Hídteremtés atomhatalmak között? Egy zavaros lelkű srác akciója a feltűnésért?

Harmincöt éve szállt le Mathias Rust Moszkva szívében egy Cessnával. Hogy oda jutott, az a szovjet légvédelem csődje volt, hogy miképp alakult később az élete, az az ő kudarca.

Ennek a repülésnek a részletei már talán mindkét oldalról ismertek, hogyan jutott el egy Cessna 172-essel a német fiatalember egészen a Vörös-térig, és hogyan bukott bele ebbe a szovjet légierő akkori sok vezetője, csak az nem teljesen, mondhatni nem meggyőzően világos, miért is vállalkozott a 18 éves Mathias Rust erre a különös tettre.

Ami konkrétan ma 35 éve történt, az nem volt a történet kezdete. Rust május 13-án indult furcsa csavargására a hosszú távú repülésekre átalakított D-ECJB lajstromjelű géppel, amelyből a hátsó ülések helyébe póttartályokat szereltetett, érdekes hogy történt mindez úgy, hogy a Cessna nem az ő tulajdona volt, bérelte. Először a Faroe-szigetekre repült, majd Izlandra. Visszafelé útba ejtette a norvégiai Bergent, onnan Helsinkibe vitte a gépét, majd 28-ára kiállított egy kifogástalan repülési tervet – Stockholmba.

Ezzel a flight plannel jelentkezett be a finn irányításnak, miközben a lehető legrészletesebb térkép voltak nála a Szovjetunió feletti navigációhoz, tehát nyilván az sem igaz, amit pedig ő maga próbált sugallni későbbi interjúk során, hogy csak a levegőben döntött volna a nagy kaland mellett. Mindenesetre nem sokkal a felszállás után – és innentől kezdve kizárható mindenféle tévedés-eltévedés elmélet is – kikapcsolta a rádióját, és a déli kurzusról keletire váltott. Az irányítás ezt észlelte a radaron, de hiába próbálta újra és újra figyelmeztetni az alig 50 repült órával rendelkező pilótát, ő nyilván nem akarta, hogy akár meghallgassa a figyelmeztetéseket.

Az ifjú repülőember a jelek szerint igazából a szovjetekkel szemben sem akart nagyon bujócskázni, nem nyomta le a gépet szoros talajkövetésre, a légvédelem természetesen fel is fedezte a kis egymotorost, már amikor berepült a tenger felől az akkori észt tagköztársaság légterébe, csak nem tudta, mi az. Később ráküldtek két MiG-23-ast, a pilóták egyike Jak-12-esként azonosította – felsőszárny/felsőszárny – majd engedélyt kért a „beavatkozásra”, ami akár végződhetett volna a kisgép lelövésével, de erre nem kapott a földtől engedélyt.

A MiG-ek aztán szem elől tévesztették Rustot, nyilván abban a tudatban, hogy egy ilyen apró egymotoros nem fog elérni semmiféle érzékeny körzetet. Apropó körzet: azt, hogy a Cessna ezután is akadálytalanul repült végig Moszkváig, azzal is magyarázzák, hogy a különféle légvédelmi szektorok a gyakorlatlan kezelőikkel képtelenek voltak összehangolni a tevékenységüket, illetve a Cessna jele olyan, szintén nem gyors helikopterekével lett összekeverve, amelyek egy előző napi repülőesemény kapcsán repültek arrafelé.

Moszkva fölött már estefelé jelent meg a Cessna, és Rust hosszú percekig rótta köreit a belváros felett, mert ugyan átstartolt a Kreml fala mellett, de a Vörös téren túl sokan voltak a biztonságos leszálláshoz, úgyhogy végül a Bolsoj Moszkvoreckij hídon tette le a gépet, ahonnan aztán felgurult a tér felé. Hamar körbevették a gépet, az emberek többsége valami féle turisztikai attrakcióra vagy filmforgatásra gondolt: aztán persze elég hamar ott voltak a rendőrök és letartóztatták.

Szeptemberi tárgyalásán négy év kényszermunkatáborban letöltött szabadságvesztésre ítélték, huliganizmus és a repülési szabályok megsértése vádjával – már akkor látszott az orosz hatóságok zavara és óvatossága, hogy nem próbálták a „logikus” kémkedést illetve "szovjetellenes tevékenységet" a nyakába varrni. Aztán egy Reagan-Gorbacsov találkozó után, az akkori békülékeny légkörben kevesebb, mint egy év elteltével Rust a szovjet elnök, Andrej Gromiko kegyelmi döntése nyomán szabadon távozhatott és visszautazott Németországba.

Százezer márkáért adta el a sztoriját a Stern magazinnak, az újságírók, akik találkoztak, beszéltek vele, „pszichológiailag instabil” személyiségként írták le a fiatalembert. Gorbacsov viszont az ügy kapcsán eltávolíthatott jónéhány keményvonalas szenélyiséget, köztük Szokolov hadügyminisztert és a légvédelem parancsnokát, Alexander Kodunovot – és még sok száz tisztet, akik utólagos feltételezések szerint akadályozhatták volna a peresztrojkában, és akik veszélyeztették volna az új vonalat a 91-es puccs idején.

Rust a későbbi interjúkban eléggé zavaros geopolitikai elképzeléseket hangoztatott, miközben állította, azzal a szándékkal repült Moszkvába, hogy ezzel megteremtse a világbékét, hidat alkosson a két atomhatalom között, ehhez képest elég sok elemző állította, hogy ha kicsit is szerencsétlenebbül zajlott volna le a nagy utazás, az éppenséggel különlegesen veszélyes konfliktushelyzetet is teremthetett volna a Nyugat és a Szovjetunió között.

Rust a későbbiekben vajmi keveset tudott kezdeni a világhírrel. Már akkor ütközésbe került – nem a szovjet, hanem a német - törvényekkel, amikor megkéselt egy ápolónőt, aki nem akart neki kötélnek állni, ez 15 hónap börtönt jelentett, majd felvette a hindu vallást, és egy indiai teakereskedő lányával élt. Aztán egyszerűen lopáson kapták, majd csalásért kellett pénzbüntetést fizetnie, aztán profi pókerezőként próbált pénzt keresni, később jóga-oktató és pénzügyi tanácsadó lett. Van, aki hősként tiszteli, van, aki semmiféle valódi történelmi szerepet nem tulajdonít neki.

Mostanság a gépéről többet tudunk, mint róla: a Cessna októberig egy berlini kiállításon látható, majd visszakerül a Német Technikatörténeti Múzeum állományába. A Vörös teret pedig egyesek azóta is úgy becézik: Seremetyevo-3.