Iráni jelentés, kanadai tiltakozás a lelőtt ukrán utasszállító ügyében

Teherán elismeri, hogy rakétákat lőttek a gépre, de mintha megkérdőjelezné, hogy tényleg amiatt zuhant-e le.

Kanada súlyosan érintett volt a tavaly januári balesetben, már ha lehet balesetnek nevezni, hogy az iráni légvédelem két rakétával lelőtte az Ukraine International Airlines Teheránból Kijev felé induló Boeing 737-esét. A 82 iráni és 11 ukrán áldozat mellett – beleértve a személyzetet – négy afgán, négy brit és három német állampolgár, és nem kevesebb, mint 63 kanadai vesztette életét. Érthető tehát, hogy Kanadában komoly közfigyelem követte az esemény utóéletét – és eléggé egységes elutasítás, sőt felháborodás fogadta a múlt héten kiadott hivatalos és végleges iráni jelentést a történtekről.

A zuhanás után, mint ismert, Irán napokon át tagadta, hogy más lehetett az ok, mint a teheráni hatóságok szerinti műszaki hiba. Aztán mivel a világhálóra felkerültek egy légvédelmi eszköz darabjainak fotói is, megtörtént annak beismerése, hogy mégiscsak a saját rakétái okozták a gép pusztulását. Mint ismert, az amerikaiak Irakban megöltek egy magasrangú iráni katonai vezetőt, erre válaszul az irániak ballisztikus rakétákkal támadtak egy amerikai bázist Irakban, ezután az iráni védelmi rendszer készültségét, esetleges amerikai válaszcsapást feltételezve, a legmagasabb szintre emelték.

A háborús várakozás közegében egy Teheránt védő légvédelmi rakétaegység operátora a fővárosra támadó ellenséges gépként azonosította a 737-est, és félperces különbséggel két rakétát indított rá, anélkül, hogy sikerült volna kapcsolatba lépnie a légvédelem parancsnokságával, amelynek jóvá kellett volna hagynia az indítást. Közben megjelentek hírek arról is, hogy az illető üteg radarjának helytelen kalibrálása okozta volna, hogy a gép repülési irányát az operátor tévesen értelmezte.

A mostani végleges jelentés gyakorlatilag ezt erősítette meg, de anélkül, hogy a történetek magyarázatával szolgálna. Egyfelől leszögezi az anyag, hogy a katonai tevékenységet a polgári repülésbiztonsági hatóság nem vizsgálhatja, maradnak azok az információk tehát, amiket a haderő vezetése maga adott át az eseményről. A jelentés emberi hibára vezeti vissza az eseményt, azzal a sokak szerint kétértelmű mozzanattal kiegészítve, hogy a második rakéta indításáig a gép pilótái nem sérültek meg, illetve, hogy a második rakéta nem is érte volna el a 737-est. vagyis mintha a jelentés nyitva hagyná azt az eshetőséget, hogy a pilóták is hozzájárultak volna a zuhanáshoz, miközben az is világos, hogy az első rakéta már súlyos károkat okozott a gépben.

Ugyancsak növeli a bizonytalanságot, hogy miközben a jelentés elismeri az első rakéta robbanását a géphez közel, egyes sérülésekről hangsúlyosan állítja, hogy azok nem kívülről behatolt robbanófej-szilánkok. Ugyancsak nem azonosak a rakéta darabjaival azok a repeszek, amelyeket az ülésekbe fúródva találtak. A roncsokról készült felvételen nem szerepel a nemhivatalos fotókon felismerhető rakétafej.

Az ottawai közlekedési miniszter és a külügyminiszter egyarán elutasította, hogy a jelentésben nincsenek bizonyítékok, illetve sok kritikus pont hiányzik a történetből, az anyag ellentmondásokat tartamaz.

A nemzetközi repülési gyakorlatban ritka mozzanat, hogy az egyik hatóság megállapításait egy másik nemzeti testület súlyosan bírálja, ez történt most ebben az esetben. A CTSB (Canada’s Transportation Safety Board) vezetője, Kathy Fox röviden úgy foglalta össze, hogy a jelentésben benne van, mi történt, de nincs benne, hogy miért. Kritikus mozzanatok hiányoznak magának az eseménynek az előzményeiből, például alapvető kérdés, miért tartotta nyitva Irán a légterét a polgári légiforgalom előtt csak néhány órával azután, hogy Irán megtámadta az amerikai bázist és háborús veszély fenyegetett. Fox ezen kívül épp azokat a részleteket hiányolja, amelyekről a jelentés azt állítja, hogy a polgári hatóság nem vizsgálhat: tényeket az egyeztetési és az azonosítási hibáról, a kommunikációs félreértésekről, az eljárások problémáiról.

Elégedetlen az áldozatok családtagjainak képviselete is, amely az ICAO-hoz, az ENSZ polgári repülésügyi szervezetéhez (International Civil Aviation Organization) fordult, illetve a Nemzetközi Bírógától várja, hogy indítson eljárást az ügyben. Kanada ugyan nem kerülhetett közel a kivizsgálásához, de épp Teherán elutasító magatartása miatt saját bizottságot állított fel, amely „a közeljövőben” nyilvánosságra hozza a maga jelentését.

Egy másik kanadai nyilatkozat arra figyelmeztet, hogy miután a teheráni vizsgálat nem ad választ kritikus kérdésekre, az iráni légtér ma épp olyan veszélyes, mint az esemény bekövetkeztekor.