyről az NTSB és a BEA is kimutatta, hogy a pilóták térérzékelésének összezavarodása miatt történt. Kairó mindkét esetben a gép technikai problémájával magyarázta az eseményt.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!