F-35-ös: irány Anglia!
A következő évtizedek meghatározó típusának szánt, ötödik generációs harcigép körül megint felizzottak a kedélyek. Jó és rossz hírek egyaránt voltak a Lightning II ügyében az elmúlt hetekben, nehéz eldönteni, milyen a program valóságos állapota az egymásnak ellentmondó értékelésekhez képest.
Az egyik jó hír az volt, hogy a gép végre idén mégis átjut az óceánon, és bemutatkozik Európában. (Ez persze nem teljesen korrekt megfogalmazás, hiszen van olyan F-35-ös, amely itt született, Olaszországban.) 2014 egyik nagy csalódása volt a típus szereplésének lemondása a világ legnagyobb katonai találkozója, Fairford, illetve a Farnborough-i repülőszalon előtt, egy hajtóműtűz miatt, de idén júliusban mindkét helyszínen ott lesznek a gépek, köztük legalább egy a britek F-35-ösei közül, amelyekkel Amerikában zajlik a brit pilóták kiképzése.
Az előzetes információk szerint a gépek között lesz hagyományosan felszálló A változat, de bemutatkozik a függőlegesen leszálló rendelkező B-variáns is, ami az első ilyen, csapatszolgálatba állított típus, a Harrier szülőhazájában különösen nagy figyelmet érdemel. A britek összesen százharmincnyolc F-35-öst állítanak szolgálatba, közülük az első huszonnégyet a Királyi Haditengerészet most készülő hordozóin.
Ugyanakkor a norvég légierő ötvenhat gépre szóló rendelése állítólag kérdőjelessé vált, legalábbis ami a végleges példányszámot illeti, annak ellenére, hogy az első példányokat már legyártották és norvég pilóták és műszakiak is készülnek a gép rendszeresítésére. Az ok az olajár csökkenése miatt keletkezett mínusz a norvég költségvetésben, ami miatt visszafognák a Lightning II. beszerzését is, ezt azonban a védelmi tárca vezetője cáfolja.
Rossz hír, hogy ismét fellángolt a szokásos évi konfliktus a Pentagonon belül a programról. A fegyverrendszerek teszteléséért és értékeléséért felelős igazgató évi jelentésében újabb 12 hónapnyi csúszást jósolt az F-35-ösök fejlesztési folyamatában, mondván, ez a szakasz nem fog lezárulni az ígért 2017. augusztusi időpontra, és ezért nem tartja lehetségesnek a rákövetkező három pénzügyi évre (2018–2020) szóló 270 gépes megrendelést. Például olyan problémák miatt, hogy a jelenleg gyártásban lévő verzió csak akkor képes akár fegyverek, akár védelmi eszközök indítására, ha a maximális sebességéről Mach 1,2-re lassul. Ugyancsak nincs megoldva a belső fegyvertér túlmelegedése magasabb sebesség-tartományokban, és az sem épp pozitívum, hogy a gépet tele üzemanyagtartállyal nem szabad +3,8 g-nél nagyobb túlterhelésnek kitenni.
A védelmi minisztérium F-35-ös programirodája a problémák egy részét elismeri, ugyanakkor szerinte a módosítások jól haladnak, a jelentés nem vesz tudomást több fontos és már megoldott hibáról, például az F-35-ös hajtóműve és segédhajtóműve, vagy az új sisakkijelzők dolgában, és a közlemény azt is megjegyzi, a B-változattal eddig több mint ezer függőleges leszállást hajtottak végre biztonságosan. Egyébként már több mint százötven F-35-öst szállított le a Lockheed, igaz, ezek mindegyikét majd módosítani kell (leginkább szoftveresen) a Block 3F szintre.
Mintha eközben fogyna a türelem más megrendelőknél is: az ausztrál légierő egyik tisztje azt javasolja, a canberrai kormány az F-35-ösök megvásárlása helyett próbálja rábírni az amerikaiakat: újítsák fel a jelenleg csapatszolgálatban álló legmodernebb, többfeladatú harci gép, az F-22-es már leállított gyártását, és Ausztrália azokból, vagyis a Raptorokból vegyen a Ligthningok helyett, tekintettel az ázsiai térségben megjelenő új orosz harci gépekre, és akkor a tiszt még nem említette a kínaiak készülő ötödik generációs típusait.
A jelenleg kétségtelenül egyedülálló képességekkel rendelkező F-22-es gyártása a Lockheed a (tesztgépekkel együtt) százkilencvenötödik példány elkészültével 2012-ben befejezte, ez máig az egyetlen szolgálatban lévő ötödik generációs harci gép, amely már a szíriai, igen bonyolult harci körülmények között is bizonyított.
Az F-22-esek gyártásának újraindítását amerikai részéről is szorgalmazták, méghozzá egyes személyiségek a légierőben, illetve a Pentagonban is, de ők is elismerték, ez az elképzelés a költségek ismeretében csak álom. Számítások szerint a gyártósor újraindítása, illetve hetvenöt új gép legyártása mindegy 17 milliárd dollárba kerülne, és az újragyártás lehetőségét legutóbbi nyilatkozatában a légierő felügyeletével megbízott miniszter, Deborah Lee James is kizárta. Ugyanakkor az is tény, 2012-ben az F-22-es és hajtóművei gyártásához szükséges eszközöket nem semmisítették meg, hanem elraktározták.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
