Késik a nagy ugrás
Elmaradt a tervezett felszállás, és persze maga a nagy ugrás is: a beerősödő szél az új-mexikói Roswellben kockázatossá tette volna a hatalmas héliummal töltött ballon startját, ami magával vitte volna Felix Baumgartner osztrák bázisugrót, skydivert, hogy véghez vigye az emberiség legmagasabbról indított szabadesését, majd ejtőernyős ugrását.
A tervek szerint a Baumgartnert szállító ballon és kapszula együttes több mint 36 és fél kilométer magasra emelkedik, itt hagyja el a kabint az ugró, szabadesés közben a számítások szerint kb. negyven másodperc alatt eléri és meg is haladja a hangsebességet, ezzel ő lesz a leggyorsabban szabadon, jármű nélkül mozgó emberi lény a földön, majd a légkör sűrűbb rétegeibe érve nyit fékernyőt és aztán főernyőt. Baumgartner már több sikeres kísérleti ugrást hajtott végre, de eddig csak kisebb magasságból, most következett volna az igazi rekordkísérlet.
Az időjárás azonban közbeszólt. Baumgartner felvette a szkafandert és elkezdte belélegezni a tiszta oxigént, annak érdekében, hogy a levegő nitrogénje ne tudjon buborékokat képezni az ereiben, de a kísérletet végül is lefújták. Eleinte erős volt a szél, aztán kedvezőbbé vált az időjárás, viszont közbejött egy technikai probléma is, a két rádiórendszer egyike javításra szorult. Mikorra ezzel végeztek a technikusok, megint megérkezett a lökéses szél, ami kizárja a ballon felbocsátását.
Ugyancsak előírás, hogy legyen megfelelő horizontlátás felbocsátáskor, az pedig a sikeres rekordkísérlet feltétele, hogy ne legyen túl meleg, mert a hidegebb levegőben könnyebb áttörni zuhanás közben a hangfalat.
A háromszáz fős Red Bull-csapat, köztük az eddigi rekorder, Joe Kittinger tehát megint várakozni kényszerül, amíg ideálisak nem lesznek a viszonyok a repülésre és a zuhanásra.
