Hogy kerül a körömreszelő a konyhába?

Másfél évig tartott, amíg az egykor kirándulóhajót az Ammersee-ről sikerült felállítani egy használaton kívüli vasúti hídon, München Sendling városrészében. Amit sokan, sokáig nem hittek el, az most valósággá vált. A Facebookon villámgyorsan terjedt a hír: megnyitott az Alte Utting. Így hívják ugyanis a hajót, a korábbi MS Uttingot. A szárazra került vízijármű üzemeltetője és egyben kapitánya Daniel Hahn, akitől sokan kérdezik, mi tartott ebben ennyi ideig?

A hajó gazdasági vállakozás és művészeti objekt egyben. Művészettel annyi a közös benne, hogy az ötletgazda felfelé akarja fordítani az emberek talajra szegezett tekintetét: mindig csak az utat nézzük a lábaink előtt, eközben nem döbbenünk rá, hogy látványosság, érdekesség, csoda bármely pillanatban ránk köszönhet. Az út felett úszó hajó ilyen, duplán is: egyrészt, ami alatunk szokott lenni, az most felettünk van. Másrészt soha senki nem gondolta, hogy a közeli rendezőpályaudvar egyik használaton kívüli hídja – tizenkettőegytucat – egyszer ekkora látványossággá fog válni.

A művészeti koncepcióval kart karba öltött gazdasági számításokat tett követte, az Ammersee-ről Münchenbe hozták a használaton kívüli hajót és megkezdték a vendéglátóegységgé történő átépítését. Íródott egy halom szakvélemény, beszerződött egy csomó engedély, hozzájárulás., ezek miatt a tervezett megnyitás csak tolódott, tolódott, többen már arról suttogtak: ez is veszett fejsze nyele. Aztán két héttel ezelőtt mégis megvolt a keresztelés, azóta hívják az egykori MS Uttingot Alte Uttingnak.

A megnyitásig az üzemeltetőnek még sok gondon úrrá kellett lennie, minden előírást teljesítve, például meg kellett jelölnie a lépcsőfokok élét, hogy ha esésre, és így csonttörésre kerül a sor, egyértelmű legyen, kié a felelősség: a hajólépcsők szerkesztése ugyanis semmi esetre sem egyezik meg az építészeti lépcsőszerkesztéssel, így a hatóságok sem tudnak vele mit kezdeni. A sok utólagos beavatkozással magyarázzák az üzemeltetők, hogy – vendéglátóhelytől szokatlanul – három eurós beugrót kérnek minden vendégtől.

Étkezni a hajó orrában és tatján lehet, innen elsőrangú kilátás nyílik a városra: adjuk össze egy közúti aluljáró  magassági méretét, szerkezeti vastagságát és egy vízból kiemelt hajó gerincvonal és fedélzet között mért magasságát, és tekintélyes számot kapunk. Aki a kulináris élvezetek mellett művészetre is vágyik, az lelátogathat a gépházba, ahol egy kamaraszínpadot rendeztek be. A hajón egyszerre négyszáz fő ütheti el az időt, alatta a hídon még további száz. Kellemes kilátások egy helynek, amire egyébként a bontókalapács várt volna. Nekünk pedig ismét akad egy rémisztő összehasonlítás a Szőke Tiszával: íme, Kelet-Európában azért mindig másképpen mennek a dolgok.

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!