Euro Hawk: szimatolásra készen

A 99+01 lajstromjelű gép még 2011. július 21-én repült át a kaliforniai Edwards légitámaszpontról a németországi Manning repülőterére. A géppel ezután megkezdődtek a kísérleti és a tesztrepülések, hiszen nem csupán egy teljesen új típus és egy új kategória jelent meg a német légierőn belül, de a repülőgép számos elektronikai felderítő és feldolgozó, adatátviteli rendszere eltér az Amerikai Légierőben használt RQ–4-esekétől.

Az Euro Hawk megrendelésére 2007 januárjában, bemutatására 2008. október 9-én, míg első repülésére 2009. június 29-én került sor. A tesztrepülések első adagját még az Amerikai Egyesült Államokban, az Edwards légitámaszponton hajtották végre, majd a gépet Németországba repülték át. Az elektronikus jelgyűjtő rendszert az EADS szállította a sárkányhoz, így annak helyes integrálását is alaposan vizsgálni kellett, de már Németországban. A tesztelések sikerrel zajlanak, így az RQ–4 Euro Hawk hivatalosan október 12-én került be a hadrendbe, s a források szerint hamarosan korlátozások nélkül lesz képes immár a kijelölt feladatokat ellátni. Ehhez azonban még az is szükséges, hogy a Cassidian által kifejlesztett és gyártott ISIS integrált elektronikus jelgyűjtő és -feldolgozó rendszer hibátlanul működjön. 2012-ben már ezt a rendszert vizsgálják a tesztrepülések során.

Ha az ISIS is úgy működik, ahogyan azt tervezték, a 99+01-es, kísérleti gépekre használt lajstromjel helyett megkapja majd a véglegeset és a gép átkerül a német légierő Stratégiai Felderítő Parancsnokságának állományába, még 2012 vége előtt. A gépet és négy, 2015 és 2016 között érkező társát az 51. „Immelmann” felderítő ezred veszi majd át és üzemelteti. Az alakulat jelenleg a Panavia Tornado ECR felderítő repülőgépekkel van felszerelve, melléjük érkeznek majd az Euro Hawkok. A típus fő feladata annak az öt Breguet Atlantic Br.1150 gépnek a felváltása lesz, melyeket elektronikai felderítési és hírszerzési feladatokra építettek át és üzemeltettek 2010-ig a haditengerészetnél. Tőlük veszik át az Euro Hawkok a rádió-, kommunikációs, radarjelek és más érdekes elektromágneses hullámok gyűjtésének és értékelésének nehéz, de izgalmas feladatát.

A gépekkel Németország lesz az egyetlen EU- és európai NATO-tagállam, mely önálló stratégiai felderítő légiképességet épít ki. Ezt a képességet Európa gyakorlatilag elveszítette, és mint a líbiai NATO-műveletben is látható volt, csak az Egyesült Államok aktív segítségével képes ezt a területet lefedni. Természetesen a német képesség a NATO-tagországok rendelkezésére is áll, a nemzeti igények kielégítését követően. Érdekesség, hogy a NATO – hasonlóan a pápai C–17 Globemaster III-asok közös vásárlásához és használatához – 2009-ben tervezte egy európai RQ–4B Block 40 Global Hawk-flotta felállítását és üzemeltetését, NATO Alliance Ground Surveillance programnéven. Az erről szóló együttműködési nyilatkozatot 2009 szeptemberében írta alá 13 tagország – Magyarország távol maradt a programtól. A projekt költségeit akkor körülbelül 1,3 milliárd dollárra becsülték és az akkori tervek szerint 2012-re kellett volna felállnia az ezrednek.

A programiroda felállt, de nem lesz könnyű dolga. A megfelelő pénzügyi források előteremtése mellett arra is figyelnie kell, hogy a leendő NATO-felderítőgépek ne csak a szabvány, saját vezérlőállomásokkal, hanem a programban részt vevő nemzetek saját rendszereivel is kompatibilis legyen. Ne felejtsük el, ez nem kevesebb mint 13 ország haderejének kommunikációs és adatfeldolgozó rendszereit jelenti. A programban európai részről részt vesz az EADS, a Selex Galileo és a Kongsberg is.