Hegedűs Dezső, 1933–2021

A magyar sportrepülés meghatározó figurája volt, nagy szívvel és remek humorral...

Dezső Bá. Ami becenév jelzése annak a tiszteletnek, ami övezte a szakértelmét, a repülés iránti elhivatottságát, a szervezőkészségét. Bratyó. Ami becenévben ott érződik egy végtelenül szeretet-teljes személyiség, aki pillanatok alatt tudott kapcsolódni bárkihez, akiben megérezte a hozzá hasonlóan emberséges embert, és a repülés iránti odaadást. Meghatározó alakja volt a magyar sportrepülésnek, atyamestere volt a vitorlázórepülő versenyeknek, aztán pedig egyik fő szervezője volt az idős pilóta-generációknak, hogy senki ne kopjon ki észrevétlenül a csapatból. És központi figurája volt derűjével, humorával, isteni történeteivel bármilyen gyülekezetnek, az őcsényi Izobártól Határhegyig, amikor repülőemberek találkoztak.

Először is az életút összefoglalója, Bakos Attilától, a Magyar Repüléstörténeti Társaság elnökétől:

1933. május 2-án született Mátyásföldön, nyolc testvére közül ő volt az elsőszülött. 1953 szeptemberében kezdte el tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetem természettudományi karán, vegyész szakon. 1958-ban kitűnő eredménnyel diplomázott.

Kiskorában gyakran kivitték a mátyásföldi repülőtérre. Beülhetett a CR-32, vagy CR-42 típusú vadászrepülőgépbe.

A Hármashatár-hegyen egy Góbé vitorlázógéppel repült is végre. A Könnyűipari Minisztérium Repülő- és Ejtőernyősklubjában (KÖMI) kezdte a kiképzést. 1975-ben átlépett a Postás Repülőklubba, ahol néhány hónap múlva szakosztályvezető lett. Nyári táborokat szervezett és vezetett, rengeteget oktatott.

1984-ben a Műegyetemi Repülőklub vezetőségi tagja lett. 1989-ben megalakult a Magyar Veteránrepülők Szövetsége (MVRSZ) melynek alapító tagja.

A Magyar Repülő Szövetség 1989-ben alakuló közgyűlésén főtitkárának választotta meg, ezt a tisztséget 14 éven át óriási megbecsüléstől övezve végezte. 2012-ig közel 100 vitorlázórepülő versenyt vezetett.

A Magyar Repüléstörténeti Társaság vezetőségének tagjaként magas színvonalon látta el a társaság kiadványainak főszerkesztői feladatait.

Jó repülést csillagként a felhőkön túl!

Így emlékezik az egyik legközelebbi munkatársa, műrepülőnő és repülő újságíró, portálunk szerzője, Daka Olga:

Milyen volt Dezső, mindenki Bratyója?

Csupa békesség, csupa humor, tolerancia. Meghallgatott mindenkit. Nem volt zárt ajtaja senki előtt. Nyitott volt minden újításra. A számítógépes világ még gyerekcipőben járt, de ő már engedte, hogy kollégái, én is, felszerelkezhessünk mindennel, amire vágytunk. Szabadon szállhattunk az ő kezei alatt.

- Figyelj, anyukám! – mondta, és rácsapott a monitorra. – Ez itt a hardver! Ami meg benne van, az a szoftver! – Így bocsátott utamra a számítógépek hajnalán.

Rengeteget tanulhattam tőle, általa. A gyönyörű kutyám mindig velem lehetett, soha nem bánta. A Pilóta újság írását, szerkesztését is rám bízta, bízott bennem. Ha műrepülésről volt szó, edzőtáborról, versenyről, támogatott, bármikor mehettem.

Ő mindenkiben bízott. Úgy hitte, az ő bizalma, szeretete, elfogadása mindenkire érvényes.

Nem hiszem, hogy bárkinek ne a joviális modora, vicces beszólásai jutnának először eszébe, ha őrá gondol. Hihetetlenül jól tudott fogalmazni, ha épp humorizált valahol. S ezt gyakran tette. Ezért is szerettük annyira.

Életem 14 évét töltöttem mellette a repülőszövetségnél, és ebből egy perc se volt rossz ízű. A kaján vigyora mindig felülírt mindent. Olyan ember volt (nagy E-vel), amilyennek lenni kell.

Boldogságos szárnyalást neked, Dezső!

Végül emléktöredékek Besenyei Pétertől:

Akármikor találkoztunk és Tünde párom velem volt, soha nem hagyta ki, hogy udvaroljon neki, természetesen úriemberhez méltón, ízlésesen, de mindig felszólított engem: „Apukám, ha dobod a nőt, felém dobjad!”

Dezsőnek nagyon jó és kifinomult humora volt, szeretném azt hinni, hogy most is csak viccel, s majd holnap felhív telefonon: „Mi van, öreg, megetted a halálhír dumát?”