Harrierek új élete: a helyből felszálló F–35-ösök vége?

A hetek óta lebegő hírt most hivatalosan is megerősítették: a 74, 2010 decemberében a brit haderőből költségvetési takarékosság miatt kivont repülőgép az amerikai tengerészgyalogsághoz kerül. Az eddigi információkkal szemben ráadásul nem is alkatrészforrásként, a meglévő McDonnell Douglas AV–8B és AV–8B+ Harrier II-esek donorjaiként szolgálnak. A jó állapotban lévő, gondosan lekonzervált GR9-eseket földi támadó feladatra használják majd, a legelhasználtabb Boeing F/A–18D Hornetek felváltására.

A britek így ha nem is óriási, de nagyobb összeghez jutnak a gépek értékesítéséből, míg az amerikai tengerészgyalogság szusszanásnyi időhöz jut. A jelenlegi tervek szerint ugyan 2025-re befejeződik a Lockheed Martin F–35B Lightning II-esek leszállítása és a Harriereket kivonják a hadrendből, de közel sem biztos, hogy ez így meg is történik.

A 74 gép mellé az Egyesült Államok megvásárolta a meglévő tartalék hajtóműveket és az összes alkatrészt is. Az alkatrészekért 50 millió dollárt fizetnek, míg a gépek végleges vételáráról még tárgyalások folynak a két védelmi tárca között. A szerződés aláírására az eddigi információk szerint egy-két héten belül sor kerülhet.

A GR 9-esek Rolls–Royce Pegasus 11-21 Mk 105-ös, míg a továbbfejlesztett, „afganisztanizált” GR 9A-k az erősebb 11-61 Mk 107-es hajtóművekkel repülnek – ez utóbbi hasonlít az amerikai AV–8B-k Rolls–Royce F402–RR–408 hajtóművére.

Nem ígérkezik nagy feladatnak a gépek integrálása: a GR 9 és a továbbfejlesztett 9A repülőgépek nagyon hasonlítanak a tengerészgyalogosok AV–8B+ Harriereire, melyek éjszakai támadásokra is alkalmasak. Kicserélésre szorul az avionikai rendszer egy része (elsősorban a navigációs és a kommunikációs rendszerek), és több fegyvertípust is integrálni kell a gépekhez. A megvásárolt brit gépekből ugyanakkor hiányzik a többfeladatú fedélzeti rádiólokátor. Az amerikai AV–8B+ változat egy Raytheon APG–65-ös radarral repül. A most megvásárolni szándékozott gépek megkapják a Lightning II-es célkereső és megjelölő konténert is.

Megfigyelők szerint valószínű, hogy a Pentagon és a tengerészgyalogság ezzel a lépéssel is nyomást kíván gyakorolni a Lockheed Martinra. Nem titok, hogy már a tengerészgyalogosok vezetői szintjén is egyre többen és egyre keményebben kritizálják mind a Lockheedet, mind magát a méregdrága F–35B-t. A helyből fel- és leszállni képes változatú, kifejezetten a földi célpontok támadására optimalizált gép fejlesztése minden határt átlép, legyen szó akár időről, akár költségekről. Így egyre valószínűtlenebb, hogy tartani lehet a megrendelt repülőgépek számát, mert a karcsúsodó amerikai védelmi költségvetésben nem lesz elegendő pénz a tervezett gépszám megvásárlására és üzemeltetésére.

A most bejelentett vásárlással a már eleve csökkentett ütemű gyártás kisebb problémát okoz, egyben erősebb alkupozícióba kerülhet a Pentagon. Márciusban a tengerészgyalogosok 80 darab, hagyományos hordozófedélzeti F–35C vásárlását jelentették be, emellé jelenleg 340 F–35B-t állítanának hadrendbe.

Az már biztosnak látszik, hogy a helyből fel- és leszállni képes F–35B Lightning II-esekkel felszerelt első század nem fogja elérni a korai hadrendbe állíthatóságot 2012-re. Abban az esetben, ha az amerikai pénzügyi és védelmi vezetés a három (hagyományos légierős F–35A, hordozófedélzeti F–35C és a legbonyolultabb: a helyből fel- és leszállni képes F–35B) változatból az egyiket kénytelen lesz feláldozni a költségvetés oltárán, az minden bizonnyal a legkisebb exportsiker-lehetőséggel, de a legnagyobb költségekkel járó F–35B lesz. S ekkor az újratervezés időszakában nagyon jól fognak jönni a most vásárolt Harrierek.