Kiemelik a Rajnából a Rajna gőzöst

1852. február 14-én süllyedt el valahol Germersheim közelében a Rajna nevű gőzmozdony. Bár az Emil Keßler nevével fémjelzett, 1840-ben alapított Karlsruhei Gépgyár (Maschinenbau-Gesellschaft Karlsruhe) a 205-ös gyári számot adta neki, tehát ez időben már nem kevés mozdonyt gyártottak az egyesítés előtti német fejedelemségekben, a mai országos hálózat még korántsem épült ki, így az újonnan elkészülő mozdonyokat sokszor vízi úton szállították.

Ez történt ebben az esetben is, amikor Karlsruhéből Deutzba hajóztak két gőzmozdonyt. Egyikük – a König Ludwig – rendben meg is érkezett, majd szárazföldön továbbították, hogy a Düsseldorf–Elberfeld Vasúton helyezzék üzembe. A másik mozdony A Rajna nevet kapta (Der Rhein) és egy viharban a Coblents nevű hajóról a Rajnába borult. Később négyszáz emberrel próbálták lánckötéllel kivontatni, ám sikertelenül. A mozdonyról aztán annyira megfeledkeztek az emberek, hogy az elsüllyedés pontos helyét sem lehetett már tudni.

Németországban a legelső közforgalomban is bevetett gőzmozdony az angliai Newcastleban a Robert Stephenson és Társa Mozdonygyár által 1835-ben gyártott Adler nevű mozdony volt. Bár erről a mozdonyról két replika is készült (a mozdony centenáriumára 1935-ben gyártott példány a mai napig üzemképes, míg az 1952-ben készített másolat csak kiállítási tárgy), az eredeti mozdonyt tizenegy év üzemelés után selejtezték, tíz évre rá eladták, majd nyoma veszett. A legidősebb eredeti német gőzmozdony ezért az 1853-ban a Maffei által gyártott és jelenleg a Német Vasút (DB) nürnbergi múzeumában megőrzött Nordgau. Igen ám, de ezt a mozdonyt 1925-ben Münchenben hosszanti irányban kettévágták, hogy szemléltessék egy gőzmozdony felépítését.

A Németországban a mai napig megőrzött legidősebb, komplett gőzmozdonyt az Osztrák-Magyar Államvasút Társaság (StEG) építette a Grác–Köflach Vasút (GKB) számára 1860-ban, 680-as pályaszámmal jelenleg a berlini Deutsches Technikmuseum gyűjteményét gyarapítja. A legidősebb Németországban gyártott és mai napig megőrzött gőzmozdony az 1861-ben Chemnitzben a Richard Hartmann Gépgyár (később Sächsische Maschinenfabrik) által gyártott Muldenthal. Ez a mozdony jelenleg a drezdai közlekedési múzeumban tekinthető meg.

Amennyiben sikerülne a Rajna mozdonyt megtalálni és kiemelni, úgy az válna a legidősebb Németországban megőrzött és német gyártású mozdonnyá. Csakhogy kiindulópont nélkül senki nem foglalkozott komolyan a mozdony keresésével, amíg a színre nem lépett Horst Müller, aki gyerekkorában a cochemi állomásépületben lakott, apja gőzmozdonyt vezetett. Belé ívódott a gőzmozdonyok szeretete, később bejárta a világot Kínától Zimbabwén át Paraguayig, hogy minél idősebb gőzmozdonyokat kereshessen fel. Ő maga is mozdonyvezető lett, 2010-ben nyugdíjazták.

Amikor Horst Müller harminchat évesen a Lok-Magazinban talált egy cikket az elsüllyedt Rajnáról, egyből eszébe jutott, hogy ezt a történetet már gyermekkorában is olvasta egy kiadványban. Gyorsan kézbe vette a könyvet és felfrissítette emlékeit. Eldöntötte, hogy mindent megtesz a mozdony felleléséért. Levelek százait írta könyvtáraknak, archívumoknak, bejárta az egész országot, hogy a levéltárakban kutasson. Több mindennek a nyomára bukkant, de a mozdony pontos helyét nem sikerült megtalálnia. Már azon is gondolkodott, hogy lehet, hogy nem is a folyóban, hanem a partjainál van valahol a gőzös matuzsálem, a föld alá temetve.

Egy szép napon Müller úr levelet kapott a DB-től, hogy rengeteg a túlórája, így hónapokig tartó szabadságra ítélték. Ekkor jutott eszébe, hogy folytatnia kellene a keresést, mégpedig a vízügyi aktákban. A mozdony elsüllyedésének helyszínén ugyanis egy holtág kanyarodik vissza a Rajnába, aminek eredeti kanyarulatát a harmincas években vágták át. Egy hétig ingázott Speyerbe, hogy az ottani tartományi levéltárban kutasson a folyószabályozás iratai közt. Ötvennyolc évesen, negyvenhat évvel azután, hogy először olvasott a mozdonyról, Müller úr utalást és térképvázlatot is talált az egyik aktában a mozdony folyószabályozás előtti helyére vonatkozóan. Tudatosult benne, hogy a Rajna még mindig a folyóban van, mintegy száz méterre attól a helytől, ahol korábban keresték!

Horst Müller segítségére sietett Bernhard Frokmann, a freiburgi egyetem geofizikusa. Hét évig kellett várni, hogy megfelelő vízállás mellett olyan mágneses méréseket tudjanak végezni, amelyek alapján biztosan ki lehetett mondani: a folyómeder alatt az üledékben egy hat méter hosszú, húsztonnás acélszerkezet van, ami nem tank és nem is háborús bomba. A történetet innentől kezdte felkapni a média és gyűjtést is rendeztek a kiemelés költségeinek biztosítására. A munkálatok félmillió eurós (százhatvanmillió forintos) költségét részben vállalkozók fedezik. A mozdony Rajna-vidék–Pfalz Tartomány tulajdona lesz, de huszonöt évig a Darmstadt-Kranichstein Vasútmúzeumba kerül majd kiállításra.

Mindehhez persze az szükséges, hogy a kiemelés sikeres legyen. A műveletet élőben közvetíti az SWR, akik drónokkal és víz alatti kamerákkal is nyomon követik majd az eseményeket. Az adott helyszínen kőgáttal torlaszolják el a Rajna medrét. A víz itt csak pár méter mély, a mozdony azonban néhány méterrel a mederfenék alatt van. A folyó mentén itt éppen nincsen sem autóút sem vasútvonal, mindössze a túloldalon, Rheinsheimban lehet egy kis helyi utcán kimenni a folyópartra. Ezen a ponton a kiemelés idejére látogatóközpontot hoznak majd létre. Germersheim és Rheinsheim között amúgy van vasúti forgalom, a Bruchsal–Ludwigshafen vonal járatai haladnak erre, de nem esik messze a Stuttgart–Mannheim nagysebességű vonal sem.

Aki akarja, október huszonegyedikén (vasárnap) élőben is megtekintheti a nem mindennapos eseményt, ahogy egy százhatvanhat éves mozdony matuzsálemet kiásnak és kiemelnek a folyó fogságából és ahogyan megszabadul a Rajnától a Rajna. Amennyiben nem érte ennyi idő alatt maradandó károsodás, a mozdony eredeti, gyári állapotában kerülhet napvilágra, ami mindenképpen kuriózum egy ilyen idős masina esetében és még a közlekedéstörténészeknek is meglepetésekkel szolgálhat.

* * *