Kávé! Most!

A Ford a Transit Tourneo csinosabb, személyautósabb megjelenést hangsúlyozza, kiemelve, hogy az autóban nyolc felnőtt is kényelmesen utazhat, nem is kevés csomaggal. A háromnapos, 1747 kilométeres (Budapest–Cottbus–Elbtal/Bastei–Budapest) tesztút tapasztalatai alapján ezekkel a megállapításokkal semmi okunk sincs vitába szállni: az alaptetős, 5,34 méter hosszú nyújtott verzió ernyedetlenül falta a kilométereket. Elsőre a „magabiztos” jelzőt is használtuk volna a jármű tulajdonságainak méltatásakor, de autópályán, hatodikban, nyolc utassal a fedélzeten 120-as tempónál (2000 1/perc) érezhetően elfogy az erő. Országúton azonban semmi gond: a kétliteres, 125 lovas, 350 newtonméter nyomatékú dízel jelentős alsófordulati nyomatéka ilyenkor akár lendületes autózást is lehetővé tesz; a maga módján. A rugózás rendben van, ám ez csak a vezető szempontja, a hátul ülők megérezték a keresztbordákat, a szakaszosan javított prágai pálya markáns úthibáit – ezt a hátulról érkező, elfojtott felnyögésekből lehetett leszűrni.

Sokat segít a kényelmes üléspozíciók kialakításában, illetve a csomagok, különböző tárgyak szállításakor a tény: a variálható hátsó ülések harminckülönböző lehetséges konfigurációban állíthatók. A kétoldali tolóajtók révén gyorsan lehet felpattanni a széles ülésekre, de leghátra csak a jobboldalon tudunk beszállni, a középső üléssor balfelének háttámlája dupla, nem dönthető előre. Az ülésekhez beépített karfa jár, a deréktámasz, a fűtött elsőülések és a dupla utasülés (ülés alatti tárolórekesszel és kihajtható asztallal) pedig a választható kiegészítők sorát bővíti. Isofix három üléshez (kettő a középső, egy a leghátsó sorban) van kialakítva.

Jut tehát a csomagoknak is jócskán hely: a Custom raktere a harmadik üléssorral együtt is csaknem másfél köbméteres, ha pedig kivesszük az összes ülést, kishíján hét köbméteres táncteret kapunk.

A vezethetőségről szólva, a személyautós tulajdonságok emlegetése talán túlzás, hiszen magasan ülünk, de a batár manőverezése a kisebb autókhoz szokott úrvezetőnek sem jelent egy idő után gondot. A sofőrnek keze ügyében vannak a kezelőszervek, és pakolóhely kínálatban is jól áll a Tourneo, a rekeszek, palacktartók sokasága már-már zavarbaejtő. A műszerfal és a kormány más Fordokból (Focus, Kuga) lehet ismerős. A vezető asszisztensei jól teszik a dolgukat, sávelhagyáskor rezeg a kormány, a fáradtságérzékelő meg két fokozatban figyelmezteti a százkilométerekbe beledarvadozó pilótát: elsőre diszkréten, egy kávéscsésze ikonját a műszerfalon felvillantva szorgalmazza a pihenést, de másodjára már ráreccsen a vezetőre: a kék színt metsző sárga váltja fel, és az udvarias kérlelés utasításba fordul: kávé! MOST! Próbáltam az utastársaknak a Brünn magasságában erős oldalszélre fogni a korrekciós kormánymozdulatokat, amit hittek is, meg nem is. Utólag olvastam a kisokosban: a Ford Tourneo Custom ESP-je már oldalszél kompenzálós... Van persze tolatóradar és –kamera is.

A kormányzás príma, nem kemény a kuplung, lágyan kapcsolható az egyesben kurta, a magasabb fokozatokban kissé hosszúra áttételezett váltó. A fék jól fog, nem jaszkarizós előjáték után takkra ott állítja meg a terhelten három és fél tonnás járművet, ahol eleve terveztük.

A hosszútávú autózásokra szánt járműveknél fontos szempont a tempó, a kényelem és rugalmasság mellett a fogyasztás: az ügyes start-stop rendszerrel, túlnyomórészt autópályázással, végig fullra pakolva, furcsa módon túlnyomóan ellen-, van srég ellenszélben, tetemes magasságú légoszlopot magunk előtt tolva 8,6 literre (egy liter, meg még valamicske/utas) adódott a fogyasztás. És ez kiváló gyakorlati érték.

A Ford Tourneo Custom alapáron valamivel 11 millió forint fölötti összegért elvihető, a tesztautó 12 és felet kóstált.

* * *