Jelszó: Éberség!
Bár a kommunizmus összedőlt, de azért itt-ott maradtak rá emlékeztető dolgok. Például ha találkoznék egy olyan szókapcsolattal, mint jelen írásom címe, akkor rögtön Rákosi rendszerére asszociálnék. Pedig vigye el az ördög a kopasz pártvezért, nekem eszemben sincs foglalkozni vele, sokkal szebb dolog a vasútmodellezés. De akkor hogy is jön ide az éberség? Hát úgy, hogy az embernek mindig oda kell figyelnie, mit, hogyan csinál meg, mert a legegyszerűbb dolgot is el lehet rontani. Így történt az egyik Gu-kocsimmal.
A teherkocsis projektem elején nagyon megörültem ennek a fotónak, mert az ilyen lapos íves tetejű kocsiból sok futott a hazai vasúthálózaton. Persze ennek nagy része hazai gyártású kocsi volt, amiről részletesebbet Erő János modellvasutas honlapján lehet találni. Itt kiderül, hogy a hazai változatot körülményes átalakítani a PIKO modelljéből, nem éri meg a fáradságot. Hát akkor fogjuk meg a dolgok könnyebbik végét, készüljön el egy háború során itt rekedt német eredetű kocsi!
Alapot sikerült szerezni egy tűzoltókocsi formájában, az ablakrácshoz meg feláldoztam gyerekkori hasonló (de, mint kiderült, nem azonos) kocsimat. Nekiestem, mint tót az anyjának, a romból kivágtam az ablakrácsot, es beleépítettem a kocsiba. Ekkor jött ki a szemem, mint a csigának: hiszen ennek más a kialakítása! A PIKO két változatban készítette a típust: egy egyszerűbb és egy részletesebb kivitelben. A részletesebben láthatók a kapaszkodók fölött a lámpatámok (amit sokan tévesen zászlótartónak hívnak), valamit az oldalfalak kidolgozása is finomabb.
Ezek után fogtam a maradék egy, az előbbihez hasonló hibás, hiányos kocsimat, és a hibát megszüntettem egy kis fabrikálással.
A festés, matricázás után még egy kisebb műtétre volt szükség: a nagyméretű fellépőt ki kellett cserélni egy kisebbre. Ezt egy másik kocsinál levágott sarokfellépő felragasztásával oldottam meg.
A kocsival azonban az elkészülte után nem voltam igazán elégedett. Az ablakrács a valóságban feljebb volt, mint ahogy a modellen látható. Így belevágtam egy másik készítésébe, szerencsére fotó volt még, alapanyagot is sikerült szerezni, a roncsokat meg egy modellező barátomtól kaptam. A második kocsi készítéséről a szöveg a galériában, képaláírásként jelenik meg, mert minden művelet olyan egyszerű, mint a faék. Csak pontosan kell dolgozni, nagy odafigyeléssel, mint az majd kiderül.
A kocsit még egy pályaszámmal szeretném elkészíteni, ehhez az alap megvan, már csak két hasonló rom kellene donornak.
Végül – de nem utolsósorban – segítőm volt: Szabados Roland (matricák).
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Utazzon velünk!
Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!
