Ez már a vasutasoknál is kiverte a biztosítékot
Öt percet kellett volna várnia a pécsi intercitynek, hogy a műszaki hiba miatt csak Sárbogárdig elvergődő Gemenc Express utasait továbbvigye a főváros felé. De nem várhatott, hiába győzködte az eljárás humánus és ésszerű voltáról a startos irányítót két óra hosszat a Gemenc jegyvizsgálója.
A 007-es Desirónak a fékrendszerével voltak gondjai, emiatt maximum 70 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedhetett. A problémáról már Baján is tudtak, ahogy azt is, hogy a motorvonat kedden a Keleti helyett csak Sárbogárdig közlekedik, ott az utasok majd átszállnak egy Pécsről érkező IC-re. Ezt ugyan nem közölték az állomásokon, ám a munkáját odaadó lelkiismeretességgel végző jegyvizsgáló szinte egyenként magyarázta el az utasoknak a helyzetet.
A döntéssel (hogy Sárbogárd a végállomás) egyébként semmi gond nincs, bár délelőtt kilenc körül talán még hetvennel is el lehetett volna bukdácsolni az elővárosban egy közepes tehervonat blokkján... A Desiro úgysem fog Sárbogárdon maradni örökre, nyilván lesz majd egy rezsimenete üresen Istvántelekre.
A lekorlátozott Desiro egyébként mindössze négy perc késéssel állt meg Sárbogárdon, így az utasok Cece és Rétszilas közt a távolban láthatták a másik vonalon azt a vonatot elhaladni, ami végül nem várhatta meg őket. Közben az Indóház munkatársa valós időben, az okostelefonján figyelte az eseményeket, hiszen a remény hal meg utoljára. Már a fél Desiro reménykedett Rétszilas és Sárbogárd közt félúton, hiszen a Szilit nem mutatta mozgásban a VonatDroid. Hátha mégis megvár.
Hát nem várt meg.
Az utasok elkenődve szálltak le a Gemencről a peronnak is alig nevezhető képződményre Sárbogárd sokadik vágányán, ahol a hangosból megtudhatták, hogy bizony 55 perc múlva jön a következő vonat Budapest felé. Így jártunk.
De itt még nem volt vége. A nemrég szépen felújított, fűtött váróban egyszer csak feltűnt egy MÁV-egyenruhás hölgy, aki megkérte az utasokat, hogy ha nem gond, írjanak be a panaszkönyvbe. Hogy többet ilyen ne történhessen meg, hiszen a sárbogárdi vasutasokat is nagyon bántotta az eset. De ők is tehetetlenek voltak kollégájuk szent meggyőződésével szemben, aki fényesen igazolta a MÁV-nál még elterjedten dúló berögződést: tudniillik az utas a vasúton csak zavaró tényező.
És azért közben ne feledkezzünk meg a sárbogárdiak képviselte felvilágosodásról sem, és a potenciális utasok, rendíthetetlen optimizmusával búcsúzunk a Topó Neurock Társulat A tárgyak börtönében című számának a szövegfoszlányával: „...hadd érezzem, hogy én vagyok erősebb, lesz menedék, még énmiattam vannak mind a dolgok!”
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
