Gyönyörű, de randa repülők

A 377SG Super Guppy őse a Boeing Stratocruiser, az amerikai gyár utolsó   légcsavaros négymotorosa. (Az értelmező szótár szerint a guppi egy kis édesvízi hal, amely Nyugat-Indiában és Dél-Amerikában honos; általában akváriumban tartják, szivárványhalnak is nevezik).

A Super Guppy teherszállítót arra találták ki, hogy Apollo rakétafokozatokat szállítson Kaliforniából Floridába, rajta kívül egyetlen megoldásnak csak egy lassú hajó kínálkozott volna a Panama-csatornán. Dugattyús csillagmotor helyett gázturbinákat kapott.

A Super Guppy tehertere 7,62 méter átmérőjű, hossza majdnem 38 méter. Ez a „repülő hangár” 26 tonna terhet képes szállítani 425 km/óra sebességgel. Eleinte ezzel szállították az európai Airbus gépeinek nagyobb darabjait is. Aztán 1996-ban a Super Guppyt lecserélték a saját fejlesztésű óriásra, az Airbus Belugára.

Az Airbus Beluga (az értelmező szótár szerint beluga: északi fehér delfin), hivatalos nevén A300–600ST Super Transporter azért született, hogy leváltsa a karizmatikus Super Guppyt. A Beluga dicsekedhet az összes civil és katonai, jelenleg üzemelő gép közül a legnagyobb teherbefogadó képességgel. Ez az irtózatos tárhely lehetővé teszi, hogy a világon bárhová óriási méretű tárgyakat gyorsan és biztonságban elrepítsen.

A Belugát eredetileg arra szánták, hogy az Airbus komplett elemeit szállítsa Európa összeszerelő üzemeibe, Toulouse és Hamburg gyártósoraira. A Beluga fő teherfedélzetének befogadóképessége minden egyéb gépénél nagyobb, még az amerikai Lockheed C5 Galaxy és az orosz Antonov An–124 sem veheti fel vele a versenyt, bár mindkettő, és még a Boeing–747-es is igen sok terhet képes elvinni.

Az Airbus Transport International (ATI) öt Belugát üzemeltet, mindegyik széles törzsű, két hajtóműves Airbus A–300-asként kezdte életét, majd némi átalakítás következett, ami nem érinti a hajtóműveket, szárnyat, futóművet és alsó törzset. A nyilvánvaló változtatás, amit a Belugán az Airbus elkövetett, a „felfuvalkodott” felső törzsrész, ami 7,4 méter átmérőjű, és az, hogy a tehertérhez való hozzáférés miatt a pilótafülkét a tehertér alá helyezték. Végül a farokrészt megnövelték és megerősítették, hogy biztosabb legyen az ormótlan test iránytartása.

Az Airbus Beluga összesen 47 tonna terhet képes szállítani 1400 köbméteres törzsében, leszállás nélkül mintegy 1660 kilométerre jut el. Transzatlanti repülésre is képes, ha csak 31 tonnával terhelik.

A maguk idejében a charter céljából bérelt Belugák űrjárművek alkatrészeit szállították, valamint katonai és civil teherárut. Hatásos lenne egy házat máshová költöztetni vele.

A Boeing 747 Large Cargo Freighter (LCF), vagy más néven Dreamlifter (fordítsuk szabadon álomszállítónak) egy széles törzsű tehergép. A világ leghosszabb teherterét mondhatja magáénak. A meglévő Boeing 747–400 drasztikus módosításával jött létre, főleg azért, hogy egész 787-es törzsrészeket és szárnyakat szállítson a Boeing összeszerelő üzemeibe a világ egyéb részein lévő gyártóktól.

A Boeing Commercial Airplanes 2003. október 13-án jelentette be, hogy a hosszú idő miatt, amit a földi, illetve tengeri szállítás igényel, a légi szállítást tekinti elsődlegesen megvalósítandónak a Boeing 787 Dreamliner (akkor még 7E7) alkatrészeinek célba juttatására. Első lépésben három használt 747–400-ast alakítottak át „méreten felüli” törzsűvé, hogy Japánból és Olaszországból összeszerelésre váró részeket szállítsanak a dél-karolinai North Charlestonba, majd Washington államba, Everettbe, ahol végleg összerakják a gépeket. A negyedik átalakított 747-est később csatolták a programhoz. A Large Cargo Freighter nagy luftballonhoz hasonló sárkánya hasonlít a Super Guppy-éhoz és a Belugáéhoz, amelyek hasonló feladatokra terveződtek. Az LCF törzse azonban – a korábbi 747-es teherszállítókkal és a többi „felfújt” kollégával ellentétben – hátul fordítható oldalra, tehát a berakodása hátulról történik.